Új rendszer kell – Cservenák Zoltán jegyzete

Gyakran elhangzott az elmúlt években Orbán Viktorral és a Fidesszel kapcsolatosan, hogy „legalább kormányozni tudnak”. Nos, valójában nem tudnak kormányozni, az igazán fontos dolgokban bukássorozatot látok.
Cservenák Zoltán

2022. április 03. 11:42

Új rendszer kell – Cservenák Zoltán
jegyzete

Tizenkét év lett volna kormányozni, kiváló gazdasági-pénzügyi környezetben. Ehelyett Putyin-barátságra, 400 ezres békemenetre, orosz és kínai hitelekre, 400 forintos euróra, közel 10 százalékos inflációra, gazdasági megrogyásra, válságra és szégyenre futotta.

 

Az nem kormányzás, hogy benyelnek 3000 milliárd forint nyugdíjvagyont, megígérik az egyéni számlákat, de nem hozzák létre azokat. Az nem kormányzás, hogy ezermilliárdokat szórnak el látványsportokra, háromszoros-négyszeres áron épülő autópályákra, haveri kastélyokra, jachtokra, luxusautókra, miközben a Nemzeti Eufemizmus Rendszerében a nemzeti nagytőkéseknek becézett fideszes gömböcök hűbére a néhány tízmilliárdról ezermilliárd forint fölé hízik. Simicska helyett kitömik Mészárost, Garancsit, Szíjjt és Tiborczot. Az nem kormányzás, hogy a „főni” kénye-kedve szerint évente csöpögtetnek néhány tízezret a nyugdíjasoknak, miközben egy tisztességes nyugdíjszámítással havonta 40 ezerrel járna magasabb nyugdíj. 

 

Az nem kormányzás, hogy 180 ezerért kezd tanítani egy kétdiplomás tanár, akire nemzetünk legnagyobb kincseit, a gyerekeinket bízzuk. Az nem kormányzás, hogy harcolnak mindenki ellen, aki szembejön: Brüsszel, melegek, nyugatiak, környezetvédők, civilek, mindenki ellen, aki csak másként gondolkodik. Ellenségképeket gyártanak, a társadalom kisebbségben lévő csoportjait a feldühített, meneteltetett tömeg céltáblájává teszik.

 

Az nem kormányzás, hogy a putyinista Oroszországot követik tűzön-vízen át, kiröhögik, aki szerint háború lesz Ukrajnában, majd megértők a pusztítással. Stratégiai nyugalmat hirdetnek, aztán összevissza beszélnek: kellenek- és jönnek-e NATO-csapatok, vagy sem, szállíthatnak-e az országon keresztül fegyvert, vagy sem.

 

Az nem kormányzás, hogy megmondják, ki a nemzet része, ki keresztény, ki jobb- és baloldali, sőt elrendelik, hogy oldalt kell választani, megmondják, mi az érték és a mérték, miközben mindent ők mérnek a saját mércéjükkel. Az nem kormányzás, hogy intendánsokkal, holdudvaroncokkal szállják meg legfontosabb tereinket: oktatást, egészségügyet, tudományt, művészetet, kultúrát, gazdaságot, sportot. Az nem kormányzás, hogy családi vállalkozások rettegnek a cégeikért eljövő „táskás emberektől”, miközben minden drót végére egy fideszes képviselőt vagy központi pártbizalmit állítanak, és dróton rángatják a nemzetet. Szívatják, megfélemlítik, félreállítják, tönkreteszik a körön kívülieket, legyen tudós, vállalkozó, sztrájkoló tanár, önkormányzat, akadémia, egyetem, mindegy. Kiszervezik az állami vagyont haveroknak alapítványba, tízmilliárdos koncessziókat osztogatnak harminc évre, pozíciókat tíz évre. Az nem kormányzás, hogy gyáván kijelentik, a „viták ideje lejárt”, nem hagyják megvitatni sorfordító kérdéseinket családról, menekülőkről, gazdasági bevándorlókról, adórendszerről.

 

Ez nem kormányzás, ez nem valódi demokrácia. Ez egy populista autokrácia, hibrid rezsim, közvéleménykutatás-kormány, haveri kapitalista kupleráj. Nincs benne semmi dicsőséges, semmi előremutató. Elveszi a jövőnket, egy szűk körnek kedvez, térdelteti, bezárja, elüldözi a boldogulni akaró, szabad, nyitott, gondolkodó embert. Ez a putyini út, rajta a leépüléssel – és a végén az összeomlással.

 

Most még szólhatunk, tehetünk ellene. Visszatérhetünk a nyugatos, szabad, európai Magyarországra, Szent István, Széchenyi, Kossuth és Bibó Magyarországára. Később nem biztos.