Színház az egész világ, még az is, ami mögötte van – színházi háttérszakmák képviselőivel beszélgettek a Somogyi-könyvtárban

Pompás ötlet volt a Szegedi Nemzeti Színház láthatatlan munkatársait beszélgetésre hívni a színházi világnapon. Rólunk keveset tudunk, de azt igen, hogy nélkülük nem gördülhetne fel a függöny.
Bod Péter

2022. március 22. 17:19

Színház az egész világ, még az is, ami mögötte van – színházi háttérszakmák képviselőivel beszélgettek a Somogyi-könyvtárban

Rendezőasszisztens, ügyelő, kellékes, kelléktárvezető, súgó, férfivarroda-vezető, varró, fodrásztár-vezető. Csupa megkerülhetetlenül fontos szakma és munkakör egy színházban. Munkájukat nem, de ők láthatatlanok.

Hogy ne legyenek örökre láthatatlanok a közönség előtt, erről gondoskodott a Somogyi-könyvtárba hétfő délutánra meghirdetett, Kulisszatitkok a Szegedi Nemzeti Színházból beszélgetés, amit a Heti Közélet magazinnal karöltve szerveztek.

 

Élvezetes egy órában volt része a hallgatóságnak. A vendégek:

 

  • Czene Zoltán, rendezőasszisztens,
  • Stefanik Sándor főügyelő,
  • Zsoldos Anikó súgó,
  • Sánta László férfivarroda-vezető és
  • Endrődi Judit fodrásztár-vezető voltak.
  • Betegsége miatt hiányzott Kertész Zsolt kelléktárvezető.

 

A színházi világnapra időzített beszélgetés moderátora Szűcs Gábor, a Heti Közélet munkatársa volt, aki elsőként arról érdeklődött: a meghívott vendégek hogyan keveredtek a színház világába. Volt, aki tudatosan, gyerekkori álmát teljesítve, volt, aki véletlenül, mondhatni előzetes szándék nélkül.

 

 

Abban valamennyi háttérszakma képviselője egyetértett, hogy a színházak életében messze a legstresszesebb időszak a főpróbahét, ami a kívülállók számára sem lehet meglepetés, de megannyi történettel fűszerezve érzékletesebbé tehető, valójában mit él át ilyenkor a színház teljes személyzete. 

 

Hogyan dolgozik a férfivarró a színházban? Mit és hogyan kell tenni a súgónak, hogy észrevétlen maradjon a munkája? Mi a különbség, ha operához kell súgni ahhoz képest, amit egy prózai előadás megkíván? Mit jelent főügyelőnek lenni? Valójában mire való a rendezőasszisztens? Ilyen és hasonló kérdések sokasága hangzott el a Somogyi-könyvtárban.

 

A megszólaltatottak kivétel nélkül nagy kedvvel, a beavatás szándékával beszéltek munkájukról, annak részleteiről, azok fortélyairól. Kiderült, hogy a legnehezebb rokokó ruhát varrni, és mivel a színházirodalom szereplőinek többsége férfi, így sokkal több férfiruha és jelmez készül, mint női.

 

Fény derült arra is, hogy a színházi fodrásznak sokkal több mindenhez kell értenie, mint a hajakhoz. Lényegében mindenhez, ami a színész fején megmunkálni való. 

 

A rendezőasszisztensi munkáról megtudtuk, hogy hónapos előkészületekkel jut el a színház a darab kiválasztásától az első olvasópróbáig. Arról is sokat hallhattunk, mi minden történik az olvasópróba és a főpróba között. 

 

A főügyelő legfontosabb tulajdonságai közé tartozik, hogy lehetőleg mindenkivel kedvesnek kell lennie, és mindenkit meg kell tudni nyugtatnia. Még akkor is, ha példának okáért kigyullad a színház. 

 

Ez volt az a beszélgetés, amit órákig hallgatott volna a közönség. A bő egy óra most valóban elrepült.