Soha nem lesz már együtt a legendás szegedi Löw-könyvtár: megmaradt iratok alapján született meg a története

A Löw-könyvtár egy régi formájában és egységében már nem létező gyűjtemény, amely annak idején a Löw Immánuel Rabbisági Könyvtár nevet kapta. E könyvtár 1944 és 1948 között történetének lehetőség szerinti rekonstrukciója volt a cél. A „lehetőség szerinti” jelző azért hangsúlyos, mert históriájának megírásakor csupán azokból a dokumentumokból dolgozhatott a kutató, amelyek megmaradtak, és máig előkerültek.
Soha nem lesz már együtt a legendás szegedi Löw-könyvtár: megmaradt iratok alapján született meg a története

Az egykori Löw-gyűjtemény tulajdonképpen három részre osztható. Az egyik az iratállomány-kéziratok (Scheiber Sándor nyomán az úgynevezett Irodalmi hagyaték), a másik Löw Lipót és Löw Immánuel által publikált művek, a harmadik pedig nagyhírű és értékes könyvgyűjteményük. Az eredeti és teljes kollekció fizikailag már soha nem lesz együtt, ennek ellenére a Löw-bibliográfia teljességet nyújtó feldolgozása és az Irodalmi hagyaték összességének publikálása a tudóstársadalom kötelezettsége.

A hármas egységből a magam részéről a köynvtár sorsának bemutatását választottam. A fent már említett lehetőségek függvényében dolgoztam föl a Löw-könyvtár történetét, ezen belül terjedelmében és saját meglátásom kifejtésével a gyűjtemény 1944 utáni sorsával foglalkoztam legtöbbet.

Eredetileg a Hajnóczy utca 1.-ben, Löwék házában működött a rabbisági könyvtár

Végzetes évek

Az 1944-től 1948-ig számított időszak nemcsak sorsdöntő, de a gyűjtemény egysége tekintetében végzetes volt. A Löw-gyűjtemény tulajdonosváltás utáni sorsa ugyanis 1944-től alakult kedvezőtlenül, és egyáltalán nem az jutott osztályrészéül, amit nagylelkű adományozója elképzelt számára.

Az 1944. év eseményei a szegedi zsidóságot komolyan sújtották, elindult a gettózás, a munkaképes férfiakat már korábban munkaszolgálatra hívták be, a közösség tagjait Löw Immánuel tudós főrabbival együtt elhurcolták, lakását kiürítették, végül a zsidó közösségi élet összeomlott. A tragédia ugyanúgy negatív hatással volt a Löw-könyvtár és irodalmi hagyaték, a szegedi zsidóság magánkönyvtárai és a hitközség kebelén belül működő minden más könyvtárra is.

A könyvtárért bizonyos ideig még hálás volt a szegedi hitközség. Ennek dokumentált bizonyítéka az 1940-ben Löw Immánuel számára küldött köszönő iraton kívül egy hat évvel későbbi dokumentum is. Az 1946. február 17-i közgyűlésen dr. Katona Dávid hitközségi jegyző emlékbeszédet tartott, felidézte az elmúlt nehéz időszakot, szólt a zsidó közösség veszteségeiről, a hitközség szétzilált intézményeiről, egykori elöljáróiról, az elhurcolt, megölt testvérekről. Reményét fejezte ki, hogy a tragédia után újjáéled a közösség, továbbá méltatta Löw Immánuel főrabbi életét, tudományos munkásságát, emberi nagyságát, és szólt a könyvtárról is − vagyis 1946 elején látszólag hálásan emlékeztek meg az adományról, elismerték értékét, és méltóképpen szándékoztak általa is megőrizni egykori rabbijuk nevét.

A zsidó hitközség székházában is őrizték egy ideig az értékes gyűjteményt

A Somogyi is őrizte

Tulajdonképpen mi történt a gyűjteménnyel 1944-ben? Löw Immánuel deportálása során, Budapesten, 1944. július 19-én megtért őseihez, könyvtárát pedig három hónap múlva ősszel már gazdátlanul sínylődve láthatták a szabad ég alatt. Csongor Győző (1915–1997) így ír erről: [Löw] „Nagy értékű könyvtárát az eső verte a zsidó iskola kertjében. Czibula Antal, aki ugyancsak számkivetetésben élt saját szülővárosában, hívta fel rá a figyelmet. A könyvek, a két oroszlán nagy értékű gyűjteménye ideiglenesen a Somogyi-könyvtárban került raktározásra.” Az őrzés és a Somogyiba kerülés szükségességét 1944-ben dr. Pap Róbert korábbi elnök és a hazaérkezett munkaszolgálatosok szintén felismerték. Látták, hogy ha a gyűjteményt nem helyezik biztonságba, akkor veszendőbe megy. Ekkor dr. Pap és társai a várostól igényelt kocsikkal, a várostól kért és kapott elhelyezési engedély alapján a Löw-gyűjteményt és a zsinagógában magánszemélyek által lerakott könyveket 1944 őszén beszállították a város tulajdonában lévő Somogyi-könyvtár épületébe.

Mivel azonban a múzeum épülete megsérült, 1945 őszén felszólították a hitközséget, hogy helyszűke és megrongált helyiségei rendbehozatala miatt a Löw-könyvtárat vigyék el. Ezután 1946. március 29-én Szeged város polgármestere határozatot alkotott a Somogyi számára. Tárgya a Löw-könyvtár kb. 6000 kötetet kitevő állományának a múzeumból való mielőbbi elszállítása volt, amely végül 1946. május 30-án és június 3-án zajlott le. A 8936, ún. Löw-könyvtárbeli kötet visszaküldését 1946. június 4-én nyugtázta a Somogyi, miután előző nap a Löw-gyűjtemény, a 20 ezer gettóbeli könyv és egyéb tárgyak visszakerültek a hitközségbe.

A könyvek immár visszaérkeztek, aktuálissá vált a kérdés: mi történjen a gyűjteménnyel a továbbiakban? Hiszen megfelelő elhelyezéséről, sorsáról gondoskodni kellett.

Csillik Bertalan (1889–1978) könyvtárigazgató dr. Löw Lipót részére 1946 júliusában indítványozó levelet küldött, amelyben a Löw-gyűjteménynek az Egyetemi Könyvtárban való elhelyezését javasolta, ám ezt a hitközség végül elutasította.

Véleményem szerint az indítvány elfogadása − esetleg bizonyos módosítással − beteljesíthette volna Löw Immánuel elképzeléseit, a tudomány szolgálatát, szegedi elhelyezését. Csillik felajánlása az állomány érdekét és eredetileg kijelölt célját szolgálta, a későbbi évek során bekövetkezett állománycsökkenés és a gyűjtemény egységének felbomlása elkerülhető lett volna. (Először Csillik vetette fel a Löw Intézet magvalósításának tervét is, amelynek létrehozásáért később Péter László is küzdött.)

Irány Jeruzsálem!

A gyűjtemény szegedi életének következő lépése egy sorfordító kezdeményezés volt: 1947-ben dr. Frenkel Jenő főrabbitól és dr. Stern Márton hitközségi elnöktől származott az a javaslat, miszerint a Lőw-hagyatékot adják a Jeruzsálemi Egyetemnek. Az ügyben több irat keletkezett, és különböző vélemények ütköztek. A hitközség bizottságot hozott létre, amely azt a kérdést volt hivatott tárgyalni: a könyvtárat átadják-e a Jeruzsálemi Egyetemnek, illetőleg mi legyen vele? Végül az átadás melletti érvek győztek, ezért következő lépésként írtak a Közoktatási és Vallásügyi Minisztériumnak, hozzájárulásukat kérve a Löw-könyvtár továbbadományozásához, ám a minisztérium egyértelműen és határozottan ellenezte az Izraelbe szállítást.

A hitközség vezetősége a végső döntés előtt megkérdezte a hozzátartozókat. Löw Lipót és felesége, Hajdu Vera írásban nyilatkoztak maguk és utódaik nevében, hogy nincs ellenükre a Löw Immánuel Könyvtárnak a Jeruzsálemi Zsidó Nemzeti Könyvtárba küldése.

Végül a többségi vélemény győzött. Az ellenérveket és a Közoktatási és Vallásügyi Minisztérium tiltakozását figyelmen kívül hagyták, s nem vették figyelembe Löw Immánuel akaratát sem, így két évvel a Somogyiból való visszakerülése és nyolc évvel az ajándékozási szerződés megkötése után a hitközség elöljárósága és a könyvtár kuratóriuma a Löw-gyűjtemény Szegedről való eltávolítása mellett döntött.

Ábrahám Vera

A cikk teljes terjedelmében a Szeged folyóirat 2021. májusi számában olvasható.

Tovább olvasom