Németh Anikó, a szegedi füvészkert igazgatója a megnyitón úgy fogalmazott: jobban kellene tisztelnünk a bennünket körülvevő növényeket, mint amennyire tesszük. Bejelentette, hogy intézményük a jubileumára könyvet jelentet meg a szegedi gyűjtemény leírásával, a teljesség igénye nélkül.

Kuriózumok

A könyvtáralapító, Somogyi Károly kedvelte a botanikai témájú könyveket; az adatok szerint ő maga is kertészkedett. Könyvtárából nem hiányoznak a tudományág legjelentősebb kötetei, amelyek felsorakoztatják koruk friss kutatási eredményeit, ugyanakkor szemet gyönyörködtetően szépek is.

Az ókorban Theophrastos írásai és Plinius Naturalis Historia című munkája fontos alapműveknek számítottak. A XV-XVI. században az antik tudósok eredményeit nyomtatásban is megjelentették.

A botanika atyjaiként ismert Hieronymus Bock (1498–1554) és Leonhard Fuchs (1501–1566) a klasszikus, ókori ismeretanyagot egészítették ki saját eredményeikkel, amikor a növények leírását és ábráit elkészítették. Az először latinul, majd németül megjelenő Kräuterbuchokban, vagyis füveskönyvekben jegyezték le pontosan a növények nevét, névváltozatait.

Hieronymus Bock volt az egyik „úttörő”, aki igyekezett rendszerezni az addig felfedezett növényeket, és a középkori botanikát új, tudományos távlatokba emelte. Művének első kiadása még illusztrációk nélkül jelent meg. A szerző elsődleges célja az volt, hogy pontosan leírja a német növényeket latin elnevezésükkel, jellemzőikkel, az emberi szervezetre gyakorolt hatásukkal és gyakorlati, orvosi alkalmazási lehetőségeikkel együtt.

Az első, már illusztrált kiadás 1546-ban jelent meg. Az 1552-es kiadás lett ismertebb, ebben több illusztrációt a kortárs német orvos-botanikus, Leonhard Fuchs munkájából vett át. A könyvtár tulajdonában lévő kötetek közül az 1549-es párizsi kiadás 512, leheletfinoman megmunkált fametszetű ábrájával talán az egyik legszebb.

Tanítva gyönyörködtet

A későbbi századok során a tudományos tartalom mellett szerepet kapott a tanítva gyönyörködtetés is: több olyan kiadvány jelent meg, amelyekben már rendszerezett botanikus kertek állományát ismertették. A XVIII. század egyik jelentős és ritka olasz kiadványa a Giorgio Bonelli nevével jelzett, a pápai rezidenciához tartozó híres kertet bemutató albumkiadás, a Hortus Romanus. A teljes kötetsorozat 1772 és 1793 között jelent meg. Különlegessége, hogy a 300 kiadott példány között csak néhány kézzel színezett található, köztük a Somogyi-könyvtár tulajdonában lévő kötetek.

Szegedi különlegesség

A botanika szakirodalma hazánkban jóval később tud eredményeket felmutatni, ami azzal magyarázható, hogy Magyarországnak a kora újkor kezdetén nem volt saját egyeteme. A kiállításon látható munkák közül kétségtelenül az egyik legjelentősebb az első magyar kertészeti szakkönyv, Lippay János (1606–1666) jezsuita szerzetes munkája. A Posoni kert című kötetben a szerző bátyja, Lippay György esztergomi érsek kertjét mutatja be, az első hazai botanikus kertet. E művével szerzője megalapozta a magyar kertészeti szaknyelvet.

A növényvilág tudományos ábrázolásának egyik legismertebb tudós művésze Csapody Vera (1890–1985). Mediterrán elemek a magyar flórában címmel írta meg doktori értekezését, melyet 1932-ben védett meg a Szegedi Tudományegyetemen Győrffy Istvánnál, a szegedi füvészkert alapítójánál. Munkája igazi helyi kuriózumnak számít. A megrajzolni kívánt növényeket folyamatosan tanulmányozta a természetben, ebben rejlett élethű növényábrázolásainak titka. Ahogy fogalmazta: „Az én hivatásom, hogy másoljam a természet szépségeit. Mindegyiket, amennyire csak lehetséges.”