Timothy Garton Ash: elképesztően sok a hasonlóság az ukrán háború és '56 között

Az Oxfordi Egyetem történész professzorával, aki a modern közép-kelet-európai történelem világhírű szakértője, a 444.hu készített interjút budapesti előadása után.
Kékes Viktória

2022. április 08. 11:56

Timothy Garton Ash: elképesztően sok a hasonlóság az ukrán háború és '56 között

A professzor szerint – aki még Orbán Viktor szerint is Közép-Európa kiváló ismerője – elképesztően sok a hasonlóság a mostani ukrán háború és az 1956-os magyar események között: egy európai népet nyom el egy külső hatalom, amely elborzasztja a nyugatot. Van ugyanakkor egy komoly különbség:

 

„A különbség az, hogy míg 1956-ban a Szabad Európa Rádió azt mondta a magyaroknak, hogy érkezik a segítség nyugatról, miközben ilyenről nem volt szó, 2022-ben a nyugat kevesebbet ígért, és többet tett, hogy segítse Ukrajnát, és óriási katonai segítséget nyújt, hogy az ukránok megküzdhessenek a szabadságukért”.

 

Garton Ash szerint a nyugat a jelenlegi helyzetben két dologban hibázott:

  1. nem számított arra, hogy Oroszország, amely 1989 után három év alatt elveszítette az utolsó nagy európai birodalmat, nem fog erre a veszteségre erőszakosan reagálni.
  2. többet ígért, mint amennyit hajlandó volt teljesíteni. (Itt a 2008-as bukaresti NATO-csúcsra utal Ash, amikor azt ígérték Ukrajna és Grúzia NATO-tagok lesznek, holott a legtöbb nyugati országnak ez egyáltalán nem állt szándékában.)

 

Ezek a hibák azonban csak másodlagosak, a professzor szerint Putyin akkor is megpróbálta volna helyreállítani az orosz birodalmat. 

 

„Én találkoztam Vlagyimir Putyinnal 1994-ben, amikor Szentpétervár alpolgármestere volt, és már akkor is revansista és revizionista volt, már akkor a határon túlra került orosz területekről beszélt, a 25 millió oroszról, akik Oroszországon kívül rekedtek, már akkor is emlegette a Krímet. Bármit is tett volna a nyugat azóta, Putyinban akkor is meg lett volna az erős késztetés, hogy úgy cselekedjen, ahogy aztán cselekedett. Nincs kétség afelől, hogy kit terhel az elsődleges felelősség a kialakult helyzetért”.

 

Garton-Ash szerint az uniós tagság lehetősége a demokratikus konszolidáció legjobb ösztönzője lehet Ukrajna számára. Ez így volt Magyarország esetében is, csak éppen az EU a csatlakozás után már nem támasztott hasonló feltételeket hazánk számára, így a magyar kormány azt csinálhatta, amit csak akart. 

 

A professzor úgy látja, a háború után kétféle irányba mehet tovább az Európai Unió:

 

1. Az úgynevezett Jalta-forgatókönyv lényege, hogy az Európai Unió végül elfogadja Európa felosztását, és azt, hogy az olyan országok, mint Ukrajna, Grúzia, Moldova és Fehéroroszország jó ideig orosz érdekszférába, orosz befolyásolás alá tartoznak majd. Vagyis az EU-n belüli európai országokra egyfajta posztkoloniális logika érvényes, és az unió elfogadja, hogy a határain kívül gyarmati logika érvényesül. 

 

A Jalta verzió alapján három különböző Európa alakulna ki: 

  • a központi Európa Nyugaton, 
  • a félperiferiás Európa (ide tartozna Magyarország), amely az EU keleti tagállamaiból állna. Nekik nem kell megfelelniük ugyanazoknak az elvárásoknak, de ki is esnek a legfontosabb döntések meghozatalából, 
  • az unió határain túli, külső Európa, amit köztes Európának nevezhetnénk. 

 

2. Az úgynevezett Helsinki-forgatókönyv azt jelentené, hogy komolyan vesszük az 1975-ös Helsinki záróokmányt, amely szerint minden állam egyenrangú és tiszteletben tarjuk a demokráciát és a jogállamiságot és az államok szuverenitását. Így a cél az lenne, hogy hosszú távon Ukrajna és Moldova is ugyanazokat a jogokat élvezze, mint Magyarország vagy Szlovákia. 

 

A professzor szerint az első forgatókönyv a reális.

 

Ami a magyar miniszterelnök pozícióját illeti, Garton-Ash azt mondta:

 

„Úgy tűnik nekem, hogy bár Orbán mozgástere nagyon lecsökkent, még mindig el tudja járni az eddigi pávatáncát, tovább játszhatja a kettős játékát, vagyis hogy teljesen kiélvezze az EU- és NATO-tagság előnyeit, miközben valamiféle különleges viszonyban áll Oroszországgal és Kínával”.

 

Szerinte Orbán Viktornak amiatt sem kell aggódnia, hogy „páriává” válik Európában, mert „a többi vezetőnek egy asztalhoz kell ülniük vele az Európai Tanácsban, és ha egyhangú döntést kell hozni valamilyen ügyben, akkor rá vannak utalva”.

Kapcsolódó cikkek

mutasd mind