A Kárpát-medencében élő leggyakoribb récefaj, a házikacsa őse, vagyis a tőkés réce hazai állományának egy része áttelel, másik része vonuló madár. 

Szegednél, a Tisza-parton ezen a télen különösen sokat lehetett látni belőlük. 

A gácsérok szárnyfesztávolsága akár az egy métert is megközelítheti, testtömegük 750–1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím. A Wikipédia szerint a gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, úgynevezett gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.

Mindezek persze csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején az állat leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt.

Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt, ezért is tűnhetett a képen látható két gácsér számára terített asztalnak a medréből kilépett, sok hordalékot szállító folyó a Felső Tisza-parti ártéri erdőnél.

A tőkés réce az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-14 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek. Magyarországon augusztus 15–től január 31-ig vadászható vízivad – persze nem a városban. Szinte hihetetlen, de a legidősebb ismert tőkés réce 29 évet élt.