Száműzött színészből lett Szeged díszpolgára a 85 éves Király Levente, akit végül senki sem tudott elcsábítani a Tisza partjáról

Pályatársai meglepetésműsorral, közönsége hatalmas tapssal köszöntötte a Reök-palotában kedden délután a 85. születésnapját ünneplő Király Leventét. A közönségtalálkozón a Nemzet Színészével, Szeged Kossuth-díjas díszpolgárával Hollósi Zsolt újságíró beszélgetett pályakezdésről, családjáról, színészetről és arról, hogyan lett a vidékre száműzött művészből városunk szerelmese, akit hat évtized alatt sem tudtak a legnevesebb fővárosi színházak sem elcsábítani Szegedről.
Rafai Gábor

2022. március 08. 21:15

Száműzött
színészből lett Szeged díszpolgára a 85 éves Király Levente, akit végül senki sem
tudott elcsábítani a Tisza partjáról

Édesapja amatőr régész volt, és őt is annak szánta, de mégis a színészi pályát választotta – derült ki a beszélgetésből. 

 

– Igazából a véletlennek köszönhetem, hogy így alakult. Egy barátommal hallottuk, hogy működök egy amatőr társulat a Fehérvári úti kultúrházban. Elmentünk. Tizenhét évesen ott kerültem először kapcsolatba a színészettel. Később a barátom kitalálta, hogy felvételizzünk együtt a színművészetire. Elmentünk. Engem felvettek, őt nem. Apám nem is tudta, titokban kezdtem el a főiskolát. De lebuktam, mert valamiért behívták, sokáig neheztelt is rám emiatt, végül mégis megenyhült, amikor látott játszani – idézte fel az indulást Király Levente, aki valójában nem is Király, hanem Kőnig.

 

Főiskolás korában már a Nemzeti Színházban az Ember tragédiájában statisztált amikor rákerült a neve a plakátokra. 

 

– Amikor a tanárom, Básti Lajos meglátta, berohant hozzám és azt mondta, egy magyar színész nem lehet Kőnig. Így lettem másodévesen Király Levente, ma már a személyigazolványomban is ez a név szerepel. A Nemzet Színésze azonban kis híján nem kapott diplomát. Az történt, hogy a Madách Színház akkori igazgatója végzősként felfigyelt rá, és elhívta, kezdjen a fővárosi teátrumban.

 

– Egyszer csak jött egy levél a főiskoláról, hogy menjek be, mert fegyelmit kapok. A titkárságon azt mondták, nem biztos, hogy megkapom a diplomát, ami előtt először értetlenül álltam. 

 

Akkoriban jött ki ugyanis az a minisztériumi rendelet, hogy minden színésznek legalább két évet vidéken kell játszani. Király Levente nem tudott erről, de a főiskola igen. Ezért fegyelmi elé állították.

 

– Mikor megtudtam, hogy nem kapok diplomát, szó szerint sírva fakadtam, de végül Gellért Endre, a színész főtanszak akkori vezetője kiállt mellettem és megkaptam, de ennek az volt az ára, hogy vidékre kellett jönnöm. Egyetlen porcikám sem kívánta, hogy Szegedre jöjjek, de muszáj volt. 

 

A vidéki rendezők akkoriban gyakran jártak fel Budapestre, színészmustrára. Komor István szegedi főrendező Király Leventét is kiszemelte és megkérdezte tőle, volna-e kedve Szegedre jönni.

 

– Egyetlen komolytalan kérdésem volt csak, van ott víz? Mikor kiderült, hogy itt folyik a Tisza, azonnal igent mondtam. Ennek már több mint hatvan éve. Nagyon hamar megszerettem ezt a csodálatos várost. Száműzetésből jöttem Szegedre, és igazi otthonra találtam itt.

 

Hat évtized alatt többször is megpróbálták Budapestre csábítani, de sosem adta be a derekát. A Vígszínházból is jöttek, felajánlották, hogy elviszik, de akkor is nemet mondott.

 

 

– Amikor Szegedre kerültem olyan kiváló színészekkel játszhattam egy színpadon, mint Kaló Flórián, Domján Edit, vagy Földi Teri. Öröm volt velük egy színpadon állni. Szegeden több mint hatvan év alatt jóformán mindent eljátszhattam, éppen csak operát nem énekeltem, ennyi lehetőséget három Budapesten sem kaptam volna.

 

Király Leventének harminchárom év alatt összesen 216 bemutatója volt, amivel országosan is csúcstartó. 

 

Ha évtized alatt volt Mercutio a Rómeó és Júliában, OttokárA cigánybáróban, eljátszhatta Figarót és Keant,a színészt. Belebújhatott Galielei, Haynau és Heródes bőrébe. Pályájának egyik legnagyobb sikerét mégis egy musical, a Hegedűs a háztetőn hozta meg, amiben Tevjét, a tejesembert alakította.

 

– 1988-ban eljött a színházba Szeged testvérvárosának, Nizzának a polgármesterre. Annyira megtetszett neki a Hegedűs a háztetőn, hogy meghívott bennünket Nizzába, de mivel nem tudtam megtanulni franciául a szerepemet, nem akartam menni. Ragaszkodtak hozzám, mondván, majd inkább feliratozzák az előadást. A következő évben egy kisbusszal ki is mentünk Franciaországba, ahol a nizzai operaházban játszottunk több telt házas előadást is. Nem szoktam lenézni a nézőtérre, de ott lenéztem, és azt láttam, csak öt percig olvasták a francia szöveget a nézők, utána csak minket figyeltek, mégis mindent megértettek. Igazi sztárok voltunk. Mielőtt hazaindultunk, bementem egy áruházba ajándékot venni a feleségemnek, miközben keresgéltem, hallom, hogy mondják, Tevje, Tevje – felismertek, hatalmas tapsot kaptam. 

 

Király Levente szerint a színészethez három dolog kell: tehetség, kitartás és szerencse – neki mindháromból kijutott Szegeden.

 

És az elismerésekből is: 1967-ben Jászai Mari-díjjal, 1975-ben Babits Mihály-díjjal, 1984-ben Makó Lajos-díjjal tüntették ki. 1986-ban érdemes művésszé avatták, 1988-ban megkapta a SZOT-díjat, 1995-ben pedig a Szegedért Emlékérmet. 2002-ben elnyerte A színikritikusok díját, ebben az évben megkapta a Szeged Kultúrájáért díjat is. 2003-ban Kossuth-díjjal, 2004-ben Páger Antal-színészdíjjal tüntették ki, 2006-ban első vidékiként választották a Nemzet Színészévé. 2007-ben Szeged díszpolgárává avatták, 2013 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

 

Utoljára 79 évesen állt színpadon a Luxemburg grófjában, az elmúlt években a családja köti le minden idejét és figyelmét: a felesége, Judit asszony, akivel ötvenöt éve kötötték össze az életüket, a lánya, Eszter és a fia, Attila, aki minden intelme ellenére színész lett. 

 

– Mostanában tévézek, sokat olvasok, figyelem mi zajlik a világban. Sose politizáltam, legfeljebb a színpadon, de véleményem azért ma is van mindenről, legfeljebb megtartom magamnak – mondta Király Levente.