Az 1932. szeptember 20-án, Szegeden született Szőri László Algyőn töltötte a gyermekkorát. Fiatalon került Budapestre, ahol mintakészítőnek tanult. Szakmája szerint ő állítja össze és javítja a fából készült öntőmintákat, sablonokat, amelyek a vas-, acél- és színesfém öntvények előállításához szükségesek. Később mérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Vegyipari Gépgyár tervezési osztályán helyezkedett el mérnökként, de mivel nem találta megfelelőnek a fizetését, mintakészítő munkakörbe kérte magát. Visszaköltözött Szegedre, 1970-től a Szegedi Vasipari Szövetkezetnél, majd a Söprűgyárban, később a Dégáznál dolgozott tervezőmérnökként, majd az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyeletnél, ahonnan nyugdíjba vonult. Új hobbija a kertészkedés lett egy négyszáz négyszögölös domaszéki telken. Betegségei miatt azonban ma már nem tudja gondozni a kertjét.

Szőri László életében mindig fontos volt a mozgás, fiatalként teniszezett, súlyt emelt és úszott. Közel negyven évig élt házasságban, két gyermeke és három unokája van. A mindennapjaiban fia és menye segíti. Meggyőződése, hogy hosszú életét jókedvének, kitartásának és erős akaratának köszönheti. Fontos számára, hogy törődik vele a családja, és még évekig szeretné látni szerettei életének alakulását. Szeged városa nevében Farkas Katalin, a humán közszolgáltatási iroda munkatársa köszöntötte a kilencvenedik születésnapján Szőri Lászlót.