– Egy 2019-ben készült statisztika szerint Magyarországon 1,1 millió cukorbeteget tartanak számon, és ezen felül ötezer gyereknél diagnosztizálták a betegséget. Orvosként hogyan látja, a társadalom mennyire lehet tisztában azzal, hogy mennyire nagy a baj? 

– Nem eléggé, és éppen az olyan rendezvények, mint a most szegedi, a cukorbetegségekről szóló kongresszus azért nagyon fontos, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a betegségre. Hozzáteszem: mi maguk idehaza 800 ezer betegről tudunk, és a becslések szerint félmillió lehet azok száma, akiknél még nem ismerték fel a cukorbetegséget. Ez óriási szám, főként a tízmilliós lakosságszámhoz mérten. A legnagyobb gond, hogy amikor már bajt jelent a diabetes, akkor az még nem jár együtt tünetekkel. Éppen ezért fontos, hogy minél nagyobb mértékben tájékozott legyen a társadalom például a tekintetben, hogy milyen kockázati tényezői vannak a kettes típusú cukorbetegségnek. A tudományos becslések szerint, amikor egy-egy betegnél felfedezik a cukorbetegeséget, akkor a betegség már öt éve fejti ki szervezetében romboló hatását. 

– Mikor kell és lehet gyanakodnia az embernek, hogy cukorbeteg? Milyen tipikus tünetekkel jelentkezik a betegség?

– Ha tünetek jelentkeznek, akkor már baj van. Abban az esetben már kifejlett betegséggel állunk szembe. Inkább a kockázati tényezőket kell ismerni. Ezek közé tartozik az elhízás. Magas vérnyomás, magas koleszterin és magas vérzsírszintnél érdemes megnézetni, ellenőriztetni szervezetük cukorháztartását. Figyelnünk kell akkor is, ha a családban halmozódik a kettes típusú cukorbetegség. Ez utóbbi esetben is érdemes utánanézni a szervezet anyagcsere-állapotának. Speciális helyzet, hogy amennyiben az asszonyok magas magzati súllyal szültek gyermeket, akkor ez nálunk a későbbi diabetesnek lehet az előjele.

– Európai és ennél szélesebb kitekintésben is az látszik, hogy súlyos gond a cukorbetegség. Világszerte 2015-ben 415 millió cukorbeteget regisztráltak, és ez a szám 2040-re a számítások szerint 640 millióra fog emelkedni. Egy, a témával foglalkozó cikkben érdekes megállapításra bukkantam. E szerint az alacsony és közepes jövedelmi szintű országokban gyorsabban növekszik a betegek száma. Mi lehet ennek a magyarázata?

– Vélhetően az egyik oka, hogy ezekben az országokban kevésbé tudnak figyelni magukra az emberek. Nem ügyelnek annyira az egészéges élelmiszerek fogyasztására. Fizikai aktivitásuk alacsony, kevesebbet sportolnak és vele mozognak. Ennek hátterében az is meghúzódhat, hogy ezekben az országokban a munkaidő nem napi nyolc óra áll, így az egészséges életmód megteremtésének lehetősége nem adott. Ráadásul, az ilyen országokban élő betegek többsége nem jut el az egészségügyi ellátásba. Így olyan szakaszban derül ki a cukorbetegség, amikor az már szövődménnyel jár együtt.

– Ha jól veszem ki szavaiból, akkor a helyzet egyszerű volna. Az embernek nem kell mást tennie, mint elmenni a háziorvosához, és olyan vérvizsgálat elvégzését kérni, amiből megállapítható, hogy cukorbeteg vagy sem, és az is, hogy a betegség szempontjából veszélyeztetett-e.

– Létezik a rendszer, ami alapján pontozni lehet a kockázat mértékét. Ebben az egyik tényező a laboreredmények sora, míg a másik mindaz, amiről már beszéltem: a túlsúly, a magas vérnyomás és a betegség halmozódása a családban. Ezek alapján pontszámot kaphat mindenki, és a megkapott érték azt jelzi, mekkora a kockázata annak, hogy valakinél kialakuljon kettes típusú diebetes. Egyszeri vérvétellel, vagy cukorterheléssel és azt követően több vérvétellel megállapítható az anyagcsere állapot. 

– Ebben a helyzetben mit tehet a most Szegeden kongresszus tartó Magyar Diabetes Társaság, már túl azon, hogy tagjai gyógyítanak?

– A társaság egyik legfontosabb feladata, és ez szerepel az alapszabályzatunkban és a küldetésnyilatkozatunkban, hogy igyekszünk megosztani tagságukkal a legújabb, legfrissebb tudományos eredményeket, amelyet ők a gyakorlatban alkalmazhatnak. Kapcsolatban állunk a betegszervezetekkel is. A mostani kongresszusunkon egy fórum keretében bemutatkoznak a betegszervezetek. Itt négy civil szervezet beszél munkájukról. Napi együttműködés azért szükséges az orvosok és a civilszervezetek között, hogy a betegekhez minél hamarabb eljussanak az őket érintő információk.