Tanulságos volt a hosszúra nyúlt délelőtt, különösen annak, aki végigült már az elmúlt évtizedekben is néhány ilyen procedúrát. Előzetesen sokan attól tartottak a város kulturális életét figyelők közül, hogy a szakmai bizottság Kulturális és Innovációs Minisztérium által delegált tagjai határozottan kiállnak majd egy kormányzatnak rokonszenves jelölt mellett. Arról is lehetett hallani, hogy valószínűleg színházi életünk pápája, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti igazgatója is tagja lesz a bizottságnak. Hamar kiderült, hogy nem voltak valósak ezek az információk.

• Herboly Domonkos, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója,
• Kis Domonkos Márk, a Déryné Művészeti Nonprofit Kft. (Déryné Program) igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára,
• Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója,
• Pataki András, a szaktárca napokban távozott helyettes államtitkára és
• Topolánszky Tamás táncművész, koreográfus, táncpedagógus, az egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozatának a vezetője

érkezett a minisztérium képviseletében Szegedre. A város önkormányzata Binszki József várospolitikai alpolgármestert és Kozma Józsefet, a közgyűlés kulturális bizottságának elnökét delegálta a grémiumba. A színház kollektíváját az üzemi tanács és a szakszervezet részéről Stefanik Sándor főügyelő és Pálhegyi Péter Sándorné pénzügyi szakember képviselte.

Nyilvánosság: hogyan legyen?

A résztvevőket házigazdaként köszöntő Kozma József és Pataki András között a kezdésnél támadt egy kis vita a nyilvánosság értelmezéséről – Kozma a teljes sajtónyilvánosság híve volt mivel a jelöltek nem kértek zárt meghallgatást –, végül a többi bizottsági tag jóváhagyásával abban maradtak, a jelöltek 7-7 perces „kortesbeszédét”, ami a pályázatuk rövid összefoglalása volt és a kérdésekre adott válaszaikat is meghallgathatja a média. Így csak a szakmai grémium értékelő tanácskozása zajlott zárt ajtók mögött.

A szakmai testület különben arról volt hivatott dönteni, hogy kit javasol az igazi döntéshozónak, vagyis a közgyűlésnek. Megállapodtak arról is, hogy végül majd minden bizottsági tag egyenként elmondja minden jelöltről, hogy alkalmasnak tartja-e, azaz támogatja-e.

Kozma József úgy ítélte meg, nagyon alapos pályamunkák születtek, élvezettel olvasták, ezért amikor ABC-sorrendben meghallgatták a jelölteket, azok már csak rövid összefoglalót adtak a pályázatukból.

Barnák László: magabiztos válaszok minden kérdésre

Az újraválasztásáért küzdő Barnák László főigazgató hangsúlyozta, ez az időszak lelkileg is megterhelő a társulatnak, ezért mielőbbi döntést remél. Elmondta, 2018 júliusában vette át a színház vezetését, tervei csak részben valósulhattak meg a pandémiás időszak és a bezárást hozó energia veszélyhelyzet miatt. Mindenesetre már az első teljes évadban, 2019-ben 29 ezerrel nőtt a jegyvásárlók száma, elérték a 120 ezres nézőszámot, arculatváltást is végrehajtottak. A szakmai figyelem is fokozottabban fordult a szegedi színház felé, a művészi színvonal úgy tudott emelkedni, hogy közben a nézőket is sikerült meggyőzniük. 2021-ben két hónap alatt bonyolították le a kilencvenedik jubileumára készülő szabadtéri összevonását a kőszínházzal. Fontos volt, hogy ne legyen keresztfinanszírozás, hogy ne fordulhasson elő olyan gazdasági helyzet, ami korábban, ami miatt 2004-ben szét kellett választani a két intézményt.

Barnák végig magabiztosan válaszolt a kérdésekre is,

részletesen beszélt

• a változó finanszírozási rendszer miatti kihívásokról,
• a gazdasági stabilitás megőrzésének fontosságáról,
• a színházpedagógia eredményeiről és további terveiről.

Az egzisztenciális biztonság megteremtését kiemelkedően fontosnak nevezte a dolgozók számára a jövőben.

• Pataki András azt firtatta, hogy milyen okok vezettek az előző pályázatában még főrendezőként szereplő Horgas Ádám távozásához. Barnák hosszan magyarázta, miben voltak nézetkülönbségeik a társulat működését, a repertoár kialakítását és a tagozatok összművészeti együttműködését illetően. Főrendező felkérése helyett a jövőben más színházak sikeres mintájára művészeti tanácsot állít fel, amibe olyan rendezőket keresett meg, akik tanítanak is.
• Herboly Domonkos a zeneművészeti tanácsot is képviselve arra volt kíváncsi, hogy az operatagozat eddigi vezetője, a műfajt jól ismerő Dinyés Dániel miért nem szerepel már Barnák pályázatában. Úgy vélte, a felkért Dobszay Péter tehetséges karmester, de az opera világában nem annyira tapasztalt. Barnák elmondta Dinyés zeneszerzői munkájára szeretne koncentrálni a jövőben és megnövekedett karmesteri felkéréseit kívánja teljesíteni, egyébként az ő ajánlásával jutott el Dobszay Péterhez, akivel szeretné azt a munkát folytatni, amit Dinyés Dániellel elkezdett.
• Topolánszky Tamás üdvözölte, hogy önálló feladatot kapott a színház tánckara is, Barnák a Peron-Swing folytatását ígérte, miközben nem akar új balettegyüttest létrehozni.
• Kiss-B. Atilla arra volt kíváncsi, hány szólistával működik az operatagozat. Hét fővel, de hiányzik egy basszbariton, válaszolta a direktor, aki meghallgatásokat kíván szervezni, valamint az SZTE BBMK tanáraként a fiatal tehetségekre is figyel.

Barnák László végül azt kérte a fenntartó önkormányzattól: fontolja meg, hogy már márciusban rendkívüli közgyűlés döntsön a színigazgatói pályázatról a következő évad tervezhetősége és a szerződtetések időbeni lebonyolítás érdekében.

Peller Károly szerint most hiányzik az anyagi, az erkölcsi és a szakmai megbecsülés

A második jelölt, Peller Károly azt hangsúlyozta: szegedi csapatot szeretne, és nem hisz a bőröndös vezetésben. Emlékeztetett: a szegedi társulatnak köszönheti, hogy itt van, egy éve kérték meg, hogy pályázzon. Hosszan sorolta a jelenlegi főigazgató mulasztásait.

Kollektív szerződést ígért, ami extra fontos a tervezhetőség szempontjából. Úgy vélte, későn jelennek meg a havi műsorok, nem tudnak tervezni a dolgozók és a közönség sem, az országos marketing szerinte nagyon hiányzik, a szabadtéri tavaly alig volt látható.

A tavalyi Chicago sem szakmai, sem nézői szempontból nem volt siker, és a nagyon obszcén szavakat használó előadást idén visszahozzák a Dóm térre. A kecskeméti színház Elisabeth-produkcióját is nehéz lesz eladni a szabadtérin, mert aki akarta, már megnézte. Arra is felhívta a döntéshozók figyelmét, hogy az anyagi, erkölcsi és szakmai megbecsülés hiánya miatt sok olyan kitűnő szakember távozott a szegedi társulatból – Koczka Ferenc, Rákay András, Toronykőy Attila Kürtös Petra – akiket meg kellett volna tartani. Sajnálatosnak mondta, hogy a szegedi színház művészei szerinte nem kapnak szakmai elismeréseket, a Színházi Olimpián nem vesz részt a színház, amely nem alakít ki nemzetközi kapcsolatokat, sok művésznek tisztázatlan a munkaszerződése.

Mint elhangzott, megválasztása esetén az operatagozatot vezető László Boldizsárral énekmestereket szerződtetnének és énekstúdiót hoznánk létre. Nemcsak az Operaházzal, Kolozsvárral, Miskolccal is szeretnének együttműködni az operajátszás érdekében. Visszatérne Kovalik Balázs Turandot-produkciója a kőszínházba, már idén nyáron Pozsonnyal együttműködve Sümegi Eszter és Komlósi Ildikó szerepbúcsújaként bemutatnák az Aidát a szabadtérin. Peller Károly teljesítményalapú juttatásokat szeretne a művészeknek és a dolgozóknak, célzott marketinget az egyetemisták megnyerésére.

Kozma József az operaházi együttműködésről kérdezte, mert úgy vélte, ha gazdaságossági kérdés lenne csupán az operajátszás, akkor jobban kijönne a város, ha minden operakedvelőnek kifizetné a budapesti útiköltséget, ha operát szeretne látni. Peller Károly hangsúlyozta, az Operaházból a produkciók kölcsönzését addig tervezik csak, ameddig ez a nehéz gazdasági helyzet tart, utána saját operaprodukciók létrehozása a cél. Az operatagozatot a képzett, tehetséges kórustagok lehetőséghez juttatása mellett meghallgatásokkal is fejlesztenék. Sok Szegedről indult befutott énekest is meghívna. Úgy vélte, hiába készülnek itt nagyszerű előadások, ha sehol nem tudnak róla, hogy milyen kitűnő művészek dolgoznak Szegeden és milyen kiváló produkciók jönnek létre. A színházi kódexben megfogalmazott etikai alapvetésekhez is ragaszkodna.

Tóth Péter: csak semmi politika!

A harmadik igazgatójelölt, Tóth Péter azzal indított: a lehetőségek színházaként tekintenek munkatársaival a Szegedi Nemzeti Színházra és a Szabadtéri Játékokra, amely az ország legnagyobb színháza, öt tagozattal. A minőségbe vetett hitüket is hangsúlyozta, valamint kollektív szerződés megkötését, blokkosított játékrendet, hónapokra előre tervezhető munkarend bevezetését, a nagyszínház felújítását ígérte.

Szerinte a szabadtéri nem jutott el arra a szintre az elmúlt 92 évben, ahova eljuthatott volna. Fesztiválhangulatot, operastúdiót szeretne, a szegedi operajátszás hírnevének visszaszerezését reméli. Szegedhez köthető nagyvállalkozókkal folytat egyeztetéseket, akik szponzorálnák a díszletet vagy egy-egy vendégművész honoráriumát kifizetnék. A szabadtéri megnövekedett bevételét szeretnék visszaforgatni a kőszínházi produkciókba.

Depolitizált színházat szeretne, azaz szerinte semmilyen darab- vagy rendezőválasztást nem befolyásolhat az, hogy melyik kormány van hatalmon és melyik városban játszanak. A Vaszy Viktor tér felöli oldalon ki lehetne nyitni a színház bejáratát, ahol egy kávézóval kulturális tér alakulhatna ki.

Nemhivatalos eredmény