Molli csak az egyik szegedi lakos volt, aki önfeledten élvezte azt, hogy egy kicsit nagyobb a víz, és fentebb jött a Tisza.

Teljesen egyértelmű, a Szeged főutcája a Tisza, az nem egyszerűen egy hangzatos szlogen: amint árad egy kicsit a folyó, azonnal bebizonyosodik, szeretünk odamenni a partra. Sőt, szó szerint oda költözni. Nem, nem az áradást nézni.

• Jó ott lenni a parton, sétálni, beszélgetni vagy csak csendben üldögélni.
• Jó ott futni, biciklizni, görkorcsolyázni, jó lemenni a kutyával, jó kézenfogva szerelmesen andalogni, jó egymásba karolva szerelmesen andalogni, miközben toljuk a gyereket a babakocsiban.
• Jó kiülni oda egy doboz pizzával.

Csak amikor alacsony a víz, akkor ezt nehezebb megtenni.

Mert akkor autók járnak erre.

Sőt, néha nem egyszerűen csak járnak, száguldoznak.

Azt kellene valahogy megoldani, hogy azok, akik most elfoglalták a rakpartot, azok bármikor máskor ugyanígy elfoglalhassák, akkor is, ha csak három méteren van a víz, és nemcsak a parkolókig lehet lemenni a lépcsőkön, hanem az úttesten túl is. És ezt bármikor meg lehessen tenni, és ne kelljen ezt gyorshajtó autósok között megtenni. Tudja ezt Szeged önkormányzata is, nem véletlenül része az idei költségvetésnek a Tisza-part, a rakpart rekonstrukciójának első üteme – ez 200 millió forintból valósul meg. Tudja a város vezetése, valamit kezdenie kell a folyó partjával a szegedi oldalon is.