Senki sem tökéletes – Lakner Zoltán jegyzete

Négyszázharminc forintos euróval fordul rá Magyarország rosszkedvünk telére, miközben a miniszterelnök a magyar gazdaság ellenállóképességéről tart fejtegetést a német gazdasági vezetők fórumán. Ezek a párhuzamosok aligha találkoznak a végtelenben.
Lakner Zoltán

2022. október 13. 10:45

Senki sem tökéletes – Lakner Zoltán
jegyzete

A beszámolók láttán, olvastán a legtöbben talán arra kapták fel a fejüket Orbán berlini előadása kapcsán, hogy szerinte mi volnánk a világ ötödik leginkább high-tech országa. Ezzel a magyar ipar gyártóinak ágazatai összetételére utalhatott, csak hát attól még, hogy high-tech cégek dolgoztatnak Magyarországon – magasan képzett magyar szakembereket is foglalkoztatva –,a hétköznapi élet szolgáltatásainak digitalizációja erősen hullámzó marad.

 

Kiemelkedő exportteljesítményünk, amire Orbán szintén hivatkozott, évtizedek óta a multinacionális cégek jelenlétén alapul. Ha tehát extraprofit adót vet ki a kormány, akkor ezek a cégek rajtunk gazdagodnak, ámde ha az exportot kell számolni, akkor a kormány rögtön a saját teljesítményének tudja be ugyanezen vállalatok kivitelét.

 

A lényeg persze Berlinben az volt, hogy Orbán mindenkit biztosítson arról, a német cégeket továbbra is szívesen látja a magyar kormány, és a különmegállapodások révén összességében e cégeknek valóban nincs rossz dolguk. Inkább nagyon jó.

 

Az más kérdés, mennyire meggyőző számukra egy kormányfő, aki a kétharmados többséget, a nemzeti büszkeséget és a szintúgy büszkén meghivatkozott rekord rövidségű munkanélküliségi ellátást említi gazdasági modelljének alapjai között.

 

A helyzetértékelés ugyancsak kérdőjelekre adhatott okot, ugyanis Orbán a magyar gazdaság tényként tételezett ellenállóképességéről, 5-6 százalékos idei növekedésről, meg energiabiztonságról elmélkedett a forintárfolyam, az infláció és a költségvetési hiány elszállása közepette.

 

A gazdasági szereplők nyilván értékelték a miniszterelnök hívogató mondatait, de a gazdasági adatokról aligha politikusi beszédekből tájékozódnak. Annál feltűnőbb lehet azonban, hogy az előttünk álló időszakra Orbán olyan állami vállalati támogatási politikát helyezett kilátásba, amire ma a költségvetési hiány és az uniós források elmaradása miatt egyszerűen nincsen pénze.

 

És valójában még csak nem is ez a probléma, mert most tényleg mindenki bajban van. Hanem az, hogy a magyar kormány, mivel tudomást venni sem hajlandó a helyzetről – legfeljebb annyiban, amennyiben a nehézségekre szüksége van mások hibáztatásához –, ezért komolyan vehető elképzelést sem fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy most mégis mi fog történni.

 

A húsz százalékot meghaladó infláció, a lakossági és vállalkozói energiaköltségek egekbe emelkedése beláthatatlan fejleményekhez vezethetnek, amelyekre a kormánynak semmilyen szociális, lakossági, vállalati támogatási stratégiája sincs.

 

Az önkormányzatok próbálnak ismét helytállni, ahogyan a Covid idején is, de a kormány továbbra is, és egyre brutálisabb mértékben vonja el a forrásaikat. Továbbra sincs vége a klientúra körein belüli osztogatásnak, még most sem. Habár, amikor a kormány az egyik héten 130 milliárd forintot ad az alapítványosított egyetemeknek, majd a másik héten ennek a tíz százalékát máris visszaveszi, akkor ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi a csuda történik.

 

Habár nem kormányhatáskör, merthogy Matolcsy György vezetése alatt a jegybank végtelenül független intézmény, az, ami a forinttal történik, pontosan példázza, hogyan csúszott ki a kormányzat kezéből az események irányítása. Az MNB csak nagy nehezen volt hajlandó kamatemelési ciklusba kezdeni, de a hitelessége annyira leromlott, hogy a kamatdöntések bejelentése nyomán az enyhe erősödést követően mindig új szintre esett vissza a forint. Majd aztán Matolcsy György két hete bejelentette, hogy a maga részéről a jegybank be is fejezte a kamatemelést. Ezt követően sikerült elérni a 430-as tartományt.

 

„Kiszámíthatóság és biztonság”, elmélkedett Orbán Berlinben, csak éppen egyetlenegyet sem érintett a ténylegesen fennálló problémák közül. Szerencsére legalább annyit megengedett, hogy még „a magyarok sem tökéletesek”.

 

Saját magáról nem tett említést.

Címlapon

mutasd mind