„Ez már nem egy sérült demokrácia, hanem egy nem-demokrácia”. - jellemezte a jelenlegi magyar politikai rendszert Szűcs Zoltán Gábor. Valuch Tibor szerint 

„A Fidesz egy olyan rövidtávfutóra hasonlító párt, aki a 100 méteres síkfutást mindig úgy akarja megnyerni, hogy a másik kilencnek a lábát a rajtnál összeköti, majd befut a célba és közli, hogy győzött.”

Elmondásuk szerint az ilyen mentalitásra jól rezonál a magyar társadalom, ahol a tisztességes küzdelem helyett előszeretettel dívik a „megoldjuk okosba” mentalitás. Az okok között meg kell említeni, hogy 

• hazánkban létezik egy nagyon erős kiszolgáltatottság-érzés az emberekben,
• az alattvalói magatartásnak régi hagyományai vannak,
• a Kádár-rendszer sem múlt el nyomtalanul,
• az iskolákban nem tanítják, hogy ki kell állni magunkért, a gyerekeket pedig nem készítik fel a közügyekre.

Az emberek az igazságtalanságok ellenére is képesek a rendszert elfogadni, jó részük úgy éli meg, hogy a regnáló hatalom biztosítja a rendet, és inkább ezt kell választani a változáshoz képest. A Fidesz azért olyan népszerű a leginkább kiszolgáltatottak körében, mert náluk működnek leginkább azok a paternalista technikák, amiket a kormánypárt működtet. 

Az olyan hibrid rezsimek, mint a NER hosszú ideig maradhatnak fenn, túlélésük alapvetően két fontos tényezőtől függ:

1. Mennyire kiszolgáltatottak a nemzetközi szereplőknek pénzügyileg
2. Mennyire szervezett az uralkodó párt

Jelenleg az is fontos kérdés, hogy a küszöbön álló gazdasági válság milyen mélységű lesz, mert az emberek azt nem szeretik, ha drámai mértékben zuhan az életszínvonaluk. Az pedig a rendszer bukásához vezethet, ha az uralkodó párt népszerűsége megroppan. Azt viszont nehéz megjósolni, hogy az esetlegesen tömegindulatokat keltő válságból a Fidesz rosszul vagy épp jól jön ki.