Miután kifejezetten ritka faj, a vikunyákat fajmentő tenyészprogram keretében tartják a Vadasparkban, így természetvédelmi jelentősége is van a csapat gyarapodásának. A tevefélék csikói fejletten, szinte futásra készen születnek, szépen cseperednek a szülőcsapatban, így a látogatók is megtekinthetik őket.

A puszta rokonságon túl az alpaka és a vikunya fajok között leszármazási kapcsolat is fennáll. Bár sokáig úgy vélték, hogy az alpakák ősei ugyanúgy a vad guanakók, mint a lámákéi, a genetikai vizsgálatok megerősítették azt a hipotézis, hogy valójában a vikunyák az ősei. Kb. 3000 éve háziasíthatták a mai Peru területén élő indiánok, elsősorban értékes szőréért. 

Amennyiben még messzebb megyünk vissza az időben, akkor a tevefélék Észak-Amerikában élő őseihez jutunk – ahol már nem találhatók meg a család tagjai. Egyes fajok Ázsián keresztül Afrikáig is eljutottak (egy- és két-púpú tevék), mások Dél-Amerikába vándoroltak. A legutolsó kontinens, amelyet meghódítottak – még ha emberi segítséggel is –, az Ausztrália, ahol vad dromedárcsapatok járják a sivatagokat, körülbelül egy millióan.

Európában az alpaka egyre népszerűbb háziállat, míg ősét, a vikunyát a Dél-Amerikát meghódító európaiak csaknem kipusztították. A fokozott védelemnek köszönhetően megmenekült a kipusztulástól, a múlt század hatvanas éveiben mindössze 10 ezer egyedre csökkent egyedszámuk ma már meghaladja a 350 ezret.