Senkinek se kegyelmeztek, agyonlőtték a gyerekeket is – a szegedi Liebmann Flórát a sulzbachi kőbányában gyilkolták meg

Harminchét szegedit, köztük egy 3 hónapos babát és egy 9 éves kislányt is agyonlőttek SS-katonák egy osztrák kőbányában a második világháború végén.
Szabó C. Szilárd

2021. december 03. 09:35

Senkinek se kegyelmeztek, agyonlőtték a gyerekeket is – a szegedi Liebmann Flórát a sulzbachi kőbányában gyilkolták meg

Liebmann Flórát és édesanyját, Hortobágyi Szerénát (nyitóképünkön) 1944 júniusában deportálták Szegedről a Bécs melletti Strasshofba, ahová több mint ötezer szegedi zsidót hurcoltak el a nácik gyári és mezőgazdasági munkára. Az ide szállított szegediek többsége túlélte a kényszermunkát, a megpróbáltatásokat, és hazatért. A 9 éves Flóra az anyukájával és 35 szegedivel 1945. április 12-én indult haza Magyarországra. Sok magyar vágott már neki akkor gyalog az útnak. Közeledtek az orosz csapatok, naponta mozgott a frontvonal. Így futottak bele a szegediek egy kószáló SS-osztagba.

 

A nyolctagú SS-osztag a Tasshof melletti vasúti megállóhelyig hajtotta a szegedieket a csomagjaikkal együtt, azzal a mesével, hogy sáncmunkára mennek. Tasshof megálló mellett letértek az országútról, és egy másfél kilométer hosszú meredek hegyi, vízmosásos, sziklás úton felhajtották őket a sulzbachi gránitkőbánya felső peremére. Ott mindannyiukat felsorakoztatták a fal szélére, arccal a szakadék felé, és hátulról fejbe lőtték őket. 

 

A kivégzettek tetemei lezuhantak a sziklafalról a mélybe, ahol azután a helyszínen kivágott fenyőtörzsekből máglyát raktak föléjük, és elégették őket. Három-négy héttel később Weissenbach falu lakói betemették az áldozatokat kődarabokkal és földdel. Ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a rákövetkező télen a vadak ne kaparják ki a holttesteket.

A 37 lemészárolt szegedi története is szerepel Frojimovics Kinga és Molnár Judit Szeged–Strasshof–Szeged című, nemrégiben megjelent könyvében. A szerzőpáros a Strasshofba deportált szegedi zsidókról szóló kötetében a tanulmányok mellett a témához tartozó dokumentumok sokaságát tárja a nyilvánosság elé, de személyes történetek és visszaemlékezések is olvashatók a könyvben.

 

A sulzbachi kőbányában kivégzett 9 éves Liebmann Flóra, az anyukája, Hortobágyi Szeréna, valamint Boros Pálné, Varga Vera, Varga Sarolta, Varga Erzsébet, Vajda Ernő, Vajda Ernőné és a 3 hónapos kisfiuk, Vajda György és a többi szegedi áldozat földi maradványait 1947-ben exhumálták, majd a badeni zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra.

 

Liebmann Béla szegedi fotóriporter és felesége, Hortobágyi Szeréna

 

Liebmann Béla szegedi fotóriporter egy korábbi interjújában elmondta, hogy a háború után négy évvel kapott egy levelet egy német katonától a feleségének címezve. „Nem tudott ugyanis róla, hogy meghalt. Ebben a levélben igazolást kért a feleségemtől, hogy segített neki gyógyszert szerezni a kislányomnak, és támogatta őket. A levél mellé fotókat is küldött. Döbbenten néztem a képeket.”

 

Liebmann Béla második felesége rendkívüli sakktehetség volt. Az országos sakkbajnokságot is nyert Emikével húsz évig élt boldog házasságban. A fotóriporter második felesége 1980-ban hunyt el közlekedési balesetben, elütötte egy autó Szegeden.

Az öt munkatábort és egy internálótábort is megjárt Liebmann Béla – aki fényképeivel dokumentálta Szeged XX. századi történelmét – 1996-ban, 98 éves korában hunyt el. Szegeden nyugszik, a zsidó temetőben.

 

Kislánya, Flóra, most lenne 87 éves, ha élne.