Többe’ lesz mint négyszáz – Lakner Zoltán jegyzete

„A magyar forint is a brüsszeli szankciók áldozata” – mondta az „emberarcú fideszes” politikus mintapéldánya, Varga Mihály pénzügyminiszter, arra reagálva, hogy ezen a héten a 400 forintos euróba is belekóstolhattunk.
Lakner Zoltán

2022. március 10. 14:02

Többe’ lesz mint négyszáz –
Lakner Zoltán jegyzete

Azóta már azt is eredménynek könyveljük el, ha az árfolyam csak 390-en áll. Hiszen végül is az egész rezsim arról szól, hogy idővel hozzászokunk a legrosszabbhoz is, és az „új normális” ma már olyan tényeket jelent, amelyeknek a bekövetkezte közepesen irreális disztópiákba illett volna csupán néhány évvel ezelőtt.

 

 

Nem lévén monetáris szakember, nem én írom majd meg azt a cikket, amely elmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy a szankciók, közelebbről a brüsszeli szankciók éppen a magyar forintot találták telibe, és ugyanezek a szankciók nem szakították be sem a cseh koronát, sem a lengyel złotyt, de még az Orbán által sokszor leszólt eurót sem.

Ilyen ravaszak ezek a brüsszeliek, direkt csak velünk szúrtak ki.

 

A másik megoldás, hogy a magyar kormány háború és járvány előttre visszanyúló árfolyam- és inflációs politikája vezetett oda, hogy nem eléggé válságálló a forint, és nem lehet megfékezni az áremelkedést sem, amelynek a tempója nemhogy lassulna az árstopok révén, de most már nyolc százalék fölött jár.

 

Minderről, persze, a magyar lakosság jelentős része nem fog értesülni, hiszen az összevetésre alkalmas információkat egész egyszerűen elzárja előlük a kormánymédia, amely most, választási üzemmódban még szigorúbban szűri ki beszámolóiból az autokráciák nagy ellenségét: a tényeket.

 

A hazugságnak azonban az a természete, hogy rávall a terjesztőjére, arra, hogy mely tények fájnak neki a legjobban, meg arra is lehet következtetni a kormánypropagandából, miért szeretné, hogy éppen azt higgyék a magyarok, amit feltálalnak nekik.

 

 

Kezdjük talán ott, mennyire ízléstelen a pénzügyminiszter mondata a szankciók „áldozatáról” egy olyan helyzetben, amikor keleti szomszédunknál emberek az áldozatai Oroszország támadásának. Az európai, brit, amerikai, ausztrál és más országok szankciói nem okai a nehézségeknek, hanem következményei az agressziónak. Pontosan azt a célt szolgálják, hogy gazdasági eszközökkel megfékezzenek egy olyan országot, amely mindennemű jogalap nélkül megtámadott egy másikat.

 

Miután nyílt háborúba a nyugat nem kíván bocsátkozni Oroszországgal, egy nukleáris nagyhatalommal, gazdasági erőfölényével élve választ olyan eszközöket, amelyek fájhatnak – és fájnak is – Putyin Oroszországának.

 

Ugyan, mondja már meg a magyar kormány, milyen egyéb ötlete lenne Putyin leállítására, ha szerinte sem a katonai, sem a gazdasági eszközök nem jönnek szóba?

 

A helyzet ugyanis úgy áll, hogy éppen Putyin támadása vetett véget annak a korszaknak, amikor a nyugat, élén a merkeli Németországgal azt gondolta, jó üzletekkel lehet kordában tartani az orosz elnököt. Nem lehet. Éspedig azért nem, mert Putyin egyetlen, de annál fontosabb gazdasági termékét, az energiahordozókat arra használja, hogy energiafüggésben tartsa az európai országokat, és erről építve hajtsa végre birodalom-visszaépítő akcióit. Eddigi tapasztalata az volt, hogy némi felháborodást követően nem történik semmi különös, ezért hitte azt, hogy most emelheti a tétet, ezúttal egy nagyszabású, nyílt háborút nyelet le a gázfüggő demokráciákkal.

 

Nem így történt, éspedig legalább két okból. Az egyik Zelenszkij ukrán elnök figyelemre méltó teljesítménye nem csak mint társadalomegyesítő háborús vezető, hanem mint közösségimédia-jelenség. Hősies magatartása nyomon követhető az Instagramtól a brit parlament kivetítőiig, és olyan erővel hat a nyugati közvéleményre, ami a nyugati országok kormányaira is nyomást gyakorol. Ezen kívül pedig ugyanezek a kormányok most azzal is szembesültek, hogy a gázfüggés nettó biztonságpolitikai probléma számukra, amely megoldásra vár. Ez pedig nem az üzletelés folytatása, mert az csak felbátorítja Putyint, hanem a gazdasági szankciók bevezetése, középtávon pedig az energiaforrások összetételének minél gyorsabb átalakítása.

 

Amikor a magyar kormány nem akar további szankciókat, különösen nem olyanokat, amelyek érintik az energetika területét, azzal nem a „rezsicsökkentést” védi, hanem fenntartja az energiafüggést és ezzel védi Putyin érdekeit.

 

Ez pontosan ellentétes a nemzeti érdekkel.

 

Ha tehát a kormány mégis így cselekszik, és ennek szellemében beszél, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a kormány téved, vagy pedig tudatosan szolgál ki más érdeket a magyar érdek helyett?

 

Más lehetőség nincs.

 

Magyarország biztonsága ma a moszkvai érdekek áldozata – így hangozhatna az a mondat, amely igazat szól, és amelynek kimondása, kimondhatósága ellen dolgozik a teljes magyar kormánypropaganda. Az ezen alapuló politika jóval többe fog kerülni nekünk a 400 forintos eurónál is.