Rosszkedvünk szerdája – Lakner Zoltán jegyzete

Nagy bejelentést jelentett be a miniszterelnök szerdán, egy olyan nap délutánján, amikor még a megszokotthoz képest is messzire szállt a forintárfolyam.
Lakner Zoltán

2022. szeptember 29. 11:11

Rosszkedvünk szerdája – Lakner Zoltán jegyzete

Akár azt is gondolhattuk volna, Orbán a pénzpiac lecsillapítására készül, helyette bejelentette azt, amit egyszer már bejelentett, a nemzeti konzultációt. Az biztos, hogy ez unortodox, válságkezelésnek azonban semmiképpen sem nevezhető. 

 

Márpedig válságnak válság van, amit már a kormányzati szereplők sem tudnak palástolni, még ha el nem is ismerik. 

Múlt hét végén nem csak Matolcsy György jegybankelnök lepte meg a szegedi közgazdász kongresszus közönségét rendhagyó tantételeivel, de Varga Mihály pénzügyminiszter is elismerte azt, amit mindenki jó ideje tud: a költségvetés összeomlott. Nem csak az idei, a jövő évi is. Növekedés helyett recesszió lesz, az infláció magas marad, a forintárfolyam egészen máshol tartózkodik, mint azt a kormány kalkulálta. Eleve megkérdőjelezhető a nyáron elfogadott következő évi büdzsé gyakorlata, de a jelenlegi helyzetben végképp teljesen értelmetlen, hiszen tényleg minden folyamatosan változik. Ráadásul csomó szám már akkor sem stimmelt, amikor a kormány júliusban áterőltette a kétharmadán a 2023-as költségvetést. 

 

Az idei számokkal meg ott tartunk, hogy már augusztusban „teljesült” az egész éves hiány 91 százaléka, ami rekordtempó, pedig akadt már pár pocsék év az elmúlt évtizedekben. Történik mindez úgy, hogy az infláció miatt terven felül hatalmasak az áfa-bevételek, csakhogy eközben az államháztartási szervek rezsije is elszállt. Egyre nagyobb a fizetési mérleg hiánya, és egyre kedvezőtlenebbek a kötvénykibocsátási és hitelfelvételi feltételek, vagyis egyre több pénzt emészt fel az adósság finanszírozása, és egyre szűkebben jövünk ki a devizatartalékból. 

 

Mind többen emlegetik a hetvenes évek mumusát, a stagflációt, vagyis a gazdasági növekedés leállását és a tartósan magas infláció együttjárását, amihez könnyen csatlakozhat a munkanélküliség növekedése is. 

 

A pénzügyminiszter arról is beszámolt, hogy az idei hiánycélt sem fogják tudni tartani, a nemzeti össztermék tervezett 4,9 százaléka helyett 6,1 százalék lesz a deficit. 

 

A beismerés olykor megnyugtatólag hat a pénzpiaci és gazdasági szereplőkre, mert azt mindenki üdvözölni szokta, ha egy kormány visszaérkezik a valóságba. De csak akkor, ha ez együtt jár valamiféle rendrakással. A kormány azonban semmi idevonatkozót nem jelentett be, hacsak azt nem tekintjük ilyennek, hogy egy kiszivárgott titkos határozat szerint kifizetési stopot vezetnek be október végéig a kormányzati szerveknél. Ez is kicsit gumiszabálynak tűnik, nem egészen világos, hogy milyen beszerzésekre vonatkozik, és milyenek képezhetnek kivételt, mindenesetre a zárolás mindig a pénzhiány jele. S ha ez ráadásul tényleg egy korábban már elrendelt zárolás második megvalósítási kísérlete, akkor a kormány kormányzásbeli gyengeségének a jele is egyúttal. 

 

Mindehhez jött Orbán hétfői parlamenti beszéde, amelyben ismét belengette, hogy uniós források híján Magyarország a piacról szerez majd hitelt. Ez lehet igaz, ám ezek a hitelek egyre drasztikusabb feltételekkel vehetők igénybe. Azaz egyre növekszik annak az ára, hogy a kormány nem képes megegyezni az Európai Unióval, mindösszesen azért, mert a magyar kormány az általa kiépített antidemokratikus politikai rendszert védi, nem a magyar lakosságot. 

 

E hét történetéhez tartozik az is, hogy a jegybanki alapkamatot 13 százalékra emelték, amit követően Matolcsy György egy minden korábbinál magasabb jövő évi inflációs prognózist jelentett be, valamint azt, hogy a kamatemelési ciklus ezennel véget ér. Még ennek lehetne értelme, a valóság elismerésének mindenképp van – és, lássuk be, ez Matolcsy Györgytől különösen megsüvegelendő erőfeszítés –, az azonban nem világos, hogy ha kamatot emelni többé nem akar az MNB, akkor mit fog tenni az árfolyam védelme és az infláció letörése érdekében. Mármint, azon kívül, hogy 

 

az újsütetű közokosság szerint az infláció majd lelohasztja önmagát, tudniillik a magas árak és a romló életfeltételek miatt visszaesik a fogyasztás, és az majd lehúzza az árakat. 

 

Ebben a hangulatban telt tehát a szerda, amikor az eleve magas, 406 körüli startpozícióból indulva még a 415 forintot is megérintette az euróárfolyam, hogy most a dollárárfolyamot idegeink kímélése érdekében ne is említsük. Ehhez jött még az Északi Áramlat vezetékei elleni támadás, meg az a hír, hogy az oroszok nem akarnak több gázt szállítani Európába Ukrajnán keresztül, fokozva az eddig is fennálló komoly nehézségeket. 

 

Ez volt az a szituáció, amikor a miniszterelnök kormányülés utáni bejelentést ígért. Akár azt is gondolhattuk, hogy az egyre égetőbb helyzetre kíván reagálni. De, úgy látszik, még mindig nem figyeltünk eléggé az elmúlt tizenkét évben.

 

Orbán semmi megnyugtatót nem óhajtott mondani, csupán a múlt héten már bejelentett nemzeti konzultáció nevű cirkusz jelentette be újra. 

 

Két kapitális hazugság kíséretében, miszerint Brüsszel „azt ígérte”, hogy az Oroszország elleni szankciók megállítják a háborút és hogy a szankciók – Orbán szerint – jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak. Egyrészt, senki nem ígérte, hogy a szankciók csodafegyverként megállítják a háborút, ezt ugyanis csak Putyin tudná megtenni. Az ő mozgósításról – azaz a háború meghosszabbításáról – szóló döntését a magyar kormánynak még egyszer sem sikerült elítélnie. Ezzel szemben a tényleges várakozás az volt, hogy a szankciók felverik a háború árát Moszkva számára, ami igazolódott is, az orosz gazdaság súlyos, napi szintű beszerzési gondokkal küzd. Történetesen Magyarország egyike azoknak az országoknak, amelyek újabb üzleteket kötnek a Putyin-rendszerrel, pénzhez juttatva azt, enyhítve Moszkva nehézségeit.  

 

A konzultációs felhajtás valószínűleg érv lesz a kormány kezében az uniós tárgyalásokon, hogy a magyar népre hivatkozhasson, amikor vétóval fenyegetőzik. Másfelől pedig a szankciókhoz való magyar hozzáállás alkualap lehet az uniós pénzek megszerzéséről folytatott tárgyalásokon. 

 

Ebből is látszik, hogy mégsem olyan kényelmes EU-n kívülről finanszírozni az országot. Ráadásul, a szerdai magatartással, vagyis a tényleges problémák figyelmen kívül hagyásával és a feszültség további élezésével a miniszterelnök megnehezítette mind az uniós pénzhez való hozzájutást, mind az EU-n kívülről érkező hitelek feltételeit. 

 

Az már jó ideje tudható, hogy a kormányzati valóság teljesen önálló utakat jár. De ez a szerdai nap azt jelezte, hogy a miniszterelnök realitásérzéke még a saját valóságán belül is megkopott.

Címlapon

mutasd mind