A részletek ugyan nem ismertek pontosan, de tanulmányozva a hatályos bérletárakat, és a munkáltatókat terhelő munkába járási támogatásokat, úgy tűnik, hogy talán ők takaríthatnak meg a legtöbb pénzt az új bérletrendszerrel, amit Lázár János lobbitevékenysége után, a miniszterelnök jelentett be a hétvégi évértékelőjén. A munkavállalóknál legfeljebb egy-két kiló kenyér ára marad.

A menetidő persze sehol nem csökken, így az, hogy egy harminc-harmincöt kilométeres távon továbbra is legalább ötven percig kell zötykölődni, nem változik. Sőt, ha a Városi és Elővárosi Közlekedők Egyesületének (VEKE) aggodalmait osztjuk, a Volán és a MÁV bevételeinek csökkenését a vonalak további romlása követheti. A VEKE az új bérletrendszert a városi helyi közösségi közlekedés elleni támadásként is értelmezte, ami annyiban mindenképpen igaz, hogy a helyi tömegközlekedésből az állam teljesen kivonult, így a mostanra teljesen kifosztott önkormányzatoknak kell megbirkózniuk azzal, hogy egyáltalán elinduljanak a helyi járatok. Csongrád-Csanád vármegyében, hasonlóan az országos adatokhoz, minden harmadik munkavállaló ingázik, ami nem minden esetben jelent napi utazgatást, de legalább heti rendszerességgel szállnak vagy vonatra, vagy buszra (vagy telekocsiba) az ingázók.

Ha a bérletárakat nézzük, akkor az derül ki, hogy a tíz kilométeres körzetben megváltott bérletek (egységes a MÁV és a Volán tarifája) 9580 forintba kerülnek, így ebben a körben alig jelent változás a beharangozott vármegyebérlet. Csongrád-Csanád Vármegyében a Szegedre ingázók között aligha van tíz kilométerről utazgató, mivel Röszke, Domaszék, Újszentiván is éppen az e fölött, a 15-20 kilométeres sávba esik, az ő bérletük ára most 17 ezer 400 forint. A húsz-harminc kilométerről, vagy netán még messzebbről Szegedre ingázók már nagyot spórolhatnak, a harminc kilométeres bérlet ára 24 ezer 900, a negyven kilométeresé pedig 32 ezer 200 forint. Ezeknek az összegeknek a 14 százalékát fizetik maguk az ingázók, a többit a munkaadójuknak kell megfizetni. Így a munkavállalóknak eddig a 10–15 kilométeres sávban 2430 forintot, húsz kilométeresnél 3486 forintot, harmincnál 4508 forintot kellett fizetni, most egységesen mindenkinek 1323 forintba kerül majd a bérlet. A legtöbb ingázó talán 15–30 kilométeres körzeten belülről hajlandó naponta Szegedre utazni, így ők a megspórolt pénzen egy-két kilogramm kenyeret vásárolhatnak, aki legalább 30 kilométerről utazik, annak már akár három kiló kenyér, vagy hat liter tej ára is a zsebében maradhat május elsejétől.

A munkáltató, ahogy kitűnik a számokból, egységesen 8127 forinttal fog beszállni az útiköltségbe az új bérletrendszerben, ami 10–20 ezer forint megtakarítást jelent munkavállalónként. Ezzel persze nincs is semmi gond, valóban lökhet valamennyit a munkavállalói mobilitáson az új tarifarendszer, de a munkavállaló nem túl sokat nyer vele. Főleg nem jelent megtakarítást, ha valaki a megyehatáron át utazik naponta, de kis távolságra, például, Pitvarosról életszerűbb talán Mezőhegyesre utazgatni, már ha van hol dolgozni. Ez utóbbi viszonylatban a megyehatár átlépése miatt már országbérletet kellene váltani, ami kétszer annyiba kerülne, mint a jelenleg hatályos tarifarendszer szerint megváltott bérlet.

A kirándulások költségein tényleg lehet spórolni, ugyanis a 18 ezer 900 forintos országbérletet bárki megvásárolhatja. Ha a nyaraláskor élni akarunk ezzel a lehetőséggel, csak úgy érdemes, ha zsinórban utazunk, mondjuk az Őrségbe, onnan a Balatonra, majd kiruccanunk egyet a Mátrába. Ha csak egy utazási célponton szeretnénk eltölteni a vakációt, valószínűleg már nem annyira éri meg az országbérlet. Sokan jobban örülnének, ha Mátraházáig a 254 kilométeres utat nem öt órát kellene utazni, vagy az Őrségbe hét és felet.