A szabadkai születésű alkotó a Szegedi Tudományegyetem képi ábrázolás szakán szerzett festődiplomát. 

Képei erősen absztraháltak. Maga a téma másodlagos számára, alkotás közben fontosabb a kompozíció, egyensúly megteremtése. 

A szegediek számára sem ismeretlenek művei, hiszen 2013-ban két helyen – a Somogyi-könyvtárban és az Oázis kávézóban – is láthatták már alkotásait.

„2021 szeptemberében egy új világot tapasztalhattam meg: Izland lélegzetelállító, tiszteletet parancsoló, szemet-lelket gyönyörködtető és egyben félelmetes tájai mély érzelmi és vizuális nyomot hagytak bennem – hihetetlenül kék gleccserek, egymásba fonódó, majd szerteágazó gleccserfolyók, fekete tengerpartok, túlszaturált geotermikus területek, magasba feltörő gejzírek, aktív vulkánok, rikító zöld, pihe-puha mohatakarók sokasága. Ezeket az impressziókat igyekszem azóta is vászonra vinni… Az izlandi lakosok saját szemükkel látják, nap mint nap tapasztalják a klímaváltozás hatásait az egyre zsugorodó, eltűnő gleccserek formájában. Az e fajta tapasztalásnak és a tudományos tények ismeretének köszönhetően hatékonyan óvják természeti kincseiket, védik környezetüket, és a szigetre látogatókat is határozottan utasítják a környezetkímélő viselkedésre, hogy megőrizzék gyönyörű szigetüket a jövő nemzedéke számára.” – írta mostani kiállítása elé. 

A szegedi tárlatot Váraljai Anna művészettörténész nyitja meg, hegedűn közreműködik Irimiás Vanda egyetemi hallgató, zongorán kíséri Kovács Márton zongoraművész.

A kiállítás december 16-án, pénteken tekinthető meg utoljára.