Inkább érzékelték, sejtették, de nem tudták a szlovákok, hogy a 2010-es években maffiaállamban élnek. Teljes valóságában ez azt követően vált kétségbevonhatatlanná, hogy saját otthonában 2018. február 21-én meggyilkolták az egyik legkiválóbb szlovák oknyomozó újságírót, Ján Kuciakot és jegyesét, Martina Kušnírovát. Kuciak mindössze huszonhét éves volt.

Ki volt a megrendelő?

Bérgyilkos végzett az újságíróval és a barátnőjével, így azonnal az a kérdés merült fel: ki lehetett a megrendelő. A gyanú azonnal Marián Kočnerre terelődött. Nem véletlenül. Kuciak ennek a nagyvállalkozónak a gazdasági ügyeiről: áfacsalásairól és az uniós pályázatok körüli visszaéléseiről írt. Ráadásul Kočner egy telefonbeszélgetés alkalmával – erről hangfelvétel készült – megfenyegette az újságírót. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy fogalmazunk: a keresztapa személyes ellenségének tekintette az oknyomozót.

Irigylésre méltó hozzáértéssel készült el az Egy újságíró meggyilkolása című, amerikai–szlovák–dán dokumentumfilm, aminek rendezője az amerikai Matt Sarnecki, aki tíz éve Bukarestben él, és már kelet-közép-európaiként tekint magára. Végignézve a műfaj legjobb hagyományainak jegyeit magán viselő dokumentumfilmjét, nem is alaptalanul. A történet ugyanis nagyon kelet-közép-európai.

Száz percbe sűrítve kapjuk meg annak a történetnek a feszes kivonatát, ami sokfajta leágazása, a nevek sokasága miatt korántsem könnyen érthető még azoknak sem, akik médiafogyasztóként végigkövették a szlovákiai gyilkosságot követő nyomozást, és annak állomásait.

A gyilkosság viharszelének az ország hatalmasságai sem tudtak ellenállni. Hamarosan és gyors egymásutánban távozott posztjáról a belügyminiszter, Robert Kaliňák, majd a miniszterelnök, Robert Fico. Végül, de nem utolsósorban az országos rendőrfőkapitány, Tibor Gašpar. Utóbbi lemondása nem volt mentes az ellentmondásoktól. A két politikus után állt a sajtó elé, és itt jelentette be, hogy nem mond le, hiába várják ezt tőle. Majd négy óra sem telt el, és a frissen kinevezett új miniszterelnökkel, Fico bábfigurájával, Peter Pellegrinivel állt a sajtó elé, hogy bejelentse távozását. A kapkodás és a rögtönzés ebből az egyetlen mozzanatból is jól érzékelhető.

Bűn és hiba

Ha a hatalom csúcsáról szervezték meg a gyilkosságot, akkor jókora öngólt lőttek. A bűntény elsodorta azt a politikai elitet, ami ezzel a forgatókönyvvel egyáltalán nem számolt. A gyilkosság megrendelője vagy megrendelői lenézték és félreismerték az országot. Ez egyszerre volt hiba és bűn – idézhetnénk némileg átfogalmazva Talleyrandot.

Egyre nagyobb tüntetéseken követelték Pozsonyban és Szlovákia más városaiban is a kormányfő, a belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány lemondását. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy amennyiben Magyarországon történne hasonló eset, úgy mozdulna meg a társadalom lelkiismerete és morális érzéke, ahogyan ez északi szomszédaiknál történt.

A szlovák maffiaállam modellje különbözik a magyartól. Ott a maffia nagyhatalmú urai kívülről kerestek és találtak kapcsolatot az állammal, a politikával és rajtuk keresztül mindazokkal a személyekkel, amelyik egyiket vagy másikat megtestesítette. Éppen a Kuciak-gyilkosság nyomán derült arra fény, és nehezen kétségbe vonható bizonyíték, hogy az országos rendőrfőkapitánynak közvetlen volt a kapcsolata maffiával. De ugyanez elmondható a bírói kar több tagjáról, amit jól jelez, hogy tizenhármat letartóztattak a Kuciak-ügy nyomozása során.

A rendszer romlottsága

A rendszer romlottságról talán mindennél többet elárul, hogy az egyik szlovákiai bíró közvetlenül Marián Kočnertől kért útmutatást, milyen ítéletet hozzon egy olyan perben, amiben a nagyvállalkozó érintett volt. A Szegeden a Belvárosi Moziban is bemutatott dokumentumfilmből kiderül, hogy több esetben Kočner ügyvédei írták meg az ítélet szövegét.

Szlovákiában megtisztulási folyamat indult el, mert a kettősgyilkosság villámfényénél elképesztő világossággal látszott, hogy totálisan korrupt a teljes államgépezet. Beleértve a parlamentet, a bíróságokat, az alkotmánybíróságot, a rendőrséget, az ügyészséget, az adóhivatal. És a kör itt bezárul.

Egy ma készülő dokumentumfilm jó helyzetből indul, mert digitálisan szinte mindent dokumentálunk. Ezt aknázza ki az Egy újságíró meggyilkolása című film is, ami a megannyi rendkívül jól válogatott megszólaló mellett – köztük újságírók, szerkesztők, ügyvédek, ügyészek, nyomozók – archív felvételek sokaságának segítségével rekonstruálják a történetet. Legyen szó sajtótájékoztatókról, tüntetésekről, politikusi megszólalásokról és bejelentésekről.

Közel ment a kamera a valósághoz

Ám a filmet nem ezek teszik döbbenetessé, hanem azok a felvételek, amiket valakik a meggyilkolt párról a bestiális cselekedet előtti hónapokban készítettek. Módszeresen megfigyelték őket. Ahogyan bevásárolnak, ahogyan hazaérnek házukba, ahogyan buszra szállnak. Itt már régen többről van szó, mint a múlt században József Attilánál: „Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek. /Aktákba irják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg.”

Az újságíró-gyilkosságról szóló film nem egyszerűen körbejárja a történetet, hanem olyan közel megy ahhoz, aminél közelebb talán már nem is lehet. Megszólaltatták a meggyilkolt fiatalok családjai fogadta ügyvédeket, de megszólal Marián Kočner ügyvédje is, aki részévé válik a filmnek. Beszél a filmben nyomozó, ügyész, szerkesztő, szociológus, a meggyilkolt fiatalok szülei, munkatársai, mégsem válik a dokumentumfilm „beszélő fejek” egymásutánjává. Ez nem kizárólag a megannyi archív felvételnek köszönhető, hanem annak is, hogy a rendőrségtől a teljes nyomozati anyagot kiszivárogtatták Petra Holcová újságírónak, aki korábban szorosan együtt dolgozott Jan Kuciakkal.

A fiatalok 2018. május 5-én kötöttek volna házasságot. Ján Kuciak édesapja ezzel kapcsolatban fogalmazott úgy a filmben, hogy az esküvő helyett temetés lett.

A kiszivárogtatás

Önvád is mardosta Petra Holcová megszólalásait: fenyegették munkatársát, de igazából nem hitték, hogy ezt nagyon komolyan kellene venni. A történtek durván cáfoltak rá erre a fajta jóhiszeműségre. A rendőrségről hetven terabájtnyi anyagot juttattak el az újságírónőnek, aki eleinte még abban is kételkedett, hogy hiteles dokumentumokat fog kapni.

Mint kiderült, a nyomozók egy része attól tartott, hogy megsemmisülhet a nyomozati anyag, ezért döntöttek a kiszivárogtatás mellett. A helyzet abszurditását ez önmagában is mutatja. Olyan irgalmatlan mennyiségű volt a megkapott anyag, hogy azt több szerkesztőség közös munkájával dolgozták fel. Így jutottak hozzá előbb az újságírók, majd a dokumentumfilm készítői a rendőrségi felvételek sokaságához, így azokhoz a kamerafelvételekhez, amik lebuktatták a tetteseket, azokhoz a rejtett kamerás videókhoz, amik bizonyítják, hogy a meggyilkolt újságírót és barátnőjét figyelték. De hozzájutottak a felbujtónak gondolt Marián Kočner két telefonján és számítógépén tárolt valamennyi információhoz. Több tízezer szöveges üzenethez.

Ezekből döbbenetes részletek derültek ki: mások mellett az, hogy az igazságszolgáltatás szereplői közül kivel és milyen kapcsolatban állt a szlovák keresztapa. Volt, aki azzal dicsekedett Kočnernek, hogy amennyiben Al Caponét kellene kihozni a börtönből, elintézné azt is.

A köztársasági elnök megszólalt

Nem véletlen, bár nem is annyira magától értetődő, amit ebben a kritikus társadalmi helyzetben Andrej Kiska köztársasági elnök tett. A nyilvánosság elé állt, félreérthetetlenül üzent a hatalom akkori birtokosainak: „Valami gonosz van a felszín alatt. Valami gonosz van államunk alapjaiban.” Nem késett Robert Fico válasza, aki, mert találva érezte magát, azt a kérdést tette fel egyik sajtótájékoztatóján: miért találkozott Kiska New York-i látogatása alatt egy olyan gonosz emberrel, mint Soros György.

Mintha Orbán Viktort és papagájkommandóját hallottam volna. Ám mint látszik, a magyar példa ragadós. Ne legyünk rá büszkék. Ahogyan arra sem, hogy ebben a végtelenül sötét és mocskos szlovák történetben sok a magyar származású szereplő. Legyen szó maffiózókról, a halálbrigádról, bukott rendőrökről, a szlovák alvilág legkülönbözőbb figuráiról.

Az elsőfokú ítéletben a felbujtás vádja alól elégséges bizonyítok hiányában felmentették Marián Kočnert. Igaz, előtte egy másik perben közel húszéves börtönbüntetésre ítélték. A dokumentumfilm rögzítette azokat a perceket, amikor az ítélethirdetés után a meggyilkolt fiatalok családjai kupaktanácsot tartottak. A jelenet valóságíze semmihez sem hasonlítható.

Természetesen nem nyugodtak bele az ítéletbe, amire még ma is várunk. Ilyen értelemben még nyitott a történet.

Nyugtalanítóbb, hogy a közelgő szlovákiai parlamenti választásokon a jelenleg legnépszerűbb politikai párt a Robert Fico vezette Smer. Bár ennek ellenére kevés az esélye, hogy kormányzati tényező lehessen.

A jogállamiság esélyei annak ellenére eldöntetlenek Szlovákiában, hogy Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása „forradalmat” és tisztítóvihart indított el.