– Hogyan lesz valakiből bűvész?

– A középiskolában kezdtem. A 600-asba jártam parkettázó és műanyag burkolóként végeztem, és ott volt egy szobafestő kolléga, Tyeplik Tibor – sajnos már nincs köztünk – tőle tanultam az első fogásokat.

– Mi volt az első trükk, amit megtanult?

– Hogyne, nevezzük „dinamós trükknek”, nagyon egyszerű, ma is alkalmazom, az a lényeg, hogy addig dörzsölöm a csuklómat, amíg az úgy felhevül és elektromos lesz, hogy nyitott tenyérrel meg tudok tartani benne tollat, ceruzát, papírt, bármit, amit egyébként marokra fogunk. Oké, valójában nem így működik, de hagy ne áruljam el, hogyan. A lényeg mindig a figyelem elterelése, hogy elhitessük a nézővel azt, amit lát. Ez a trükk akkor három sörbe került nekem.

– Akkor mennyi volt egy sör?

– 3,50 volt egy korsó. Utána jártam hozzá különórára, tisztességes pénzért, mivel kollégák, jó barátok lettünk. Igazán így indult a dolog. Aztán eltelt körülbelül egy év, vagy kettő, és akkor én otthagytam az építők KTSZ-t, és átnyergeltem a vasúthoz, a MÁV igazgatóságban töltöttem tízen pár évet. Akkor mondta Tibor, hogy Budapesten van egy bűvészklub: menjünk föl, és akkor ott is lehet tanulni. Hétvégenként följártunk minden szombaton, vagy minden második szombaton, ahogy éppen az időnk engedte. Ott voltak képzett, komoly művészek, eszméletlen sokat tanultam tőlük.

– Milyen volt az első önálló előadása?

– Klubokban léptem fel: a Kiszöv Klubban, Kender Klubban, tízperces műsorokat csináltam, zsinórral, kártyával, kendőkkel. Akkor volt nyolc–tíz trükköm, így kezdtem. Aztán egyre több rendezvényre hívtak el. Két-három év után már ügyesebb voltam, több trükköt tudtam, sőt ott a klubban olyan lehetőségek is voltak, hogy külföldi versenyekre adtak meghívót. Így jutottam el Csehszlovákiába: Prágában hatodik lettem, Karlovy Varyban a zsűri különdíját kaptam, a legjobb állatszámért. De ott voltam 1980-ban, amikor Nagy Bandó Andrással megcsináltuk az első szegedi kabarét.

Aztán sokat jártam külföldön, ráálltam a gyerekműsorokra, 1990-ben megszüntettem a főállásomat a MÁV igazgatóságban, és utána szabadúszó lettem. És akkor jöttek az óvodás műsorok, iskolás műsorok, meg az éjszakai bárok is Szegeden: a Szeged bár, a Jeges, a Lila Akác, a Kék Csillag, a Forrás Hotel, a Tisza Szálló bárja. Minden évben egy-egy hónapot ott töltöttem, nagyon gurult a szekér, hál' Istennek.

– Milyen állatokkal dolgozott?

– Gerlékkel és perzsamacskával. Még most is dolgozom velük.

– Milyen mostanában a bűvész szakma? Mennyire vagyunk vevők ezekre a trükkökre, látványosságokra, a varázslatra?

– Úgy érzem, a bűvészetre még most is szükség van. Kereslet is van rá. Nekem egyetlen gondom van, hogy a szakma egy kicsit más irányba ment. Tehát a klasszikus bűvészet már nem nagyon divat. Mindenki kártyatrükköt csinál, zsinórmutatványt, egy kicsit félrement a szakma. Meg a másik az, ami egy picit engem zavar, vagy inkább nagyon. A klasszikus bűvészek felvették a szmokingot, a frakkot, vagy de legalább egy elegáns inget, nyakkendőt, mellényt. Most vannak bűvészek, akik rövidnadrágban, pólóban csinálnak két kártyatrükköt és bűvésznek mondják magukat. Szerintem két oldalnak kell megadni a tiszteletet: a közönségnek, meg a szakmának. Rövidnadrágban, meg pólóban, bűvész show-t csinálni – ott valami nincs rendben.

– Hogyan kell bűvészkedni gyerekeknek, és mennyivel kell másabban fellépni felnőtt közönség előtt?

– Teljesen mást kell csinálni. Sokkal játékosabban kell hozzáállni a gyerekekhez, és ott benne van az is, hogy én is tanítom őket: illemre, például. Mindig kihívok a gyerekek közül egy kisfiút és egy kislányt segíteni. És akkor azt mondom a kisfiúnak, ugye, tudod, hogy a lányok választanak először kendőt, akkor ott már egy kicsit tanítom is a gyerekeket jó modorra is.

– Hányszor akarták lebuktatni egy-egy műsorszámát?

– Volt rá példa, nem is egy, hogy kiszóltak a közönségből, „ezt tudom, hogy van!” Visszaszóltam: „tényleg tudod? Be tudod mutatni?” Akkor elbizonytalanodtak.

– Mennyit gyakorol még naponta?

– Elvétve. Már, minden megvan. Van egy olyan kelléktáram, hogy három teljesen különböző műsort tudok csinálni.

– Manapság mennyi fellépése van?

– Most már jóval kevesebb. Covid előtt 200–220 előadásom is volt egy évben. Tavalyelőtt azt mondtam, hogy na, akkor most száz előadás és a függöny legördül. Aztán ebből százhuszonöt lett év végére. Aztán tavaly azt mondtam magamnak, hogy hetven műsor nem több, kilencven lett belőle. Idén azt mondtam, hogy ötven elég lesz.

– Jól gondolom, hogy a negyvenkilencedik jön most az Agórában?

– Hát... Tényleg negyven körül járok már...