Valóság nagybátyám – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. december 07. 14:54


        Valóság nagybátyám – Sinkovics
Gábor jegyzete

„S felhasználva az alkalmat, felhívom a család tagjainak becses figyelmét a szükséges óvatosságra. Mert adódhatnak bajok, most, hogy én távol vagyok. Mert adódhatnak bajok, most, hogy én távol vagyok...”

 

(a dal a miénk...)

 

Csak álmodtad ezt az egészet, Fidesz-drukker.

Rossz álom volt. Talán túlfokhagymázott, túlfűszerezett fasírtot ettél késő este, és hánykolódtál, hánykolódtál az ágyban, csatakosra izzadva, a csíkos pizsamádat. Nem igaz, hogy több mint hatszáz forint a benzin, hogy is lehetne igaz, amikor a fiúk, a vezérrel az élen vigyáznak ránk? Megóvnak minket mindentől és mindenkitől. Háborútól, járványtól, túlárazott élelmiszerektől, szegénységtől, inflációtól, az ördög haragjától. Ne hidd el, hogy gondok, bajok vannak az országban.

 

Egy a tábor, egy a zászló.

 

Erre gondolj, Fidesz-drukker!

Az ideológiára, a vezér monológjaira, mert ezekkel is jóllaksz. Eltelíti, ha nem is a gyomrod, a lelked mindenképp. Össze kell kapaszkodni, vállt vállnak vetve, továbbmenni az úton, a kikövezett orbáni úton. Mert ez vezet az igazi boldogság, a remélt jólét és a megérdemelt elismerés felé. Hiszen erre vágyunk mindannyian. Egy kis tapsra, egy kis szeretetre, egy kis kajára, egy kis piára, egy kis nyugalomra. Nincsenek nagy igényeink. Már réges-rég nincsenek. És te is így vagy ezzel, Fidesz-drukker, elmész, szavazol, behúzod az ikszet, és cserébe nem kérsz mást, mint sok-sok ígéretet. De azt meg is kapod. Magyarázatokkal, süket dumával fűszerezve.

 

Nem igaz, hogy több mint hatszáz forint a benzin.

 

És az sem igaz, hogy már hiánycikk a cukor, a hatósági áras tej. Hogy tojás után kell vadászni, hogy hosszú-hosszú percekig kell bámulni a hentesnél a pultot a brutális árak miatt. Egy kis csirkecomb, sok farháttal. Néhány szelet sertéshús ünnepi köntösben, jól bepanírozva. Jó úton haladunk. De... Végül is ezt ígérték nekünk. Ezt ígérték a különböző választások előtt és olykor a választások után, a győzelmi mámorban. Hogy majd vigyáznak ránk. Hiszen ők értünk vannak.

 

És ne hidd el azt se, Fidesz-drukker, ha ők közben valóban meggazdagodtak.

Hogy jachton ringatóznak nyaranta. Ne hidd el azt a fotót sem, amiken pókhasú NER-lovag bámul bambán az azúrkék ég felé, miközben a háttérben Petya a futsalvirtuóz ép keni magát napolajjal. Ne hidd el, hogy léteznek NER-lovagok. És ők leszedik a sápot, zsebre teszik a magukét és kiröhögnek bennünket. Azt se hidd el, Fidesz-drukker, ha Pistámról, a vőről írnak olyanokat, hogy az apjával együtt nagyjából egymilliárd forintos támogatást kaptak erdőtelepítésre. Mert Pistám a vérzivatarban mindig is hajlamos volt rá, hogy bevigyen minket az erdőből.

 

Mocskos Brüsszel!

 

Adja a lóvét és közben követelőzik. Nemhogy kussolnának. Nemhogy örülnének, hogy mi, magyarok, ez a különleges, tehetséges nép közéjük odatartozunk. Köszönjék meg. És meghajolva köszöntsék népünk bölcs vezérét, ahogy zsebre dugott kézzel végigsétál a brüsszeli parlamentben.

 

Ne a szemednek higgy!

Ne a szemednek higgy, amikor megjön a csekk, a gázszámla, meg a villanyszámla, meg az isten tudja milyen sáp. Ilyen adó, meg olyan adó. Ne a szemednek higgy, amikor az árakat nézed a közértben, amikor csorgatod a nyálad a plázákban, már ha egyáltalán még bemerészkedsz oda. Vagy amikor kikapcsolódás gyanánt elsétálsz valamelyik karácsonyi vásárba, és hatezer forintért akarnak lenyomni a torkodon valamilyen pörköltet.

 

Mindez csak illúzió.

 

A képzelet világa.

 

A valóság az, amit népünk bölcs vezére folyamatosan mond, igaz egyre halkabban, és egyre ritkábban. Azt figyeld, Fidesz-drukker, amikor Zsolti majd elküld valakit a kurva anyjába. Na, az a ludas, az kelti a pánikot. Azt kell jól pofán vágni. De... Te ezt tudod pontosan. Van ellenség bőven, és te, ha épp ráérsz, odakommentelsz bármelyik hazaárulóról szóló cikkhez, odaírod, hogy dögöljön meg, hiszen folyamatos harcban vagy: szólnak a trombiták, a fanfárok, a harci dobok – ez a te országod, ez a te kormányod.

 

Nincs baj.

 

Nincs és nem is lesz.

 

Átmeneti zavarok akadnak, látod benzin sem volt, aztán most hogy megfizethetetlen, már biztosan kapsz. Csak ülj be az autódba, aztán tankold tele. De a számlát a végén ne nézd meg, mert árt az egészségednek. A beteg szívednek. És csak kórházba ne kerülj, Fidesz-drukker, mert onnan bravúrok árán tudsz kijönni. Olyan ez mint az orosz rulett, vagy sikerül élve megúsznod, az egészségügyi intézményben tett látogatást, vagy nem. Vagy elkapsz egy kórházi baktériumot, vagy nem. És egyébként sem kell neked látnod, mi zajlik ott bent, milyen állapotban van az egészségügy, és milyen állapotban vannak az ott dolgozó orvosok és nővérek. Inkább ne tudj róla. Rontja az illúziót, rontja az összképet. De a tanárokkal se foglalkozz, Bandi bá is megmondta, hogy piszkos dolgot művelnek ezek ahelyett, hogy tanítanának fillérekért, utcára vonulnak és követelőznek. Munkakerülők, hazátlanok, kommunisták. Ők pofáznak, akiknek nyáron az a legnagyobb gondjuk, hogy ereszt-e a gumimatrac, vagy sem. És ne nézd meg azt a fotót sem, amelyen egy angyali tekintetű ifjú szőke leányzó kezében tart egy transzparenst, amelyre azt írta fel szép, nagy, vaskos betűkkel: „Tisztelt Magyarország kormánya, nem kell tovább bizonygatniuk. Elhisszük önöknek, hogy balfaszok” Hamis fotó az. A lány ahogy áll a hidegben, mögötte a tömeg, az esti fények – előtte a bizonytalanság, a félelem, benne, a lelkében a düh és az elszántság.

 

Nem ez az igazi Magyarország.

 

Az igazi Magyarország benned van, Fidesz-drukker.

Mert beléd beszélték, és te hittél nekik. Hittél nekik, hogy érted tesznek mindent, és nem önmagukért. Nem a gazdagságukért, a fényűzésükért, a rongyrázásukért. Hittél akkor is, amikor a gázszerelő hebegett-habogott és azt mondta: „Bátorak legyetek...” Csodálattal nézted népünk egyszerű gyermekét, ahogy az ország leggazdagabb emberévé vált. Még talán példaként is emlegetted, hogy lám, ez a rendszer bárkinek megadja a lehetőséget a felemelkedésre – fel, a második, vagy a tizenkettedik kerület legtetejére, szaunával, és jógázó Andival.

 

Lám, így is lehet!

 

Csak tehetség kell hozzá.

 

Hittél nekik akkor is, amikor Brüsszelt szidták. De nem is múltidő ez... Amikor Brüsszelt szidják folyamatosan, miközben onnan jön a pénz, onnan várják a lóvét, amit majd elosztanak okosba, ahogy eddig is tették. Hittél nekik, hogy Brüsszel az ellenség, a magyarok megrontója, az uzsorás, a képmutató, az uralkodó, az elnyomó.

 

Hogy Brüsszel az új Moszkva.

 

De ez így nem is igaz... Mert Moszkva már nem a gonosz birodalmának fővárosa. A ruszkik haza már betiltott mondat. Aki kiejti, az is hazaáruló. Volt, nincs. Ötvenhatban még mondták, kiabálták, üvöltötték, miközben lőttek rájuk az életüket áldozva – most idejétmúlt, nem korszerű és hamis állítás.

Magyarok voltunk – és ilyen magyarrá váltunk.

Ötvenhat öröksége a múlt ködébe vész.

 

Csak álmodtad, hogy hatszáz forint a benzin, Fidesz-drukker.

  • Álmodtad azt is, hogy a gyereked hideg iskolában ücsörög. De ott már tanár sincs, mert kirúgták, kirúgták, mert visszapofázott.
  • Álmodtad azt is, hogy a vezéred már óvatosan, de gondokról beszélt, soha nem tett ilyet korábban.
  • Álmodtad a folyamatos tüntetéseket, a sztrájkokat, álmodtad az ifjúság lázadását, a dühöt, az elkeseredettséget.
  • Álmodtad, hogy Magyarország nem a létező világok legjobbika.

 

De ha egyszer felébredsz majd, óvatosan nézz körül a világban.

 

Mert a valóság ott jön majd veled szemben.

 

Fel fogod ismerni, mert ronda, harsány, kíméletlen, és üldözni fog.

 

És nem menekülhetsz előle...

 

Címlapon

mutasd mind