Tisztán önmagunk előtt – Lakner Zoltán jegyzete

Lakner Zoltán

2021. december 12. 09:55

Tisztán önmagunk előtt – Lakner
Zoltán jegyzete

Afelől nyilván nem lehetett kétsége eddig sem senkinek, hogy nem csak szennyes, stílusában és tartalmában egészen elképesztő kampány vár az országra 2022 első hónapjaiban. Mostanra, vagy mondjuk úgy, már mostanra kiderült, hogy nem a sértések, hazugságok, alpári beszólások jelentenek majd igazi kitüremkedést a – már szinte el is felejtett – normális hétköznapok szövetéből, hanem bizony a mocskos kampány alatt egészen mást kell értenünk.

 

Amikor a politikai élet a végletekig polarizálódik, akkor eleve az lesz a politikai szereplők érzékelése, hogy a másik oldal hatalmon maradása vagy hatalomra kerülése végveszély, nemzethalál, apokalipszis, ennél fogva az ellenfél győzelmének megakadályozása olyasfajta szent cél, amelynek érdekében nemcsak bármilyen eszköz bevethető, de egyenesen elkerülhetetlenül bevetendő a haza üdve kedvéért.

 

Hideg polgárháborús hangulat lengi be a közéletet, magával hozva azt a helyzetet, amiben jó ideje élünk, hogy a választást követően sincs kibékülés, kézfogás, méltányosság.

 

Ebből sok minden levezethető, nyakló nélküli ígérgetés és osztogatás, meg verbális hadviselés, amelynek része az ellenoldal szóbeli, szimbolikus kiszorítása a politikai közösségből. Hogy ez milyen felmérhetetlen károkat okoz, azt a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, de nem biztos, hogy kellő mélységében felfogjuk. Az tudniillik lehetetlenség, hogy az ország egyik fele a másik felével szemben próbáljon sikeres lenni. Lesznek persze akiknek jól megy, de összességében egy megosztott ország közös teljesítménye lefojtott és belülről fékezett. Lehetőségeit saját maga fogja vissza és rontja le.

 

Ahol hatalmi alapon szerveznek oktatási rendszert, hatalmi alapon támogatják a vállalkozásokat, hatalmi alapon támogatják a kultúrát, ott a kiemelkedő teljesítmény mindig kivétel marad, nem lesz általános jellegzetesség.

 

Nálunk azonban ehhez képest is tovább romlik a helyzet. Talán sokan ismerik a „kompromat” kifejezést, amely az orosz és posztszovjet politika világából származik, és olyan leleplező anyagokat jelöl, amelyek célja nem az igazság feltárása, hanem a lejáratás és a zsarolás. Akár annak árán is, hogy a szóban forgó anyag hamisítvány. Tipikus eszköze a putyini politikának. A hatalmi párt tesz úgy, mintha az ellenzék korrupciója fenyegetné a közerkölcsöket, mintha ők lopnák el a közvagyont.

 

A kompromat látszik teljes fegyverzetben megérkezni a budapesti városháza el nem adásának ügyével, beleforgatva a volt miniszterelnököt is. A főpolgármestert valószínűleg folyamatosan követik, másképp aligha képzelhető el, hogy hirtelen ott termett valaki, aki lefotózta, hogy szolgálati autója a buszsávban tett meg száz métert a budapesti forgalomban. Kövér László a nemzetbiztonsági szakszolgálatokban bízik a hazavesztő ellenzékkel szemben. A külügyminiszter szerint a hazai szolgálatok felkészültek a választásba történő külföldi beavatkozásra – csakhogy ő az Egyesült Államokra, NATO-szövetségesünkre gondolt. Minden ellenzéki mozgás ellenséges, és minden ellenséges mozgással szemben bevethető akár az állambiztonság is – vagy kiszervezhető e tevékenység egy baráti cégnek.

 

Lehet-e egyáltalán ilyen körülmények között szabad a választás? Érdemes-e voksolni, kampányolni?

 

Erre más választ nem tudok adni, csak azt, hogy a szavazatok kritikus tömege felül tudja írni ezeket a hatalmi kísérleteket – egyúttal ez az egyetlen esély is arra, hogy megszabaduljunk ezektől a módszerektől. Nincs más módszer, nincs más választás annak eléréséhez, hogy tisztán állhassunk végre egymással szemben, önmagunk előtt.