Gyerekkoromtól szenvedélyes kártyás vagyok. Sok-sok családi ultipartit lezavartunk öcsémmel, apámmal és a sógorokkal, anyám a bélatelepi strandin tanított meg kanasztázni. Az alsózás később jött, könyvből silabizáltuk.

A tarokk viszont más!

Nagyanyám a kerti hársfa alatt, a padon kezdte magyarázni a szabályokat.

„Tomikám, a tarokk az intelligens emberek kártyajátéka!” – cseng fülemben a hangja.

Egy kis Vas megyei faluban ők alkották a tipikus kompániát: ő volt az iskolaigazgató, férje a jegyző, jött még az öccse, aki katonatiszt volt vagy a bátyja, aki orvos, no és régi barátjuk, a plébános úr, Tőke Károly.

* * *

Évek óra járok tarokkozni kisebb-nagyobb társaságokba, egy sörözőbe, az erdőfelügyelőségre, vagy a Szegedi Biológiai Központba, időnként valakinek a lakására, vagy egy ásotthalmi tanyára. Na, persze ennek a passziónak is véget vetett a Covid. Tavaly nyáron még összejöttünk néha, de most már nem merjük megkockáztatni.

Ám Puskás Lászlónak támadt egy ötlete. Az SZBK kutatója is szenvedélyes játékos, nem mellesleg övé az ország egyik legkitűnőbb tesztelő laboratóriuma, az Avidin. Ajánlata egyszerű volt:

„Reggel 10-kor mintát veszünk tőletek, délután 2-re megvan az eredmény, és akkor nyugodtan játszhatunk.”

Így is lett! Ő hívta még Tóth Gábort, a Gyógyszerésztudományi Kar professzorát, én pedig Merza Lajos barátomat, aki nyugdíjas mérnök, bár még dolgozik is. Lajos amúgy novemberben átesett a betegségen. Sajátos tünetei voltak: állandóan csuklott. Állítólag a szakirodalom csak egyetlen hasonló esetet ismer az egész világon. Délelőtt 10-kor én vittem ki őt Újszegedre a mintavételre. Utána beinvitált hozzájuk egy kis villás tízóraira. Amikor azt mondta, délután nem kártyázni megyünk, hanem tarokkozni, ismét meggyőződtem róla, hogy olyan embert hívtam el, aki megbecsüli a lehetőséget! Több hónap kihagyás után különös örömmel készülődtünk. Ráadásul felesége, Ildi, fölajánlotta, hogy kivisz bennünket az Alsó Kikötő sorra, az Avidin székhelyére, és este 6-ra értünk is jön.

Szerencsére mind a négyen negatívak lettünk, úgyhogy szombat délután 2-kor már koccinthattunk is. Laci egyik üzletfelének saját készítésű pezsgője volt a pohárban, mondhatom, fenséges ital! Gábor mellesleg borszakértő, ő egy kitűnő Pinot Grigiót hozott, én saját készítésű vackorral szálltam be a buliba. Laci egy japán szilvalikőrrel rukkolt elő, nagyon kellemes ital, a végén a benne lévő szilvát is megettük. De előbb koccintottunk vele.

Mivel még nem játszottunk együtt, egyeztettük az apróbb szabályokat. Laciék nem játszanak figurákat a sassal, viszont játsszák a szőröst. E különös, kissé hazárd figura bemondója azt vállalja, hogy a nyolcadik ütést egy megjelölt szín botosával viszi el. Szintén játsszák az úgynevezett csuzimát, ami minden bemondás kontráját jelenti. A szó egyébként egy Japán és Korea közötti tengerszoros neve. (Ha a fönti bekezdés japánul vagy koreaiul hangzott, javasoljuk, kattintson ide, príma szabálykönyvet talál – a szerk., aki szintén imád tarokkozni.)

Miután ezeket tisztáztuk, a legelső partiban Gábor, aki előttem ült, nyomban be is mondott egy treff szőröst. Ennyit a figura ritkaságáról. Én voltam a partnere és meg is nyertük a figurát, ami rengeteg pontot hozott a konyhánkra. Jó hangulatban teltek a partik, volt néhány dupla kör is, hogy nagyobb legyen a tét.

Az ablakról egy pók lógott lefelé, hálójába egy poloska keveredett. Serényen próbálta teljesen behálózni, a poloska meg kétségbeesetten akart szabadulni. Amíg ott voltunk, nem dőlt el a harc.

Közelgett már a 6 óra, amikor egy ütésbe gyanútlanul beletettem a XXI-esemet, Lajos pedig szemben diadalmasan leütötte a skízzel. A XXI-fogás a játék sava-borsa, de ez most nem volt túl érdekes. Nem azért mondom, mert engem kaptak el, hanem mert nem nagy küzdelem, rafinált licitálás eredményezte, hanem egy nagy hiba. Elaludtam...

Mondtam is Ildinek, jöhetett volna értünk egy picit hamarabb.

Minden jó, ha vége jó, de így is nagyon jó volt minden, hogy a végén rosszul jártam. Hisz nyilvánvaló volt, hogy egyikünk sem a nyerésért, hanem a játék öröméért játszik. Amit ilyen sanyarú helyzetben, hosszú kihagyás után még jobban meg tudtunk becsülni.

Márok Tamás