Üzenjük a Karmelitának: tiszteletet a polgároknak! – Unger Anna jegyzete
2023. február 03. 11:43
Csak szurkolni tudok mindenkinek, aki bármilyen módon megpróbálja megakadályozni, hogy Magyarország akkumulátor-gyártó nagyhatalom legyen, mert erre nagyon sok – anyagi, egészségi, természeti – szempontból is csak ráfizethetünk. Az egyre több helyen megjelenő lakossági tiltakozások indulata és ereje üdítő az április óta szinte teljes politikai apátiába süllyedt társadalomban. Más eszközük nem lévén, nem meglepő, hogy sokan ezért a népszavazás intézményében látják az egyetlen lehetőséget, ami megállíthatja ezt a társadalom- és környezetromboló beruházáscunamit.
Demokratikus országokban a népszavazás arra szolgál, hogy az adott kérdésben a társadalom hozzon döntést. Nem az igazság eldöntése, nem a szakértők által jobbnak ítélt döntés lakossági legitimálása a cél; ha népszavazást kezdeményezünk, azt elsősorban azért tesszük, mert azt gondoljuk, hogy ebben a kérdésben szerintünk nekünk, a népnek kéne dönteni – és csak egy második ok, hogy egyébként így vagy úgy kellene dönteni. Amikor környezetvédők a bős–nagymarosi vízlépcső ellen népszavazást kezdeményeztek, a fő érvük nem az volt, hogy csak az a jó döntés, ha a népszavazáson az emberek a vízlépcső ellen szavaznak. Hanem az, hogy ez olyan nagy jelentőségű ügy, akkora beruházás, amiről joga van a lakosságnak dönteni.
Sajnos a rendszerváltás után a népszavazásnak ez a fő funkciója hamar elfelejtődött: a népszavazási törvények és az eljárási szabályok tulajdonképpen lehetetlenné tették a társadalmi kezdeményezések sikerét, és parlamenti pártok támogatása nélküli kezdeményezés nem jutott sosem szavazásig.
A pártok gyarmatosították a népszavazást, ráadásul ezt egy sajátos logika mentén tették: ha ellenzékben voltak, egy-egy fontos kérdésben mind kezdeményeztek országos népszavazást, mondván, a népé legyen az utolsó, döntő szó. Kormányról nézve mindez populista, demagóg politikai haszonszerzésnek, a képviseleti demokrácia aláásásának ítéltetett. Az sem meglepő, hogy 2010 után a Fidesz egyik legfontosabb lépése a népszavazás intézményének teljes ellehetetlenítése lett.
A legalapvetőbb kérdésben – alaptörvény – nem mertek népszavazást kiírni. Ha úgy látták, hogy alulmaradnának a szavazáson, inkább visszaléptek – legyen szó vasárnapi boltzárról, vagy a budapesti olimpiáról. (Belegondoltak már? Jövőre lenne az a bizonyos 2024-es budapesti, te jó ég, miből, milyen áron? Ezúton is köszi, Momentum, hogy megakadályoztátok!) Az a két népszavazás, amit megtartottak, az sem lett eredményes – de ott legalább a szavazatok többsége az övéké lett. Minden más, ellenzéki szereplők által kezdeményezett kérdésben így vagy úgy, de megakadályozták a népi döntéshozatalt.
- Ha kellett, az Alkotmánybíróság,
- ha kellett, a Kúria,
- ha kellett, a Nemzeti Választási Bizottság
tette meg a Fidesznek a szívességet, megakadályozva a népszavazásokat.
Mindehhez hozzátartozik az is, amit az EBESZ 2022. április választásokról-népszavazásról írt jelentésében olvashatunk. Eszerint Magyarországon tisztességes körülmények között népszavazást tartani már nem lehet, mert a kormánypropaganda lényegében lehetetlenné teszi a nem-manipulatív, tisztességes tájékoztatást, az állampolgárok információszerzését. Okkal merülhet fel tehát a kérdés, hogy mennyiben különbözik ez azon petíciók sokaságától, amik az elmúlt években összegyűltek a virtuális valóságban, és a pártok raktáraiban?
Van-e értelme egyáltalán népszavazást kezdeményezni, ha egyszer vagy hatósági úton, vagy propaganda-eszközökkel, de úgyis megakadályozzák a társadalmi döntéshozatalt?
Bizony van. Amíg ugyanis a petícióval kérünk vagy felszólítunk valakit, hogy mit csináljon vagy ne csináljon, a népszavazási kezdeményezéssel tulajdonképpen a hatalmunkat próbáljuk gyakorolni. Azt üzenjük a hatalomnak, hogy tudjuk, hogy ez egy fontos kérdés, és mi akarunk dönteni erről helyetted. Tudjuk, hogy ehhez – bizonyos körülmények között – jogunk van, és mi most ezzel a joggal élünk. Nem érdekel minket, hogy te mit gondolsz és mit akarsz, mi akarjuk helyetted kimondani a végső szót. Ebből a szempontból minden népszavazási kezdeményezés egy üzenet arról, hogy van még igény a demokratikus hatalomgyakorlásra.
Mindez persze – sajnos – nem jelenti azt, hogy ezek a népszavazási kezdeményezések végül majd más sorsra jutnak, mint a korábbiak: meggyőződésem, hogy ha Orbánék úgy mérik, hogy a dolog nem nyerhető, de még annyira se, hogy valami ócska hazugsággal legalább „politikailag érvényes” legyen, akkor nem fogják engedi népszavazásig vinni a témát. Majd valami kamu-indokkal megakadályozzák: nem szabályos az aláírásgyűjtő igazolványa, tiltott tárgyba ütközik a kérdés, nem elég kék a kezdeményező szeme, hiányzik a dr. előtag 1349 aláíró nevéből, így sajnos érvénytelen az ív.
De ez ne tartson távol senkit attól, hogy támogatja a kezdeményezést: az az egy aláírás nem kerül semmibe, de fontos üzenetet hordoz: vannak még itt demokraták, vannak még itt polgárok, akik a kezükbe akarják venni a saját sorsukat. Ha ugyanis már erre se vagyunk képesek, akkor tényleg minden mindegy.
Nyitóképünket a Dehírtől vettük át, a debreceni akkumulátorgyárral kapcsolatos lakossági fórumon készült.
