Ujhegyi Évánál a pillanatok nem állnak meg: tovább mesélnek

Ujhegyi Éva jelenleg Budapesten él és dolgozik. A szegedi Somogyi-könyvtár Móra utcai fiókkönyvtárában a korábbi szegedi éveiből láthatók színházi fotók. A Szegedi Tükörben újabb felvételeivel mutatkozik be, hozzátéve, hogy mindent, amit a fotózásról tud, itt tanulta meg.
Szegedi Tükör

2021. december 18. 13:44

Ujhegyi Évánál a pillanatok nem
állnak meg: tovább mesélnek

– Szabad időmben a legszívesebben fotózni járok. Jelenleg a szürreális képek foglalkoztatnak leginkább. Ehhez kapcsolódik a másik nagy szenvedélyem: Photoshoppal befejezni a képeimet, amire a fényképezőgép már nem képes. Nagyon izgalmas kihívásnak tartom, hogy több különböző képből és képelemből új, egészen más képet hozzak létre – mondta alkotásairól Ujhegyi Éva. – Digitális géppel dolgozom, és alapvetően színes kompozícióban gondolkodom, viszont az utómunkánál figyelembe veszem, ha egy portré például fekete-fehérben jobban érvényesül.

 

Éva – kisebb-nagyobb szünetekkel – egész életében fényképezett. A szegedi éveiben képezte magát önállóan, itt lett igazán fotós; azt vallja, amit a fotózásról tud, azt mind-mind itt csipegette fel. Mint a fotósok általában, ő is bejárta a maga útját, és úgy érzi, a felén már túljutott. A szürreális képek mellett érdekes utcákat, izgalmas részleteket is szeret fényképezni, s továbbra is szereti a színház- és táncfotózást, ám erre most nincs lehetősége. A fotózás számára röviden és tömören: az élet. Fotós barátja és mestere, S. Varga Ilona mondta róla, hogy a fényképezés a vérében van.

 

 

Ujhegyi Éva jelenleg Budapesten él és dolgozik. A szegedi Somogyi-könyvtár Móra utcai fiókkönyvtárában a korábbi szegedi éveiből láthatók fotók, január végéig, Színház az egész világ címmel. Annus Gábor, a Tiszatáj szerkesztője úgy fogalmazott:

 

„Azt tudtam Éváról, hogy nagy szerelme a színház. Munkám során több csodálatos színházi fotójával volt szerencsém már dolgozni... Szokták mondani, hogy a fényképezés a pillanat megörökítésének művészete. Éva legjobb színházi képeinek láttán ugyanazt érezzük, mint természetfotóiból. A mozdulatok, a pillanatok nem állnak meg, hanem tovább mesélnek. A tekintetek, a szólásra nyitott ajkak, a megfeszülő izmok, a lendülő karok ragadnak magukkal bennünket egy csodálatos világba, a színház világába!”