Vége az egypólusú világrendnek, vagy ez csupán illúzió? – Buda Péter szegedi előadása

Szándék van, de a képességek nem feltétlenül állnak rendelkezésre az Egyesült Államok kihívóinak, hogy megkérdőjelezzék a jelenlegi világrendet. Az ugyanis világos, hogy más a szándék és más a képesség. Ráadásul a világtörténelem háborúinak az egyik legjellemzőbb vonása, hogy téves kalkulációk alapján indították el azokat.
Bod Péter

2022. november 15. 15:09

Vége az egypólusú világrendnek,
vagy ez csupán illúzió? – Buda Péter szegedi előadása

– Bajban vagyunk, és van okunk aggódni – adta meg a sötét tónusú alaphangját A többpólusú világrend illúziója című előadásának Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő az IH-ban, ahol a Mentorháló rendezvényén lépett fel.

 

A jelen alapvető kérdése, hogy közeleg-e az Egyesült Államok uralta egypólusú világrend vége?

 

Tény, hogy immár az Egyesült Államok sem olyan erős, hogy egyedül képes legyen elrendezni a világpolitikát. Ahogyan az is világos, hogy a legerősebb hatalom politikai elitjében is vita folyik arról, hogy vállalni vagy feladni kellene ezt a szerepet.

 

Közvetlenül az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt néhány héttel Putyin orosz elnök Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt, és közös állásfoglalásukban úgy fogalmaztak: „új világrend kialakulása zajlik.” Vagyis bejelentették: ők volnának Washington kihívói, bár ez talán ettől függetlenül is világos volt.

 

(fotók: Szabó Luca)

 

Buda Péter szerint ez fordulópont, mert Kína és Oroszország valóban megkérdőjelezik az eddigi erőviszonyok érvényességét. Az orosz–ukrán háború kirobbantása is értelmezhető az érvényben lévő világrend felmondására tette lépésként – érvelt az előadó.

 

Út a háborúhoz?

Veszélyes helyzet állt elő, mert a nemzetközi kapcsolatok tudományának egyik alapvetése, hogy a többpólusú világrendek ingatagok, és az ez által teremtett helyzet könnyen vezethet háborúkhoz.

 

Az Egyesült Államok védelmi politikájával foglalkozó agytrösztök szerint ütközőpályájára került egymással a három érintett állam. Ez akár a köztük kirobbanó háború előszobája lehet. Buda Péter emlékeztetett arra, hogy rendkívül kivételes az 1990 óta fennálló egypólusú világrend, mert az emberiség kétezer éves történelmében erre csak két példa akad:

  • a Római Birodalom és
  • az Egyesült Államok.

 

Nagy gond, hogy nem tudjuk, mi jönne a jelenlegi világrend felbomlása után. Azzal azonban viszonylag tisztában vagyunk, mi történne, ha az Egyesült Államok kivonulna a ma érvényes liberális világrendből, mert helyébe az a Kína és Oroszország léphetne, ahol teljes mértékben megkérdőjelezik ennek a világ- és gazdasági rendnek az alapértékeit.

Ma még nyitott kérdés, hogy az Egyesült Államok elérkezett-e szuperhatalmi szerepének végére – feszegette a legizgalmasabb kérdések egyikét Buda Péter. Úgy vélte, e tekintetben fontos mutatószám, hogy az egy főre eső GDP-ben az Egyesült Államok a világranglista hatodik, Oroszország a hatvanötödik, míg Kína a hatvankilencedik helyen áll. A GDP nem minden, de egyáltalán nem lényegtelen mérőszám – tette hozzá az előadó.

 

Szándék és képesség, nem ugyanaz

A világhatalmi versenyben szükséges megkülönböztetni egymástól a szándékot és a képességet. Jelenleg egyedül az Egyesült Államok rendelkezik globális katonai képességekkel. E vonatkozásban a két kihívó a nyomában sincs az Egyesült Államoknak. Jól jelzi ezt, hogy Amerikának 41 országban 516 létesítménye van, és több mint 80 országban vannak bázisai. Ezzel szemben Kína két-három másik országban van jelen katonailag.

 

 

Az Egyesült Államok erőfölényét jelzi, hogy tizenegy anyahajójával szemben Kínának csak kettő van, és légi erejét tekintve is nagy Washington fölénye. Mindez azért döntő fontosságú, mert világrendváltozás akkor következik be, ha megváltoznak a korábbi erőviszonyok, ami a valódi változások elindítója lehet.

 

Ám úgy tűnik az elmondottakból, hogy éppen ez nem következett be. Ahogy Buda Péter jelezte: Kína gazdasági teljesítménye 2030-ra az Egyesült Államok teljesítményének 87 százalékát éri el, és azt követően – strukturális okokból csökkenni fog.

 

Ehhez mérten érdekes, hogy a kínai vezetés a 2049-re tervezi, hogy a világgazdaság legnagyobb szereplője lesz – a kijelentés nem a hétfői előadáson hangzott el, és Kína részéről inkább politikainak tűnik, mint gazdasági megalapozottságúnak.

 

Ami a háborúkat megelőzi

Az erőviszonyok kérdése azonban sokszor nem számít, és ez önmagában hihetetlen veszélyforrás. A világon kirobbant háborúk jelentős részét téves kalkulációk alapján indították el. A háborúk kirobbanása előtt sokszor olyan optimizmus jellemzi egy-egy ország politikai és katonai vezetését, ami háttérbe szorítja a tényeket és vele a valós katonai képességeket – érvelt az előadó.

 

Bonyolítja a helyzetet, hogy a háború története arra is példa, hogyan értik félre a felek egymás szándékait, képességeit és köztük a saját képességeiket is. A téves helyzetértelmezésre jó példa az orosz–ukrán háború. Putyin azt gondolta két nap alatt elfoglalja a szomszédját, az EU pedig széttartó és határozatlan lesz. Éppen az ellenkezője történt.

De tévedtek az EU-tagállamok is: nem vették igazán komolyan a két ország között 2014-ben elkezdődött háborút, és vele a Krím-félsziget orosz elfoglalását. Buda Péter ehhez hozzátette: az EU-s országok úgy gondolták, ostobaságot követne el Oroszország, ha megtámadná Ukrajnát. De ki mondta, hogy a politikus és a politika döntése nem lehet ostoba? – tette fel a kérdést.

 

Nem az a béke, ami annak látszik

Téves helyzetértékelésen alapult az 1938-ban megkötött Müncheni egyezmény, mert a nyugati államok vezetői, élükön Chamberlain brit miniszterelnökkel azt hitték, hogy Hitler étvágya kielégíthető, ha megkapja a németek lakta Szudéta-vidéket Csehszlovákiától. Nem az a béke, ami annak látszik – fogalmazott ennek kapcsán Buda Péter, és éppen ezt igazolja, ami 1938, és a Müncheni egyezmény megkötése után történt: világháború.

 

– A téves számítások tételét igazolja Hitler példája is, aki úgy gondolta, eredményesen megvívhatja a világháborút. Mire tévedése kiderült, tízmilliók haltak meg – érvelt a kutató. A fentiekből az is levezethető, hogy attól, mert valaminek nincs politikai és katonai realitása, abból nem következik, hogy ezt mindenki így is gondolja.

 

– Nem tudok optimista forgatókönyvet adni, de ez részemről nem defetizmus, azaz a vereségbe való eleve beletörődés, a helyzet ilyen. A világrend alapjai megkérdőjeleződnek, ami ritka jelenség a világtörténelemben – zárta szavait Buda Péter.