Szegedi bölcsészkar az 1980-as években: itt a diákok megtanulták, hogy a hatalomnak ellent lehet mondani

Negyven év távolságra vagyunk az 1982-es esztendőtől. Ha onnan megint visszaszámolnánk negyven évet, akkor 1942-höz jutnánk el – figyelmeztetett bevezetőjében az időbeli távlatokra Kokas Károly a Milyen volt a szegedi bölcsészkaron az 1980-as évek? pódiumbeszélgetésen, ahol négy kortársat faggatott.
Bod Péter

2022. október 03. 16:49

Szegedi bölcsészkar az 1980-as években: itt a diákok megtanulták, hogy a hatalomnak ellent lehet mondani

Az idő múlását jelzi, hogy az 1980-as évek bölcsészkarának világáról és hangulatáról szóló beszélgetés négy meghívott vendége ma kivétel nélkül professzor, akik a kérdéses időszakban hallgatói vagy pályájuk elején álló oktatói voltak a szegedi egyetemnek.

 

Balázs Mihály, Gyenge Zoltán, Hévízi Ottó és Szajbély Mihály négyeséből Hévízi kivételével a szegedi egyetemen futották be pályájukat, és gyűjtöttek bőséges életanyagot a Kádár-rendszer utolsó évtizedéről. Csupán érdekesség, hogy a korszaknak nevet adó politikus neve talán egyszer sem hangzott el a Radnóti-estek idénynyitó beszélgetésén, aminek helyszíne ezúttal is a Cafe Radnóti volt.

 

Ennek az időszaknak a tanúja Kokas Károly, a bölcsészkar akkori hallgatója is, aki jelenleg az egyetemi könyvtár főigazgatóhelyettese. Az 1977-tel kezdődő korszakról beszélt, amikor Prágában a csehszlovák ellenzék Václav Havel vezetésével programot írt Charta’77 címmel, majd lengyel Karol Wojtyłát II. János Pál néven pápává választották, Teng Hsziao-ping meghirdette a gazdasági nyitást Kínában, Szovjetunió megtámadta Afganisztánt, kitört a falklandi háború Nagy-Britannia és Argentína között. A felsorolásnak itt nem volt vége, de tudjuk, igen alapos emberről van szó Kokas Károly esetében.

 

Rendőri zaklatások

A Gondolatjel című kari kiadvány megjelenésének történetről szólt Hévízi Ottó. Elmesélte, hogy a már akkor legendás oktató, Ilia Mihály segítségét kérte a kiadáshoz szükséges engedélyek megszerzéséhez. Ilia elmondta, hogy a dolog lehetetlen. Egyszerűen, mert a pártállam körülményei között az ilyen fajta engedélyek kiadására szakosodott Tájékoztatási Hivatal ezt nem hagyja jóvá – kapta a felvilágosítást az egyetemi hallgató.

 

Pillanatkép a bölcsészkar lépcsőjén

 

A kor viszonyaira jellemző, hogy a tanári szobába folyó beszélgetésben ennyit lehetett elmondani, ám a folyóra kilépve (a folyamatos lehallgatások miatt szükséges volt ez az óvintézkedés) Ilia Mihály jelezte a megoldást. A kari KISZ-alapszervezetnek kell kiadnia a lapot, akkor megkapják az engedélyt. 

 

Feloszlott, majd újra alakult az alapszervezet. Pontosabban több alapszervezet alakult. A kari hallgatónak korábban nagyjából 80 százaléka voltak KISZ-tag, ami ekkor 23 százalékra csökkent. A lap megkapta a szükséges engedélyeket, hogy ezt követően állandó támadások kereszttűzébe álljon. 

 

Az oktatóktól, így Balázs Mihálytól, a kar akkori dékánjától is védelmet kaptak a szerkesztők még a rendőri zaklatásokkal és kihallgatásokkal szemben is. 

 

Hévízi Ottó nem győzte hangoztatni, hogy nem tartotta magát ellenállónak, és nem tartja magát utólag sem annak.

Aczél György látogatása az egyetemen

 

Komócsin elvtárs tisztogatni akart

Az esten az is elhangzott, hogy az akkori Csongrád megyei MSZMP-vezetés, élén Komócsin Zoltánnal, szerették volna kizárni a bölcsészkarról a renitens diákokat, de az kari vezetés már akkor érvényesítette az intézményi autonómiát, és elhárították ezeket a kísérleteket.

 

Több nagy ügy, botrány mozgatta meg a szegedi egyetem bölcsészkarát azokban az időkben – említette meg Gyenge Zoltán, a kar mai dékánja, aki akkor a jogi kar hallgatója volt. Így a Mozgó Világ- és a Tiszatáj-ügy. Betiltott lapszámok, leváltott szerkesztőségek váltottak ki komoly ellenérzéseket hallgatókból és oktatókból. 

 

Politikailag ezek mind kényes ügyek voltak. Sikeres aláírásgyűjtés szervezett akkor mások mellett Szajbély Mihály és Rafai Ernő, utóbbi később az Antall-kormány honvédelmi államtitkára lett.

 

Sokan hallgatták a bölcsészkari történeteket (fotók: Fekete Tamás)

 

A kort egy idetartozó történet is megrajzolja. Ilia Mihály ötvenedik születésnapját ünnepelték 1984. szeptember 29-én, és ennek vendége volt mások mellett Mészöly Miklós író – mesélte Gyenge Zoltán. A nagyszerű író egyben bámulatosan okos ember is volt, és úgy fogalmazott ezen a születésnapon, hogy ennek a rendszernek, vagyis a szocializmusnak száz éve még biztosan van. Tudjuk, öt évvel később már minden eresztékében recsegett, és nem sokkal később összedőlt.

 

Balázs Mihály raportra ment Aczélékhoz

Érdekes kitérőt tett Szajbély Mihály, aki az 1980–1981-es éveket a bécsi egyetemen töltötte. Óriási várakozással ment ki tanítani Ausztriába, de az itthon szellemi pezsgés után a – ahogyan ő fogalmazott – dögunalom fogadta Bécsben. Itt senkit nem érdekelt semmi – fogalmazott, és bevallotta, hogy visszavágyott Magyarországra és Szegedre.

Az Ady tér még a sportpályával. Ide épült a József Attila Tanulmányi és Információs Központ

 

Balázs Mihályt, a kari pártalapszervezet egyik vezetőjét egyik alkalommal a kor rettegett kultúrpolitikusának, Aczél Györgynek a titkárságára rendelték fel, mivel közel háromszázan írták alá azt a petíciót, ami tiltakozott a fővárosi folyóirat, a Mozgó Világ szerkesztőinek menesztése ellen. Ez a pártközpontban nyilvánvalóan senkinek nem tetszett.

 

A beszervezési kísérleteken, a titkosszolgálat jelenlétén kívül még valami jellemezte a kort. Az egyetemisták nem jártak haza hétvégén, mert annyi program volt, hogy ezekről nem akartak lemaradni. Igen ironikusan hangzott el a szerda Radnóti-esten, hogy az egyetem, és ezen belül a bölcsészkar nem úgy nézett ki, mint manapság, ahová a csütörtöki órákra már a gurulós bőröndökkel érkeznek meg a hallgatók.  

 

Sokakat tönkretett a rendszer

Nem volt fenékig tejfel ez az időszak – igyekezett hangulatilag is rendet vágni a nosztalgiázásban Gyenge Zoltán. Egyfelől igaz, hogy nem voltak kemény rendőri fellépések az egyetemisták ellen, ami alapvetően annak volt köszönhető, hogy az oktatóik megvédték őket. De nem mindenki volt ilyen szerencsés.

Ez a rendszer sokakat tönkre tett, megfosztott munkájától, és tett ki komoly retorzióknak. Az egyetemi hallgatók Szegeden többnyire ennek a diktatúrának a slendriánságával találkozhattak – fejtegette Gyenge Zoltán.

Ilia Mihály a bölcsészkar legendás oktatója sötét öltönyben jobbra

 

A hallgatóság soraiból Forgách Tamás nyelvész szólt hozzá a beszélgetéshez, aki az 1980-as években hallgatója, majd fiatal oktatója volt a bölcsészkarnak. Az 1980-as évek Magyarországához az is hozzátartozott, amit Szegedről hazafelé, Kőszegre utazva maga többször átélt. A nyugati határ közelében civil ruhás rendőrök igazoltatták az utasokat, főként a fiatalokat a vonatokon. A rendszer attól tartott, hogy illegális határátkelést tervezők ilyen módon utaznak az osztrák határ közelébe. Bár őt a gyanúsítástól megvédte a személyigazolványában szereplő lakcímadat, kellemesnek egyáltalán nem volt nevezhető az ismétlődő igazoltatás élménye. 

 

1988-as diáksztrájk

A nyolcvanas évek krónikája nem volna teljes az 1988-ban a szegedi bölcsészkarról elindult diáksztrájk említése nélkül. Talán ez abból is táplálkozott, hogy itt a diákok korábban megtanulták, hogy a hatalomnak lehet ellentmondani.

 

Végszónak nem is lehetett volna jobb, mint amit Hévízi Ottó fogalmazott meg: az autoriter rendszerek újrateremtődnek, és ellentmondani újra meg kell tanulni.