A sort kivárni körülbelül fél órába telt, látszott, a hallgatóknak fontos, hogy kinyilváníthassák a véleményüket. Bár akadt olyan is, aki azt mondta, azért nem szavaz, mert nincs ideje kivárni. A „szavazófülke” egy asztalon elhelyezett kartondoboz volt, egy fényképes igazolvány felmutatása és egy gyors aláírás után mindenki ide dobhatta be a szavazólapját. Olyan sokan jöttek, hogy a lapok el is fogytak, és újakat kellett nyomtatni. Ezzel egyidőben zajlott a HÖK elnökválasztás is, de a legtöbben azt kihagyták... A sorban másfél méteres távolságot kellett tartani egymástól, hogy ne függesszék fel a szavazást, és BTK-s maszkokat is osztogattak.

Az orvoskaron egészen más volt a helyzet. Itt hiányoztak a feliratok, és az emberek is. Egyáltalán nem alakult ki sor, mindig csak körülbelül három-négy hallgató volt jelen egyszerre. Az egyik szavazó szerint a kar többsége támogatja a névváltoztatást, míg a lebonyolítással megbízott két lány szerint a legtöbben nemmel szavaznak. Néhány külföldi diák is letette a voksát, ők szintén megtartanák a jelenlegi elnevezést.

A két kar szavazószáma közötti különbség egyik okai lehetnek a közelmúltban elterjedt pletykák. Sokan attól tartanak, hogy a névváltoztatás csak előszele valami nagyobb dolognak. A fő teória, hogy az egyetem karai közül pénzügyi okokból kiszórnának párat. Ennek alapja lehet, amit Fendler Judit kancellár válaszolt az mfor.hu-nak még júliusban a „hogyan tud piaci alapon működni egy egyetem?” kérdésre.

„Nálunk tizenkét kar van. Vegyünk le ötöt és a klinikai központot, ami a régió legnagyobb egészségügyi ellátója, és akkor piaci alapon fenntarthatóan tudom működtetni az intézményt. Nem fogok tanárokat, agrárszakembereket képezni és végképp nem tanítok zenészeket, amely karokat – ezek a külföldi diákokat sem vonzzák – jelen pillanatban keresztfinanszírozzuk, ahogyan a közfinanszírozott egészségügyi ellátást is. A piaci működés azt feltételezi, hogy nem cipelem a hátamon a veszteséges feladatokat. Ma két kategória van az alapítványi egyetemek között. Az egyik, amelyik megáll a saját lábán, mint például az Állatorvosi Egyetem vagy a MOME. A másik kategóriába azok tartoznak, amelyek az állam számára sem feltétlenül fenntarthatóak csökkenő diáklétszám mellett.”

Ez alapján nem meglepő, hogy a bölcsészek jobban ellenállnak a változtatásnak.

A másik oka a kisebb részvételnek, hogy a szavazások ellenére az egyetem dékáni kollégiuma már hétfőn közleményt írt, miszerint az Általános Orvostudományi Kar veszi fel Szent-Györgyi nevét, és az intézmény pedig megkapja a „Szent-Györgyi Albert Egyeteme” állandó jelzőt.

Csakhogy erről még szavaznia kell a szenátusnak, a dékáni kollégium közleménye nem hivatalos álláspont. Bár minden jel arra mutat, hogy teljesült a többség akarata, ebben biztosak csak a szavazatok számlálása után lehetnénk – amit meg se vártak. Ennek ellenére mégis elmentek szavazni az SZTE-s diákok, már csak az elv miatt is. Hogy megmutassák, igenis érdekli őket az egyetem jövője, és szeretnének élni a jogukkal, hogy beleszólhassanak annak az alakulásába.

Pető Blanka