Rost Andrea: Semmit sem szabad túlságosan misztifikálni, a Scalát sem

Történetek sokaságával átszőtt beszélgetésben mesélt pályafutásáról, a művészélet szépségeiről és nehézségeiről Rost Andra operaénekes a Dugonics Társaság szervezésében tartott online fórumon.
Bod Péter

2022. március 02. 08:54

Rost Andrea: Semmit sem szabad
túlságosan misztifikálni, a Scalát sem

A tudomány- és művészetpártolással foglalkozó szegedi Dugonics Társaság elnöke, Csapó Benő az online fórumot azzal vezette be, hogy a járványhelyzet miatt két éve alig adódik lehetőség a korábban megszokott jelenléti rendezvényekre. Ugyanakkor az is igaz, hogy az online forma olyasmire is alkalmas, amire a hagyományos nem. Élő példája volt ennek a Rost Andreával folytatott beszélgetés, amelyre az operaénekes Svájcból jelentkezett be.

 

A Rost Andrea-est házigazdája Altorjay Tamás operaénekes volt, aki rövid összefoglalót adott a hallgatóságnak a vendég művészi pályafutásának fontosabb állomásairól. A beszélgetőtárs Csernay László egyetemi tanár volt.

 

Remek beszélgetésnek lehettünk részesei, amelyet egyszerre köszönhetünk a Rost Andrea imponáló mesélőkedvének és Csernay László enciklopédikus műveltségének, valamint párját ritkító komolyzene- és operaismeretének. Csak érdekességként jegyzem fel, hogy a professzor már 1962-ben a milánói Scalában nézőként operát nézett és hallgatott – ahogyan ez a beszélgetésben elhangzott, amit szokványosnak egyáltalán nem lehet nevezni.

 

A beszélgetés nagy részében Rost Andreát a világ nagy operaszínpadain elénekelt szerepeiről kérdezték. A Prima Primissima- és Kossuth-díjas (előbbit 2003-ban, utóbbit 2004-ben kapta meg), valamint a Magyar Érdemrend középkeresztjének (2018) birtokosa elárulta, a mai napig hálás, hogy a Zeneművészeti Főiskolán Bende Zsolt tanítványa lehetett.

 

Nem kizárólag a szakmát tanulta meg tőle, hanem nagyban formálta életszemléletét is. Az első milánói fellépés előtt Rost Andrea nagy izgult, tanára látva ezt azzal nyugtatta: nem szabad semmit túlságosan misztifikálni. Még a világ egyik leghíresebb operaházát, a Scalát sem. Nagyon jó kell ott teljesíteni, de az is csak egy munkahely – mondta a tanár.

 

 

A fellépés ekkor nagyon jól sikerült, talán nem véletlen, hogy a legkedvesebb operaház Rost Andreának a milánói lett. A beszélgetésben érintették, hogy az énekesnő fellépett New York, Chicago, Washington, Párizs, Bécs, Madrid, Tokió, Los Angeles operaházaiban.

 

Természetesen Budapesten is az Operaházban, valamint az Erkel Színházban, és ami a szegedieknek ezeknél is fontosabb lehet: a Szegedi Nemzeti Színházban és a szabadtérin is.

 

Rost Andrea művészi belépője nem volt szokványos, mert még főiskolásként debütált az Operaházban, Gounod Rómeó és Júlia című operájában, Júlia szerepében Gulyás Dénes rendezése mellett. Kirobbanó tehetség volt, így is kezelték már pályája kezdetén.

 

1991-től a bécsi Staatsoper magánénekese, innen még tágabb utak nyíltak számára, hogy végigjárja a világ legjelentősebb operaházainak színpadait. Igaz, gyerekként legnagyobb álma az volt, hogy Budapesten az Operaházban lépjen fel. Ez még akkor is igaz, ha kicsit nehezen határozta el magát, hogy operaénekes legyen – vallotta be a Dugonics Társaság rendezvényén.

 

– A tehetséget nem lehet tanítani, de nagyon sok mindent igen, ami az operaénekléshez szükséges – fogalmazott Rost Andrea. Szerinte három tényező együttállása szükséges ebben a művészeti ágban a sikerhez: tehetség, szorgalom és hangszín.

 

A szerteágazó beszélgetésben sok szó esett Rost Andrea legkedvesebb szerepeiről. Különösen szívesen emlékezett vissza Lucia szerepére Donizetti: Lammermoori Luciájából, Violettára, Verdi Traviatájából, Adinára, Donizetti Szerelmi bájitalából, Gildára Verdi Rigolettójából, Rosinára, Rossini A sevillai borbélyából és Paminára Mozart A varázsfuvolából.

 

Rost Andreát idén újra hallhatjuk Szegeden énekelni: augusztus 17-én a Szegedi Szabadtéri Játékokon születésnapi koncertet ad a világhírű operaénekes az újszegedi színpadon.

 

 

Ez a beszélgetés a Dugonics Társaság a Művészek Szegedről sorozat része volt, amelynek korábban vendége volt a hosszú évekig Szegeden dolgozó újságíró, Podmaniczky Szilárd, akit az elmúlt évtizedekben elsősorban íróként ismerhetünk. Emellett a társaság folytatja a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos Vírus és város beszélgetéssorozatát is.