Szereposztás – Szabó C. Szilárd jegyzete

Kedves Olvasó! Annyi minden történt azóta, hogy nem találkoztunk, hogy – „Isten csodája, hogy még áll hazánk!”. A kétszáz éve született Petőfi Sándor verssorát idézte az újesztendő első perceiben Novák Katalin is. A köztársasági elnök szelíd szóval, csillogó szemmel, egy galamb lelkével mondta el az újévi köszöntőjében, hogy mit vár el idén többek között a döntéshozóktól. Hogy mit? Azt például, hogy tegyék könnyebbé az életünket, legyen szó az áremelkedések mérsékléséről, a fiatalok és nyugdíjasok támogatásáról vagy a pedagógusok méltó elismeréséről.
Derék dolgokat vár el a sokszor a jó rendőr szerepét játszó Novák Katalin azoktól, akik tizenhárom éve egyeztetés nélkül, erőből, az éj és/vagy a veszélyhelyzet leple alatt fogadnak el új törvényeket, módosítanak jogszabályokat, keserítenek meg újabb és újabb életeket.
Emlékezzünk csak, ilyen volt tavaly a kisadózó vállalkozók tételes adójának (kata) szabályait megváltoztató módosítás, amely nagyon sok fiatal munkavállalót érintett, vagy a szociális törvény átszabása, melynek értelmében minden eddiginél kevesebb felelősséget vállal az állam a rászorulókért. Novák Katalint mindkét ügyben többen és többször is kérték, hogy ne írja alá a módosításokat. Egyszer sem habozott a köztársasági elnök, üstöllést aláírta azokat, ahogy elé kerültek. A fiatalok, idősek és rászorulók támogatása, na hiszen!
A pedagógusok méltó elismeréséről pedig csak annyit, hogy az újévi köszöntő után pár nappal jelentek meg a hírek arról, hogy a rossz rendőrt alakító Pintér Sándor foganatosítaná a romokban heverő közoktatásban a tanárok teljesítményének értékelését, amivel a tanításra való felkészülés állandó fokozását biztosítaná a tantestületekben. Magyarán alárendelt, gondolkodás nélküli, parancsokat teljesítő, fegyelmezett katonákat nevelnének a közoktatásban, amelynek Orbán Viktor szerint a testnevelés és a hittanoktatás a kulcsa. Általános elvárás lenne például a pedagógusoktól, hogy erősítsék viselkedésükkel és megjelenésükkel a magyar köznevelés jó hírét. Ízlelgetem a szürreális szóösszetételt: a magyar köznevelés jó híre... Egyéni teljesítménycélként tűzhetik ki maguk elé a tanárok, hogy elviszik legalább öt magyar nemzeti kulturális hagyományokhoz kapcsolódó eseményre a diákjaikat, vagy legalább tíz diákjukat indítják tanulmányi versenyeken. Ettől is függ majd, hogy fizetésemelést vagy fizetésmegvonást kapnak.
Nem lennék meglepve, ha a sztrájkjoguktól megfosztott, túlterhelt, már most is vállalhatatlanul sok adminisztrációt viselő és keveset kereső pedagógusok sorra mondanának fel az iskolákban.
És hogy mi történt még, amióta nem találkoztunk?
Címszavakban:
- január elseje óta már vármegyében élünk főispánnal, ami sokmilliárdos költségbe fáj nekünk,
- 800 millióból műfüves pálya épül Felcsúton,
- 6 milliárd forintot szán a kormány 2030-ig a Nemzeti Vallásturizmus Intézkedési Terv megvalósítására,
- ismét elhalasztotta a kormány az Orbán Viktor által 2019-ben megígért, államilag finanszírozott, kéthetes külföldi nyelvtanulást célzó programot, mert nincs rá pénz,
- Győzike hivatalosan is belépett a Fideszbe,
- a kormány szerint 2023 a böjt éve lesz,
- Orbán Viktor és felesége miután lerótta kegyeletét XVI. Benedek pápa ravatalánál, beugrottak az egyik leghíresebb római étterembe, ahol katalán homárt, kagylót és polipsalátát ettek.
És hogy keretbe zárjam írásomat, a jegyzet elején idézett Petőfi-vers így végződik:
„Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;
Emberségünkből álljon fönn hazánk!”