Süli Ákos és Fodor Zsófia a Foglaljuk vissza az oktatást!-fórumon: Szegeden tényleg működik a tanár–diák–szülő hármas egység!

– Szeptemberben kezdődött nekünk minden: egy virrasztást szerveztünk, akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy szeretnénk egy kicsit szervezettebben is kifejezni a szolidaritásunkat a pedagógusok felé. Egyúttal az egyet nem értésünket is ki akartuk mutatni a kormánynak az utóbbi időben hozott döntései kapcsán – kezdte bemutatkozását a két végzős deákos diák az Eötvös 10-ben tartott fórumon. Süli Ákos azt mondta, akkor a semmiből egy harminc fős tagságot hoztak össze, a szegedi Egységes Diákfront létszáma azóta is bővül: több mint nyolc intézményből vannak már tagjaik, a legutóbbi ülősztrájkjukon öt intézmény diákjai vettek részt.
Elmondták, milyen akadályaik vannak az iskolán belüli rendezvény-szervezésnek, hogyan lehet mégis megoldani a különböző akciókat. Ákos beszélt arról, a Deák-gimnáziumban egy hatvan fős csoport felel ezekért a megmozdulásokért, minden osztályból van két képviselő. – Nálunk elég jól működik ez a riadólánc – jegyezte meg Zsófi.
Hangsúlyozták, mindig az a céljuk, hogy ezek a megmozdulások békések legyenek, mindenki fegyelmezetten vegyen részt rajta. –Vigyázunk egymás testi és lelki épségére és a tanórákat sem zavarjuk – közölte Süli Ákos.
Ezután az iskolákban tapasztalt problémákról beszéltek, az épületek állapotáról, az „ezeréves” székekről vagy arról, hogy volt, hogy zseblámpával, a telefonjukkal kellett világítani, hogy a szekrényükből kivegyenek éppen akkor kellő dolgokat. „Nincsen, nincsen, nincsen” sorolták, majd Zsófi azt is megjegyezte, azért is csinálják ezeket az akciókat, hogy ami most éppen nincs az intézményben, az legyen.
– Rengeteg rendszerszintű kihívás előtt állunk mi, diákok is, nemcsak a tanáraink – hangsúlyozta Süli Ákos, aki rögtön elsők között említette a szabad tankönyv-választás hiányát, és a tanáraik alacsony fizetését. Megjegyezte azt is, hogy ugyan ők idén elballagnak – remélhetőleg – de aggódnak a fiatalabb diáktársaikért. – Az öcsém tizedikes, félünk attól, hogy a folyamatosan romló oktatási rendszer az ő esélyeiket még tovább rontja.
Zsófi kijelentette, „van bennünk még energia, motiváció, szeretnénk megmutatni, hogy van miért csinálni ezt az egészet. Próbálunk nem beletörődni abba, hogy a különböző társadalmi csoportokat folyamatosan támadják. Van remény, folytatni fogjuk egészen addig, amíg hamis ígéretek helyett valódi változást nem kapunk!”