Szombaton délután öt futó indult el a Vas utcából egy-egy fáklyával, amelyeket stafétaként adtak kézről kézre: vasárnap délután pedig a lángok egyszerre érkeztek meg Szegedre, Pécsre, Kaposvárra, Egerbe és Debrecenbe.

Szegeden, a Dugonics téren – akár csak a többi egyetemi városban – vasárnap délután koncertekkel, beszédekkel és demonstratív performanszokkal várták a lángot, amely délután négy óra után néhány perccel nagy ováció közepette meg is érkezett a Rektori Hivatal elé, ahol ötszáz fős, lelkes tömeg várta.

Elsőként Szőnyi György Endre egyetemi tanár és Fekete Éva professzor emerita állt fel a színpadra ahol egy támogató nyilatkozatot adtak át a fáklyát Szegedre hozó színművészetis hallgatónak, Bogossy Bálintnak.

– Nem gondoltuk volna, hogy harminc évvel a rendszerváltás után sort kell majd kerítenünk egy ilyen nyilatkozatra – mondta Szőnyi György Endre, majd arról beszélt, kétszázhúszan írták alá eddig a kiáltványt, de bárki csatlakozhat hozzá, aki szót kíván emelni az egyetemi autonómia erodálása ellen, akinek fontos a tudomány és a kutatás szabadsága.

– Nemcsak oktatók, de könyvtárosok, kutatók és technikai dolgozók is aláírták ezt a nyilatkozatot, ami azt jelzi, hogy mára széleskörű összefogás alakult ki az egyetemi autonómia megvédése mellett.

Jászay Tamás újságíró arról beszélt, hogy nagy baj van a nyelvvel, ma ugyanis a szavak sokszor nem azt jelentik, amit korábban.

Példákat is mondott:

• a modellváltás – ma az autonómia eltörlését jelenti,
• a szakértők –  egy gőgös megmondó csoportot,
• az egyetem – ideológia kiképzőközpontot,
• a hallgató – szolgát,
• a színház – propagandát,
• a párbeszéd – diktátumot

jelent a hatalmon lévők szóhasználata szerint.

– Ma egy maroknyi bátor egyetemista néz farkasszemet a hatalom nehézfiúival. Bármi is lesz a vége ennek, az biztos, hogy az egész ország emlékezetében hosszú időre kitörölhetetlen nyomot hagy – mondta.

Lazításként, két felszólaló között Kovács Márton, Móser Ádám és a Szegedi Nemzeti Színház művészei néhány perces zenés performansszal szórakoztatták a szökőkút körül helyet foglaló tömeget, majd Orcsik Roland író következett.

Rövid beszédében azt emelte ki, most egy békés, tüntető tömeg áll szembe az erőszakos hatalommal. Emlékeztette a hallgatókat Gandhi erőszakmentességet hirdető elveire. Szerinte a békés tiltakozás előbb-utóbb célba fog érni.

– Nem leszünk az új dzsentrizmus cselédei! – zárta gondolatait.

Végül három egyetemi hallgató – név nélkül – olvasta fel annak a diáknak a felszólalását, aki bár megírta azt, végül úgy döntött, mégsem áll ki a színpadra, mert fél a megtorlástól.

A hallgatók felváltva olvasták fel társuk gondolatait:

• A hatalom egymás után foglalja el a kulturális életet meghatározó egyetemi színtereket, ezáltal beláthatatlan károkat okoz. Ez történik jelenleg az SZFE-vel és bármikor ez történhet a Szegedi Tudományegyetemmel is.
• A front folyamatosan új színterekre tolódik, ezért minden alkalmat meg kell ragadni, hogy egy picit lassítsuk azt, miközben abban kell reménykedni, hogy talán meg is állíthatjuk.
• Egy egyetem éppen attól különleges hely a mai világban, hogy a falai között párhuzamos elképzelések, közelítések és ideológiák léteznek egymás mellett. Sosem egy ideológiát vagy elképzelést védünk, hanem ezek létjogosultságát.
• A bölcsészettudomány nem önmagáért van, nemcsak archiválja a tudást, de épp úgy mint egy színház, élővé is teszi azt. Ezek ellehetetlenítése lehet, hogy rövid távon gazdasági hasznot hoz, de hosszú távon tönkre tehet egy országot.
• Én azért folytattam a tanulmányaimat Magyarországon, mert itthon szeretnék magyar nyelven tanulni és itt szeretném leélni az életem, De egyre inkább nem tudom, hogy mit csináljak.

A demonstráció végén felhangzott a mozgalom mára országszerte ismertté lett dala:

„Ej a titkos egyetem: Ej! A titkos egyetem, titkosan kezdődik! Ej!
A titkos egyetem, titkosan kezdődik! Mégis utoljára kivilágosodik.”

Közben sokan a mugukkal hozott gyertyával és mécsessel átvették, majd haza is vitték a Budapestről elindult lángot, hogy megsokszorozzák azt.

– Ha az egyik elalszik, a többivel újra meg lehet gyújtani, nincs miért aggódnunk! – mondta valaki a tömegből.

rag