Szabó Sándor a Klauzál téren: A márciusi ifjak olyan kormányt követeltek, amelyik nem árulja el saját nemzetét, hanem felelősséget vállal minden magyarért

Szeged MSZP-s országgyűlési képviselője azt is mondta bő ezer fős hallgatóságának, hogy „minél nagyobb a baj, mi Szegeden annál jobban összezárunk és annál többet segítünk. És szolidáris közösségünk most is megmutatja, hogy nem hiába nevezik Szegedet az összefogás városának.”
Szabó Sándor a Klauzál téren: A
márciusi ifjak olyan kormányt követeltek, amelyik nem árulja el
saját nemzetét, hanem felelősséget vállal minden magyarért

A március 15-i szegedi központi ünnepségsorozat három koszorúzással kezdődött idén is. A Dóm téren előbbi Petőfi Sándor szobránál, majd Batthyány Lajosénál koszorúzott a város nevében Mihálik Edvin Zöld tanácsnok, az Egységben Magyarországért országgyűlésiképviselő-jelöltje, majd az Aradi vértanúk terei emlékműnél is tisztelgett. A koszorúzásokat mindhárom helyszínen énekszó is kísérte: a Berényiné Ale Krisztina karvezető vezényelte, a Rókus I-es általános iskola és az egyetem gyakorlógimnáziumának diákjaiból, valamint a Szegedi Szülők Kórusából összeállt énekkar

  • a Petőfi-szobornál a Kossuth Lajos azt üzente,
  • a Batthyány-szobornál az A jó lovas katonának
  • az Aradi vértanúk terén a Gábor Áron rézágyúja

kezdetű dalokat énekelte.

 

 

A Dóm téren a Petőfi-szobornál a Vitézi rend is emlékezett.

 

Eközben a Széchenyi téren térzenéhez gyülekeztek a szegediek: a Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekar játszott indulókat. A Pavane táncegyüttes tagjai hozták a nemzeti lobogót, amit a Himnuszra húztak fel a Széchenyi tér legmagasabb zászlórúdjára. Az eseményen jelen volt Botka László polgármester, Szabó Sándor országgyűlési képviselő, Kovács Tamás és Nagy Sándor alpolgármesterek, Martonosi Éva jegyző, Szeged közgyűlésének baloldali frakcióinak több képviselője.

 

 

A zászlófelvonás után közösen vonultak át a Klauzál térre, ahol a Szegedi Nemzeti Színház négy művésze

  • Borovics Tamás,
  • Gömöri Krisztián,
  • Szilágyi Annamária és
  • Vajda Júlia

működött közre az ünnepi műsorban. Táncolt a színpadon a Szeged Táncegyüttes, itt az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola kórusai valamint a Szeged Városi Kórusegyesület összkara énekelt Molnár-Palusek Emese vezénylésével.

 

Az ünnepi műsor után következett Szabó Sándor ünnepi beszéde. Szeged MSZP-s képviselője többek között arról beszélt, hogy Szegeden

 

 

„ma is a miénk az egyik legszolidárisabb közösség az országban, és mi, szegediek ma is készen állunk megharcolni a városunk és az ország szabadságáért.

(...)

174 évvel ezelőtt elődeink életüket is készek voltak feláldozni az ország függetlenségéért, egy igazságosabb és egyenlőbb Magyarországért.

1848-ban a márciusi ifjak megelégelték, hogy elnyomásban és hazugságban kell élniük a saját hazájukban. Kezet nyújtottak egymásnak, hogy összefogjanak, és együtt foglalták pontokba legfőbb követeléseiket.

Sajnos meg kell állapítsuk, az 1848-as 12 pont most is olyan aktuális, mint akkor volt.

A márciusi ifjak a cenzúra eltörlését, a sajtó szabadságát követelték.

Olyan kormányt követeltek, amelyik nem árulja el saját nemzetét, hanem felelősséget vállal minden magyarért.

Amelyik nem megosztja az embereket, hanem egyesíti az országot. Olyan kormányt, amelyik a szétszakított barátságoknak, családoknak békét és egyetértést hoz.

Petőfi és társai törvény előtti egyenlőséget követeltek, mert megelégelték, hogy a hatalmasok bármit megtehetnek büntetlenül.

Elegük volt abból, hogy az igazságtalan adók miatt a gazdagok egyre csak gyarapodnak, a szegények pedig tovább szegényednek.

Megelégelték azt is, hogy a kiváltságosok mások kárára egyre jobban élnek, egyre nagyobb vagyonokat harácsolhatnak össze.

’48 hősei közösen álltak ki a békéért, a szabadságért és a testvériségért.”

 

A képviselő az ukrajnai háborúra is emlékeztette a bő ezer fős hallgatóságát, és arra kérte a Klauzál téri tömeget, hogy egy perces néma főhajtással emlékezzenek az áldozatokra; Szabó Sándor beszéde cikkünk végén teljes terjedelmében olvasható.

 

A beszédet követően a Gyantár zenekar kíséretében 48-as dalokat hallgathatott a közönség, majd az ünneplők megkoszorúzták a Kossuth-szobrot:

  • Szeged önkormányzata nevében Botka László polgármester, Szabó Sándor országgyűlési képviselő, Martonosi Éva jegyző,
  • a Szegedi Tudományegyetem nevében Gellért Klára oktatási rektorhelyettes, Szakál Péter oktatási igazgató,
  • a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal nevében Mezei Róbert szegedi járási hivatalvezető-helyettes,
  • a Csongrád-Csanád Megyei Rendőr-főkapitányság és Szegedi Rendőrkapitányság képviseletében Harkai István ezredes, kapitányságvezető
  • koszorúzott, de tisztelgett a Kossuth-szobornál a Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnoksága,
  • a pártok, és civil szervezetek közül
    • a Momentum,
    • a Demokratikus Koalíció,
    • a Lehet Más a Politika,
    • a Megoldás Mozgalom,
    • a Vitézi rend
    • valamint a Pro Iure Egyesület is.

 

Az ünnepség a Szózat közös éneklésével ért véget.

 

* * *

 

Szabó Sándor országgyűlési képviselő ünnepi beszéde

 

„»Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárúlt hazám oszlopa, mélyen megilletődve hajlok meg előtted.«

 

Kossuth Lajos 1848 októberében így szólította meg a szegedieket ezen a téren. Mert lenyűgözte őt az a lelkesedés, az a tűz, ahogyan a szegediek a forradalmat és a szabadságharcot éltették. Lenyűgözte őt a szegediek összetartozása és önfeláldozása.

 

És ez nem is csoda, hiszen Szeged 174 évvel ezelőtt is a szabadság és az összefogás városa volt, és azt gondolom ma sincsen ez másképp.

 

Ma is a miénk az egyik legszolidárisabb közösség az országban, és mi, szegediek ma is készen állunk megharcolni a városunk és az ország szabadságáért.

 

Tisztelt Szegediek! Tisztelt Ünneplők!

Történelmi időket élőnk, történelmi választás előtt állunk. Hazánk jövője, Magyarország szabadsága a tét.

 

174 évvel ezelőtt elődeink életüket is készek voltak feláldozni az ország függetlenségéért, egy igazságosabb és egyenlőbb Magyarországért.

 

1848-ban a márciusi ifjak megelégelték, hogy elnyomásban és hazugságban kell élniük a saját hazájukban. Kezet nyújtottak egymásnak, hogy összefogjanak, és együtt foglalták pontokba legfőbb követeléseiket.

 

Sajnos meg kell állapítsuk, az 1848-as 12 pont most is olyan aktuális, mint akkor volt.

 

A márciusi ifjak a cenzúra eltörlését, a sajtó szabadságát követelték.

Olyan kormányt követeltek, amelyik nem árulja el saját nemzetét, hanem felelősséget vállal minden magyarért.

 

Amelyik nem megosztja az embereket, hanem egyesíti az országot. Olyan kormányt, amelyik a szétszakított barátságoknak, családoknak békét és egyetértést hoz.

 

Petőfi és társai törvény előtti egyenlőséget követeltek, mert megelégelték, hogy a hatalmasok bármit megtehetnek büntetlenül.

 

Elegük volt abból, hogy az igazságtalan adók miatt a gazdagok egyre csak gyarapodnak, a szegények pedig tovább szegényednek.

 

Megelégelték azt is, hogy a kiváltságosok mások kárára egyre jobban élnek, egyre nagyobb vagyonokat harácsolhatnak össze.

 

’48 hősei közösen álltak ki a békéért, a szabadságért és a testvériségért.

 

Tisztelt Szegediek! Tisztelt Ünneplők!

Miközben mi a forradalom és a szabadságharc hőseit ünnepeljük, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szomszédunkban háború dúl. Arra kérek most mindenkit, álljunk ki közösen a béke mellett, és rójuk le tiszteletünket egyperces néma csenddel a háború áldozatai előtt.

 

Ahogy a mondás tartja, „a bajban ismerszik meg a jó barát”. Büszke vagyok rá, hogy Szeged erőn felül vesz részt az ukrajnai háború menekültjeink a megsegítésében is.

 

A háború kitörését követően városszerte gyűjtéseket és adományozó akciókat hirdettek az emberek.

 

A menekült gyerekeknek ruhákat gyűjtünk az óvodákban és a bölcsődékben, a civil szervezetekkel összefogva érkeznek az újabb és újabb felajánlások a bajba jutottaknak.

 

Minél nagyobb a baj, mi Szegeden annál jobban összezárunk és annál többet segítünk. És szolidáris közösségünk most is megmutatja, hogy nem hiába nevezik Szegedet az összefogás városának.

 

Pedig az elmúlt években városunk sem volt könnyű helyzetben. Nemcsak a járvánnyal, hanem a központi megszorításokkal is meg kellett birkóznunk. De bennünket nem olyan fából faragtak, hogy a nehézségek láttán meghátrálnánk.

 

Nincs még egy olyan város az országban, ahol az elmúlt években megőriztük, sőt sikerült még növelni is a szociális kiadásokat. Szegeden az idén 1 milliárd helyett már 1 milliárd 200 millió forint jut a rászorulók támogatására.

 

  • A szegediek együttműködésének köszönhetően a világjárvány idején is tovább fejlődött városunk: megújult a Móra Ferenc Múzeum és környéke, a Roosevelt tér és a Stefánia. Felújítottuk a Tisza Lajos körutat, új, világversenyekre alkalmas uszoda épült az Etelka soron, egyre bővül a lézerközpont körüli ipari park és jelentős gazdaságfejlesztési beruházásokat is útjára indítottunk.
  • Nálunk épül Európa második legnagyobb geotermikus fűtési rendszere, és véderdővel vesszük fel a küzdelmet a klímaváltozással szemben.
  • Miközben a járvány ellen derekas csatát vívtunk, nemcsak megszépült a városunk, de a szolgáltatások is tovább fejlődtek és bővültek. A legkisebbektől a legidősebbekig gondoskodik a város az itt élő emberekről.
  • Sorra megújulnak bölcsődéink, városszerte fejlesztjük óvodáinkat. Sorra felújítottuk nyugdíjas klubjainkat, és egy vadonatúj idősek otthonát is felépítettünk.
  • Korszerűsítjük és új eszközökkel látjuk el rendelőinket. És mindent megteszünk azért, hogy Szeged a következő évtizedekben is biztonságos és kényelmes otthona legyen az itt élő embereknek.

 

Hálás vagyok érte, hogy a városvezetéssel szoros együttműködésben részese lehetek én is ezeknek a fontos fejlesztéseknek és beruházásoknak.

 

Tisztelt Szegediek! Kedves Ünneplők!

Ahogy mondtam, sorsdöntő választás előtt állunk. Városunk és az ország szabadsága, fejlődése és jövője a tét! Szeged szabadságszeretete Kossuthot is meghatotta 1848-ban. A mi városunkból csatlakoztak az egyik legtöbben a forradalomhoz, erőn felül támogattuk a szabadságharcot hátországként is.

 

Szeged harcolt legtovább hazánk szabadságáért, itt volt a forradalmi kormány utolsó székhelye. 1956-ban is példát mutattunk bátorságból és hazaszeretetből. A szegedi egyetemen gyújtották meg a szabadság fáklyáját elsőként, ezt a tüzet vitték tovább október 23-án pesti fiatalok. Szeged kivette a részét a ’89-es rendszerváltásból is, városunk fontos központja volt a reformokért küzdőknek.

 

Hiszem és tudom, hogy 2022-ben is közösen fogjuk megvédeni értekeinket, közösen állunk ki városunk és az ország szabadságáért. Szeged méltó örököse 1848 hőseinek, az ’56-os forradalomnak és a ’89-es rendszerváltóknak. Együtt fogjuk megvédeni szolidáris közösségünket ’22-ben is. Közösen fogunk kiállni a büszke, szabad, európai Szegedért!

 

Kossuth Lajos ezen a téren mondta el híres toborzó beszédét, amely után új lendületet nyert az 1848-as forradalom. »Szegedre s ennek lelkes népére építem nemzetem szabadságát, és a pokol kapui erőt nem vesznek azon«.

 

Városunk nevében tegyük meg, hogy hűek leszünk Kossuth Lajos gyönyörű szavaihoz.

 

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”