Szó sincs valódi centrális erőtérről: euroszkeptikus populista autokratákra és köztársaságpárti európai demokratákra vált ketté a magyar politika

Cservenák Zoltán

2022. április 05. 14:11


        Szó sincs valódi centrális erőtérről: euroszkeptikus populista autokratákra és köztársaságpárti európai demokratákra vált ketté a magyar politika

Nem érdemes a valódi centrális erőtér újjáéledéséről beszélni, pláne nem a Mi Hazánk Mozgalom parlamentbe jutása miatt. Pedig a centrális erőtérről beszélnek egyre többen, azt mondják, most újra a Fidesz uralja a politikai erőtér közepét, úgy téve, mintha a Mi Hazánk egy a Fidesz politikájára veszélyes, a radikális fideszes szavazók számára nem kedves párt lenne.

 

A Jobbik néppártosodását nem tűrő szélsőjobboldali radikálisokat, a vírustagadókat és oltáselleneseket 300 ezres táborrá gyúró Mi Hazánk rendszeres felületet kapott a közmédiában, a pártra a fideszes kampánygépezet, a rogáni populista politikai agytröszt nem fejlesztett „fegyvert”. Nincs minizés, Vona-show, kisnyilasozás, Toroczkaira nem mondják, hogy 100 százalék Budaházy, meg hasonlók. Nem kell ezen meglepődni, hiszen a Mi Hazánk feladata épp az volt, hogy a lehető legtöbb szavazót elhozza az ellenzéki összefogásba tagozódó, néppártosodó és normalizálódó Jobbiktól. Igen, a feketepólós izommagyar fociszurkolókat is. A feladatot Toroczkai László pártja végre is hajtotta. Ez még akkor is igaz, ha elképzelhető, Orbánék elszámították magukat, ők sem gondoltak arra, hogy Toroczkaiék bejutnak a parlamentbe. Most már mindegy, így is megkapják majd a jutalmukat a Fidesztől. Az, hogy a jutalom miben nyilvánul meg, további megtűrésben, médiafelületben, törvényjavaslatok támogatásában, gazdasági háttéralkukban, hamarosan kiderül.

 

Szó sincs tehát valódi centrális erőtérről, a kifejezés 2010 és 2018 közötti értelmében meg pláne. A magyar politika ebben a pillanatban – az életképesnek bizonyuló formációkat nézve – még inkább kétpólusú lett:

 

  • az egyik oldalon az euroszkeptikus populista autokratákat látjuk a lényegében már csak márkanévvé degradált Fidesz-KDNP elnevezéssel, és az egyedüliként létező Orbán Viktorral, a törzsfőnökkel, valamint a Mi Hazánkkal, összesen 142 mandátumot birtokolva a parlamentben. (Ide sorolhatjuk akár a német nemzetiségi képviselőt 1 mandátumát is, akkor 143-nál tartanak – a szerk.)
  • A másik oldalon a köztársaságpárti európai demokraták lehetséges tömbjét látjuk, a szavazatok nagyjából 33 százalékával, jelen állás szerint 56 mandátummal, az Egységben Magyarországért pártjaival, és a belőlük kiábránduló, vagy hozzájuk soha nem tartozó kutyapártiakkal, valamint azzal a jókora tömeggel, akik különböző okok miatt még orrukat befogva sem tudtak rájuk szavazni, és otthon maradtak április 3-án, de soha nem szavaznának az euroszkeptikus populista autokratákra.

 

Fontos kitétel, hogy ez a jelenlegi helyzet, hiszen az Egységben Magyarországért pártjai már elkezdték felszalámizni magukat. Olyan a hangulat, mint egy focicsapat öltözőjében egy fontos meccs elvesztése után, amikor nincs senki, aki lekiabálná a bomlasztó hangadókat, és elmagyarázná: ha most nem higgadnak le, akkor nemhogy nem álmodozhatnak a bajnoki címről, hanem sorban jönnek a vereségek, aminek az alsóház lesz a vége, de lehet, még a kiesés is összejöhet.

 

A kérdés, felismerik-e vagy sem az Egységben Magyarországért pártjai, hogy ők lehetnek most a köztársaságpárti európai demokraták tömbje, ami hosszú távon akár sikeres is lehetne a fideszes, mi hazánkos orbánista, toroczkaista tömbbel szemben. A felismeréshez azonban olyat kellene tenniük, ami még a választási kampányban sem igazán sikerült: pontos, letisztult, egységes, érthető, higgadt üzenetekkel kommunikálni, és nem gazsulálni egy sor olyan szavazónak, akiket soha az életben nem tudnak kihozni Orbán Viktor bűvköréből. Április 3-án megint megdőlt a Fidesz-árvákat vizionáló, az Orbánból és Fideszből kiábrándult szavazók tömegeiről ábrándozó mítosz.

 

Nem állítom, ha nem ezt az utat választják, akkor biztos vereségek sorozata jön hosszú távon, hiszen markánsabb politizálással a hat párt – vagy közülük két-három – akár egyenként is megerősödhet a következő négy évben, de ha az Egységben Magyarországért felbomlik, az akár fájdalmas sebeket ejthet az önkormányzatokban egyébként általában jól működő nemfideszes összefogásokon. Láttunk ilyet Egerben, Pécsen és Budapest egyes kerületeiben is sokkal kisebb horderejű ügyek miatt.

 

Visszatérve az euroszkeptikus populista autokraták tömbjéhez: sokan vannak, akik úgy részesei ennek a tömbnek, hogy ők valójában nem elsősorban az euroszkeptikus populista autokráciával szimpatizálnak, tehát nem elsősorban az orbáni és a Toroczkai-féle autokrácia tetszik nekik, és még csak nem is Vlagyimir Putyin, hanem az oltásellenesség, az Európai Unió gyűlölete, a homofóbia, a Fidesz és a KDNP keresztényi pátosza, a századvéges G. Fodor Gábor által csak marketingeszközként emlegetett fideszes polgári Magyarország mítosza, a Csurka-örökössé váló Orbán Viktor bizonyos személyiségjegyei, egyes döntései vagy a győztesekhez tartozni vágyás érzése, netán komoly anyagi, egzisztenciális megfontolások tartják a táborban. Utóbbiak tömege akár sok százezres is lehet. 

 

Az orbánisták vagy nem látják, vagy nem akarják látni: a kedves vezetőjük már régóta nem kedves, régóta nem köztársaságpárti, európai demokrata, sőt, régóta nem is igazán valódi személyiség. Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke fogalmazta meg nagyon találóan a HVG-nek a választások előtt megjelent, Orbán Viktorról szóló videóban: a Fidesz első emberének nincs már saját személyisége, vagy ha van, ügyesen elrejti. Az eltelt évtizedek alatt „átszűrte magán a magyar néplelket, és ezt most visszavetíti nekünk”. Azért is szeretik őt a rajongói, mert magukat látják benne, vagy azt, amilyenek lenni szeretnének.

 

És egy gondolat a gyermekvédelminek nevezett, valójában a nem heteroszexuálisokat a pedofíliával összemosó népszavazásról. Bár érvénytelen lett, köszönhetően a másfél millió érvénytelen szavazatnak, de 3,3 millió magyar a Fidesz igényei szerint töltötte ki a papírt, tehát behúzta a nemeket. Ez azt is jelentheti, hogy a Fidesznek vannak még tartalékai. Nem csupán a 2,8 millió szavazójára számíthat, van még 500 ezer választópolgár, akik rezonálhatnak az üzeneteikre. Lehet, hogy most ők a Mi Hazánkra, a Gattyán-pártra vagy a Gődény-pártra szavaztak, de a tömbbe behúzhatók hosszú távon.

 

Így megyünk bele a negyedik fideszes kétharmadba.

Címlapon

mutasd mind