Vadiúj vadnyugat, nekünk: a Móra-múzeum kiállítása után egy kicsit másképp olvassuk majd újra gyerekkorunk indiánkönyveit

Megnyílt a Múzeumok éjszakáján a Móra Ferenc Múzeum év végéig látogatható új, nagyszabású kiállítása A legendás vadnyugat címmel. A legenda megérkezett Oklahoma Cityből, és egy kicsit átalakította olvasmányélményeimet: a cowboyok, buckarook, sőt a vaquerók is sokkal menőbbek az indiánoknál.
Vadiúj vadnyugat, nekünk: a Móra-múzeum
kiállítása után egy kicsit másképp olvassuk majd újra
gyerekkorunk indiánkönyveit

A 40 pluszos férfiak egyik, ha nem a legfontosabb dolga az indiánkönyvek befalása volt nyaranta a focizás, a pecázás – meg az összes többi mellett... Hogy ez mennyire volt fontos, jelzi, hogy Karl Mayból, pillanatok alatt May Károlyt volt képes csinálni a szocializmus, hogy még véletlenül se gondoljuk, hogy valami imperialista irodalmat olvasunk.

 

Ezt a fontosságot nemcsak én gondolom így, hanem kortársam, Fogas Ottó múzeumigazgató is, aki A legendás vadnyugat című kiállítás megnyitóján arról beszélt, ezeknek a könyveknek köszönhetően annak idején, „elég volt két fotelt felborítani, és már a vadnyugaton voltunk, lehetett pisztolypárbajozni.”

 

– Ilyen volumenű kiállítás még nem volt Magyarországon. Amerikából sikerült elhoznunk ide egy olyan kiállítást, ami a valóság, a fantázia, az olvasmányaink világát hozta el, de úgy, ahogy azok a dolgok, tárgyak valóban voltak a vadnyugaton – mondta Fogas Ottó, aki be is vallotta, ezt a kiállítást elsősorban a mi korosztályunknak szervezték, hogy „egy kicsit újra elmerülhessünk, gyerekké válhassunk, és megmutassuk a gyerekeinknek, hogy a mobiltelefonok előtt is volt világ.” Fogas azt is fontosnak tartotta, hogy a kiállítás az Amerikából kapott tárgyakkal megmutassa, milyen volt valójában ez a világ, hogy a gyerekkori indiánromantikáról a valóság felé tereljenek minket. – Hihetetlenül kemény volt az a kor, nagyon nehéz életük volt a cowboyoknak és az indiánoknak is.

 

 

Kovács Tamás alpolgármester a megnyitón arról beszélt, neki a vadnyugat a végtelen pusztákat, a perzselő hőséget, a tikkasztó szárazságot, az aranyló homokot, a vakító napfényt, a süvítő szelet jelenti.

 

– Szikrázó tekintetek, lovak, bölények, indiánok, banditák, sheriffek. Ostorok és pisztolyok, halálos párbajok, lehetne sorolni, és közben ez mind ismerős nekünk, és nemcsak a filmek és az olvasmányaink miatt. Mi, magyarok, és különösen mi, szegediek ismerjük és zsigerileg vonzódunk ehhez a zord világhoz. És ez nem véletlen, hiszen sok elemét saját tapasztalatból ismerjük, nekünk is a vérünkben csörgedezik: az Alföld végtelen pusztasága, a tanyavilág szótlansága, a legelő gulya kolompolása, a betyárvilág kalandokkal teli vadsága valójában igen hasonló a vadnyugathoz, és éppen ezért ilyen ismerős –mondta Szeged gazdasági alpolgármestere.

 

Kovács Tamás azt is megemlítette köszöntőjében, „a kiállítás egyik fő vezérfonalát egy '48-as forradalmár, egy világutazó kutató gombolyítja nekünk. Xantus János a világosi fegyverletételt követően az osztrák hadseregből menekült Amerikába, hogy aztán felfedezze az indiánok varázslatos világát, majd később visszahozza azt nekünk.”

 

Az alpolgármester után Jonas Stewart, az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének helyettes követtanácsosa nyitotta meg a kiállítást, aki hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartja, hogy az Oklahoma Cityben lévő National Cowboy & Western Heritage Museum kiállításának anyagát minél több országban láthassák az érdeklődők. Az amerikai múzeumból kölcsönkapott kiállított tárgyak az amerikai nemzeti örökség, a vadnyugat művészetének legfontosabb darabjai közül valók. – Wyatt Earp, Billy, a kölyök, Butch Cassidy, Jesse James nekünk nemcsak filmeken látható romantikus hősök, a történelmünk része is – mondta Stewart.

 

Majd a beszédek után megnyílt a kiállítás, a megnyitót a Törvényen kívüliek formáció előadása is színesítette: egy kicsit megmutatták, hogyan viselkedhettek annak idején az ivóba betérők.

 

A szökőkút előtt meg szólt a country: vég nélkül szívott pofagyalu, vijjogó, combra fektetett szólógitár. Láthattunk a színpadon linedance-t és bikarodeóra is be lehetett nevezni. Amíg ott tébláboltam egy másodperc volt a bátrak rekordja.

 

Menjenek el, nézzék meg a vadonatúj kiállítást, akár többször is. Igaz, hogy miután megnéztük a Nagy indiánkönyv már sosem lesz olyan, mint akkor, amikor gyerekként olvastuk, de ez talán jól is van így.

 

A kiállítás megnyitójának és a Múzeumok éjszakája programjainak a része volt az a felvonulás, ami a Dugonics térről indult a Móra-múzeumhoz. A menet két helyen, a Klauzál téren és a Széchenyi téren állt meg, mind a két helyszínen vadnyugati kaszkadőr-bemutatót láthatott a közönség. Erről készült képeink itt láthatók: