Repülő serpa – Hollósi Zsolt jegyzete
2023. március 01. 09:42
Felvette a férje nevét, bemutatkozáskor már nem árulja el, hogy magyar, meséli a Németországban új életet kezdett ismerős. Választott hazájában sokáig büszkén használta leánykori nevét, de a szaporodó kínos kérdéseket, a magyarázkodást, a kollégái sajnálkozásait éppúgy megunta, mint a szélsőjobbtól érkező cinkos összekacsintgatást: ha magyar vagy, akkor biztos te is Orbánra szavaztál. A ti vezéretek bezzeg még tudja, hogy kell bánni a migránsokkal és a genderlobbival.
Sok honfitársunknak akadnak hasonló tapasztalatai, és egyre többen tagadják le külföldön, hogy magyarok. A Klubrádióban valaki azt mesélte, mivel jól beszél oroszul, mostanában inkább ukránnak füllenti magát, így nem kell magyarázkodnia, és mindenhol szimpátiával fogadják.
A magyar diplomácia mélyrepülésének legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy világszerte visszájára fordult az 1956-ban kialakult, majd 1989–90-ben megerősödött rokonszenv irántunk. A szélsőjobb persze elégedetten tapsol a kötekedő, zsaroló Orbánnak és csapatának. A normális többség azonban elborzadva figyeli a magyar kormány nemzetközi pávatáncát.
Hogy rossz irányba mennek a dolgok, arra sokan a katonatársát kivégző azeri baltás gyilkos hazamenekítésekor figyeltek fel először, amikor az örmény diaszpóra hatalmas tiltakozásba kezdett, és elmagyarázta, miért felháborító az akkor még csak külügyi államtitkár Szijjártó Péternek tulajdonított akció. A szervilizmusa jutalmául két év múlva külügyminiszterré avanzsált ifjú fideszes – akiről röhögve mondták, felálló haja olyan, mint a kakadu taréja – persze akkor és azóta sem saját szakállára vitézkedett. A konzervatív européer és meggyőződéses atlantista Martonyi János után kellett Orbánnak egy hiperaktív serpa, aki nem gondolkodik, nem kérdez vissza, nyomul, repül, teherbíró, és ájult tisztelettel követi példaképe utasításait.
Sorolhatnánk az utóbbi évek emlékezetes külügyi ballépéseit a szövetségeseinknek címzett beszólogatásoktól a keleti nyitást megkoronázó gigantikus kínai lélegeztetőgép- és vakcinabizniszig. Mostanában megszaporodtak a kalandor külügyér bicskanyitogató megnyilvánulásai. Abszurd tragikomédiába illő jelenet volt, amikor a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében elért eredményeiért pár héttel az Ukrajna elleni invázió előtt büszkeségtől dagadó mellel vette át orosz kollégájától Moszkvában a külföldieknek járó legmagasabb kitüntetést, a Barátságért érdemrendet. Akkor is felhördült a fél ország, amikor január végén azt hajtogatta, hogy a sikeres háborús közvetítési kísérlet miatt Erdogannak kellene kapnia a Nobel-békedíjat. Világ autokratái, egyesüljetek!
Nemrég Szijjártó volt az első olyan magas rangú uniós kormányzati tisztségviselő, aki a belarusz fővárosba látogatott azóta, hogy a Lukasenka-rezsim 2020 nyarán brutálisan leszámolt az ellenzékével. Nem lehet csodálkozni, hogy a demokratikus erők emigrációba kényszerített vezetője, Szvjatlana Cihanouszkaja kiakadt a barátkozás miatt. Elfogadhatatlannak minősítette, hogy a látogatásra épp akkor került sor, amikor egy Nobel-békedíjast bíróság elé állítanak, újságírókat kínoznak meg, és ukrán frontra készülő orosz katonákat képeznek ki.
A magyar kormány kivételével az Európai Unióban mindenki érti, hogy az orosz–ukrán háború az autokrácia harca a demokrácia ellen, és Putyint nemcsak Ukrajna miatt kell megállítani, hanem azért is, mert a szovjet múltat akarja visszaállítani. Akik kiállnak az ukránok mellett, azok a háborús bűnök ezreit elkövető agresszorral szemben az emberi méltóságot védik.
