Rozé Race, avagy hogyan versenyeznek rozé borok egy tetőteraszon?

Borbírálóként vettem részt a Rozé Race-en, ötvenféle tételt kóstoltam. Nagyszerű rozékat is.
Mészáros Zoltán

2022. augusztus 18. 20:30

Rozé Race, avagy hogyan versenyeznek
rozé borok egy tetőteraszon?

A rozéborok az elmúlt néhány évben elképesztő népszerűségre tettek szert nálunk. Húsz éve még szinte az volt a ritkább, ha egy-egy borászatnál létezett rozé bor, addig manapság már a Tokaji borvidékünk kivételével nincs olyan borvidék, ahol ne lenne fellelhető rozé bor és a borászatok közül is lámpással kell keresni azt, akinek nincs rozéja.

 

De miért lett ilyen népszerű a rozé bor?

A fogyasztók emelték fel ennyire, vagy a borászatok szorgos munkájának az eredménye?

Alighanem egyik is, másik is. Az bizonyos, hogy egy friss, üde, jó savú és gyümölcsös rozét nagyon kedvelnek a fogyasztók és keresik is azt, és az is bizonyos, hogy egy borászatnak is jó az, ha kékszőlőjéből nemcsak évek múlva értékesíthető vörösbort készül komoly munka és anyagi befektetéssel, hanem viszonylag gyorsan a piacra kerülő és nem sokáig tárolandó bort is készít, ami ugye a rozé lehet.

 

Bízom benne, hogy aki idáig eljutott az olvasással, az tisztában van a rozékészítés technológiájával, de ismétlés gyanánt azért annyit róla, hogy a rozé bort kékszőlőből készítik, mégpedig a szőlőt még nem is feltétlen a teljes érettség állapotában szüretelve, hanem a várhatóan legjobb savgerincet adó állapotban leszedve, majd a zúzás-bogyózás után nagyon rövid ideig – vagy semeddig – héjon tartva, a levet azonnal leszívva kerül a must az erjesztőtartályba, ahol oxigéntől továbbra is elzárva reduktív és szabályozott körülmények között erjesztik borrá. Elméletileg – és többé-kevésbé gyakorlatilag is – így biztosítható a rozéktől jelenleg elvárt ropogós savérzet, üdeség, frissesség és eredendő gyümölcsösség. Az ilyen típusú rozék jelenleg a legnépszerűbbek nálunk, amiket jellemzően egy éven belül célszerű elfogyasztani, mert utána már veszíthetnek az értékes frissességükből. Létezik másfajta stílus is, készülnek már Magyarországon is úgynevezett provance-i stílusú rozék is, amiket akár oxidatív körülmények között is lehet készíteni, akár fahordóban is lehet érlelni és évjáratos rozéként is fogyaszthatóak, azaz akár több éves korukban is kerülhetnek a borkedvelők elé.

 

Én úgy szoktam fogalmazni, hogy

  • létezik a hajnali madárfütty rozé,
  • létezik a kellemes gyümölcsbomba,
  • létezik a szomjoltó rozé,
  • van komolyba hajló rozé és
  • van szintemárnemrozé rozé.

 

A savriasztóról, a fáradt vándorról és a tökéletesen eltalált semmiről nem akarok most beszélni, de ezek a ritkábbak szerencsére. Tehát a rozé nem vörösbor, de kékszőlőből készül. A kettő között helyezkedik el a siller bor, ennél a lét nem azonnal választják el a héjtól, hanem néhány órától akár a két napos intervallumig áztatják héjon, és utána szűrik le. Itt már vörösboros aromák is felfedezhetőek és színben sokkal-sokkal sötétebb mint a rozé. A siller még jóval kevésbé elterjedt mint a rozé, és ez alighanem így is marad még jó ideig.

 

 

Ennyi bevezető után már rátérek a lényegre: a napokban a Borpont szakmai felkérésének eleget téve részt vettem egy nagyobb volumenű rozékóstolón a Törpe Tetőn, ahol a teljes mezőnyt végig kellett kóstoljam és bíráljam. A Rozé Race rendezvényen ez ötvenféle rozét jelentett – köztük néhány sillert is – számos borvidékről és számos borászattól. A már felsorolt stílusok szinte mindegyike képviseltette magát, volt egészen halvány, könnyű rozé, voltak szép gyümölcsösek és voltak jó savúak is. Évjáratos rozékat is tudtunk kóstolni hiszen 2017-ből, 2018-ból és 2019-ből is voltak jelen rozék, ahogyan volt néhány igazán prémium rozé is, akár kései szüreteléssel, akár komoly fahordós érleléssel készítve.

 

Nagyon sokat emelt a rendezvényen három borász jelenléte hiszen Lóska Zoltán (Aegidius Borászat), ifj. Dúzsi Tamás és Tiffán Balázs személyesen mutatták be szinte a teljes rozéválasztékukat. Érdeklődő és kíváncsi borkóstolóknak ez mindenképpen élmény, hiszen ki tudna többet az adott borról, mint maga a borász, aki viszont értelmezhető kérdésre mindig szívesen válaszol – itt most nem az „édes rozé van-e abból a finom szürkebarátból?” kérdésre gondolok... Nekem mindenképpen élmény volt, hogy tudtam kicsit beszélgetni a borászokkal a boraikról. Sokat igaz nem lehetett, hiszen ahhoz, hogy végig tudjam értékelni mind az ötven rozét a rendelkezésre álló idő alatt csevegésre nemigen jutott idő.

 

Normál 100 pontos rendszerben bíráltam a borokat és a normál sávok szerint soroltam be az érmeseket. Ez persze nem borverseny volt, ahol vakkóstolással bírálunk és igen gyakran egyáltalán nem tudunk semmit a bírált borról. Itt tudtam a fajtát, az évjáratot és a borászatot is, azaz ez a bírálat nem összemérhető egy borverseny bírálatával, de azért igyekeztem elvonatkoztatni az előzetes információktól. Azt talán nem is kell mondanom, hogy az értékelés során a borokból gyakorlatilag semmit nem ittam meg, hogy az ötvenedik tételnél is értelmezhető legyen a bírálatom.

 

Az ötven rozéból tizennyolc minősült minimum 87 pontosnak, azaz aranyérmesnek ami a borversenyek tapasztalatai alapján egy igen derekas és megsüvegelendő arány. Közülük ráadásul három az aranyérem és nagyaranyérem határa pontot kapott, két rozé pedig nagyaranyérmesnek, azaz legalább 94 pontosnak bizonyult.

 

Így

  • a Dúzsi Premium Cabernet Franc Rozé 2017 és a Tiffán Denim Kékfrankos + Cabernet Franc Rozé 2020 nagyaranyérmes, azaz a kóstoltak közül a legjobbnak minősített,
  • az Aegidius Calcit Kékfankos Rozé 2017, a Dúzsi Cabernet Sauvignon Rozé 2021 és a Tiffán Elina Cabernet Sauvignon Premium Rozé 2020 arany és nagyaranyérem határa, 91–93 pont közötti.

 

Érdekes, hogy a legjobbak közé normál reduktív rozé, prémium reduktív rozé, fahordós, de viszonylag friss rozé és fahordós nagyobb testű rozé is bekerült, ez is megerősítendő a rozé borok lehetséges sokszínűségét.

 

A teljes aranyérmes listát, akit érdekel, a Facebook-oldalamon elolvashatja.