Sopsits Árpád, a születésnapos filmrendező, aki versekben is bujdosik

Négy napon át ünnepelték az idén hetvenéves, Szegeden született filmrendezőt, Sopsits Árpádot a Belvárosi Moziban. A csütörtöki zárónapon pódiumbeszélgetésen kérdezte a rendezőt Sághy Miklós filmesztéta.
Bod Péter

2022. november 11. 13:42

Sopsits Árpád, a születésnapos
filmrendező, aki versekben is bujdosik

Talán meglepő, de nem film-, hanem színházi rendezőnek készült Sopsits Árpád, de a sors útjai ebben az értelemben is kicsit kiszámíthatatlan voltak – hangzott el közvetlenül A martfűi rém című filmjének levetítése utáni beszélgetésen.

 

Hiába próbálkozott az akkori főiskolára filmrendezői szakra bejutni, ez csak a színházrendezői szakra sikerült – hallhattuk vendégtől, ahogyan azt is, hogy az intézményen belül szabad volt az átjárás, így hamarosan Makk Károly filmes osztályában találta magát.

 

Joggal merül fel a kérdés, hogy a tekintélyes életművet maga mögött tudó filmrendező, miért érzi szükségét annak, hogy egy egészen más művészeti ágba, a versírásban is kipróbálja magát – tette fel a kérdést Sághy Miklós, amire rendhagyó választ kapott.

 

Sopsits Árpád tizenöt évesen kezdett el verseket írni, és kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig folyamatosan írja ezeket. Nemrég jelent meg Saját kéz című gyűjteményes kötete, ami az 1968 és 2018 közötti verseit tartalmazzák. A filmrendezőre jellemző képi látásmód tetten érhető a versek sokaságában.

 

Sajátos életrajzi adalékot is kapott a hallgatóság Sopsits Árpádnak a versekhez fűződő viszonyáról: hányatott gyerekkora volt szülei válása miatt, intézetbe került, majd versmondóként alkalmazta az akkor még létező CSÜSZI (Családi Ünnepeket Szervező Intézet), így esküvőkön és temetéseken egyaránt mondott verseket kamaszként. Mint kiderült, egészen jó fizetséget kapott ezért.

 

Megtudtuk azt is, hogy máig hatóan egyik legnagyobb versélménye John Keats Óda egy görög vázához című verse, és főként annak zárlata, amely saját művészi hitvallásának is egyfajta foglalta:

 

„A Szép: igaz, s az Igaz: szép! – sose/ Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!”

 

Ezen az esten kevesebb szó esett a Sopsits-filmekről, noha az elhangzott, hogy az elmúlt napokban Szegeden levetített filmek közül a Torzó, erőteljesen életrajzi elemekre épül azzal, hogy egy gyerekintézet zárt belső világát mutatja erőteljes látásmóddal.

 

Idehaza nagy érdeklődést keltett a 2016-ban bemutatott, megtörtént eseményeken alapuló A martfűi rém című filmje, amelynek megfilmesítés ötlete harmincöt éve merült fel benne – válaszolta egy erre irányuló kérdésre a rendező. A nyomozati aktákhoz akkor nem lehetett hozzáférni, és erre nagy szükség lett volna a saját filmjeinek forgatókönyvét mindig maga író Sopsits Árpádnak.

 

Ezek titkosítását néhány éve feloldották, és a rendező sajátos nyomozásba kezdett, hogy megírhassa filmje forgatókönyvét. Négy nap alatt ezerötszáz fotót készített Marfűn, a bűncselekmények helyszínein, és ezt követően kérte fel Szabó Gábort, hogy legyen operatőre a filmjének.