Szöktetés a szerájból Szegeden: a zene és az ének érdekelte Mozartot, a színpadra állítás nem, mégis remekmű született

Jó hangulatú, magával ragadó közönségtalálkozón beszéltek az alkotók a REÖK-ben a Szöktetés a szerájból című vígoperáról, amit pénteken láthat először a közönség. Rendezője Juronics Tamás.
Bod Péter

2021. december 01. 15:11

Szöktetés a szerájból Szegeden: a zene és az
ének érdekelte Mozartot, a színpadra állítás nem, mégis remekmű született

Halálfélelem fogott el, amikor felkértek Konstanze szerepére – vallotta be a női főszerepet alakító Ferenczy Orsolya, ami nem csoda, de ennek hátteréről már inkább Dinyés Dániel, a színház zenei igazgatója beszélt a kedd délután közönségtalálkozón. Valódi beavatás volt, amit Dinyés Dániel művelt.

 

Mozart első operája a Szöktetés a szerájból, a műfajban kezdő szerző mindent meg akart mutatni zeneszerzői nagyságából. Éppen ezért pokoli nehéz és megterhelő feladat elé állította énekeseit – engedett bepillantást a mű részleteibe Dinyés Dániel.

 

Lehengerlő zeneírói kedv hatja át a vígoperát, ám közben Mozart nem sokat törődött azzal, mi történik a színpadon. Más megfogalmazásban: zenei remekművet szeretett volna írni, és nem sok gondot fordított a zenemű színrevitelére, eladhatóságára. Lévén operáról van szó, ez nem lett volna utolsó szempont.

 

Dinyés Dániel szavaiból kiderült: valóban remekmű született, olyan alkotás, ami az operairodalom egyik nagyon kedvelt darabja. Igaz, ennek részben az is oka, hogy kevés szereplős, így viszonylag könnyű színpadra állítása.

 

Ezt támasztja alá, hogy a közönségtalálkozón részt vevő három énekes, Ferenczy Orsolya (Konstanze), Tötös Roland (Pedrillo) és Cseh Antal (Ozmin) a zenei igazgató megfogalmazásában azt jelentette, hogy a fél szereposztás megjelent.

 

 

Az operák közül éppen ebben találhatóak a legnehezebbek közé sorolt énekesi szerepek. Mozart hihetetlen teljesítményt várt el az operaénekesektől, de nem állította őket megoldhatatlan feladat elé.

 

Dinyés Dániel ennek kapcsán jelezte: Mozart ismerte énekeseit, azok képességeit figyelembe véve írta meg az operához tartozó zenét és éneket. Így azonnali volt a visszacsatolás, hogy mi és hogyan oldható meg az éneklés során. Ebből is látszik, hogy Mozart gyakorlatiasan közelített az operához. Sokat tanult a Szöktetés a szerájból írása és előadása közben, így színpadi alkalmazhatóság tekintetében már nem akkora kihívás a Don Giovanni, a Cosi fan tutte vagy a Varászfuvola előadása, mint az első opera. 

 

Ferenczy Orsolya eleinte nem igen hitt abban, hogy képes lesz elénekelni Konstanze szerepét, de próbáról próbára egyre inkább nőtt benne az önbizalom. Nem olyan vérbő és erős nőket szokott játszani, amilyen Konstanze, de ez a személyiség is benne lakozik – ismerte el.

 

A Pedrillót alakító Tötös Roland eleinte magához testhez állóbbnak érezte volna Belmonte szerepét. Mégis jó döntésnek tartja, hogy elvállalta a neki szánt szerepet, mert ráérzett Pedrillo karakterére. 

 

Az Ozmint alakító Cseh Antal komoly örökséggel néz szembe, mert Gregor József egyik legemlékezetesebb szerepe éppen ez volt. Az elhunyt művész iránti tiszteletből meg sem próbálja azokkal a gesztusokkal játszani Ozmint, ahogyan azt az operaénekes-legenda tette. Szerepe kettős nehézsége, hogy a pokoli mennyiségű és nehézségű ének mellett pokoli mennyiségű mozgást talált ki számára Juronics Tamás rendező – tette hozzá Cseh Antal. 

 

A közönségtalálkozón Ferenczy Orsolya a zenemű egy áriáját, még a két énekes egy duettet adott elő.

 

Irigyelhetjük előre is a Mozart-opera pénteki szegedi nézőit-hallgatóit.

 

Az operát magyar nyelven adják elő Szegeden. Mozart német nyelvre írta, ami rendhagyó volt abban a korban, amikor a műfaj nyelve az olasz volt. A korabeli premier után Mozart az uralkodó, II. Józsefet kérdezte benyomásairól. „Túl sok benne a hang” – értékelt a zenéhez nem túlságosan sokat értő császár.

Bizonyos értelemben igaza volt – tette hozzá az elhangzó idézethez Dinyés Dániel nevetve.