Reméljük, hogy újra együtt lehetünk – öt ismert szegedi ezt kéri az idei évtől

Milyen volt 2021? Mit vár 2022-től? – kérdeztük Borovics Tamás színésztől, Buresch Györgyi szakápolótól, Katkó Kriszta séftől, Kiss Csaba vízilabdaedzőtől és Török László vállalkozótól. A Szegedi Tükör összeállítása.
Szegedi Tükör

2022. január 09. 09:55

Reméljük, hogy újra együtt lehetünk
– öt ismert szegedi ezt kéri az idei évtől

Nem meglepetés, hogy tavaly is sokan kerestek rá a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos információkra a Google böngészőjében Magyarországon. Sajnos a járványhelyzetet illetően a tavalyi év is igen nehéz volt.

 

Borovics Tamás: Földhözragadt álmaim vannak

– Nekem nagyon érdekesen alakult a 2021-es évem. Tavaly zárva voltunk májusig a koronavírus-járvány miatt. A feleségem ezt úgy fogalmazta meg, hogy visszakapott engem, mert otthon voltam a családdal. A színházban azonban folyamatosan próbáltunk, hogy amikor lehet, akkor kész produkciókkal álljunk majd színpadra. Sokan rosszul viselték a bezártságot, én azonban ezt meditációs, belső utazásnak éltem meg. Emellett olyan dolgokra jutott időm, amire egyébként nem: olvastam, kertészkedtem, a családdal voltam. Majd feloldották a korlátozásokat, és olyan mennyiségű felkérés érkezett, hogy csak azzal tudtam foglalkozni. Azóta rengeteg bemutatón vagyok túl, beindítottam egy új vállalkozást, ami szintén sok munkát ad. Szóval nekem inkább pozitív volt a tavalyi év, és ha a 2022 ennél nem lesz rosszabb, akkor én már jól vagyok.

 

(fotók: Szabó Luca)

 

Hogy mit várok 2022-től? Először is azt, hogy véget ér a pandémia, és félelem nélkül élhetünk. Februárban lesz egy Faludy-estem, amelyben Poroszlai Kristóf lesz a segítségemre. Nagyon készülök erre, mert ilyet még nem csináltam. Több filmes lehetőség is áll előttem, szeretném, ha ezek összejönnének. És lesz még egy Alföldi Róbert bemutatóm is. Emellett szeretném felfuttatni a kis cégemet. Szeretném bepótolni a családommal az elmaradt nyaralásokat. Tavaly kaptam a feleségemtől és a gyermekemtől egy krakkói utazást, remélem, eljutunk oda. Szeretném végre elkészíteni a házamat, a kertemet, most már úgy néz ki, lassan ez is összejön. Szeretek nagyokat főzni, jókat enni, összejönni a barátokkal a kertben. Ilyen földhözragadt álmaim vannak, teljesen unalmas, hétköznapi dolgokra vágyom.

 

Buresch Györgyi, az SZTE SBO szakápolója: Úgy érzem, hogy meghalt a lelkem egy része

– A 2021-es év ugyanolyan nehéz volt, mint a 2020-as esztendő. Az egészségügyben semmi sem változott. Azt gondoltuk, hogy megjön a védőoltás, és azáltal kicsit könnyebb lesz, de nem így történt. Karácsony előtt két hónapra kivezényeltek a covid-intenzívre, és bár az intenzív osztályon is kemény a munka, ez különösen megviselt. Szörnyű volt. Úgy érzem, hogy meghalt a lelkem egy része. Az volt a legnehezebb, hogy láttam minden nap a betegeknek biztatásul kiragasztott fényképeket olyan mondatokkal, hogy „Anya, szeretünk, gyere haza!” vagy „Nagyapa, hazavárunk!” Sokukat elveszítettük. Azért borzasztó és egyben bosszantó is, mert létezik már védőoltás, ennek ellenére a betegeink nagy része nem élt a lehetőséggel, oltatlan maradt. Mi is emberek vagyunk, és igen, ez a hivatásunk, mégis mindannyiunkat rendkívül megvisel. Ráadásul folyamatosan védőruhában kellett dolgozni, emelgetni, koncentrálni. Én tíz kilót fogytam két hónap alatt. A két ünnep között Tihanyban töltöttünk egy hetet a párommal, ez már a szokásunkká vált, olyankor csak egymással foglalkozunk. Télen igazán szép a Balaton.

 

 

Mindannyian abban bízunk, hogy az új évben enyhülés jön. Nekem ott lesz májusban az államvizsga, diplomás szakápoló leszek. Írom a szakdolgozatomat és tanulok, a klinika és a mellékállásom mellett még ez is befér. Nyári szokásunk, hogy elmegyünk a Hortobágyra, egy éjszakát kint alszunk a juhászokkal, ami. fantasztikus élmény. De az is csodás, hogy látjuk, ahogy kihajtják a ménest hajnalban. Ezt is nagyon várom. Addig is minden nap ott a párom a háttérben, aki nagyon türelmes velem, megnyugtat, kikapcsol, amiért nagyon hálás vagyok neki.

 

Katkó Kriszta séf, a szegedi Alkimista Kulináris Műhely vezetője: Nagy asztaltársaságot kívánok

– A tavalyi év az Alkimista számára is a kikényszerített változások, az egymást váltó gyors reakciók, a bezártság, majd a falási rohamok, a felhalmozódó elvárások és a frusztráltság éve volt. 2021 egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy nem lehet felvenni a régi élet fonalát, nem jók a régi válaszok az új kérdésekre. A szomorú körülményektől eltekintve pozitívumot is hozott 2021: az Alkimista nagyon is szereti Szegedet, a paprika, rózsa és harcsa ugyanúgy hozzá tartozik, mint a városhoz. A pandémiás időszak alatt még inkább felértékelődött a regionális alapanyag, a könnyen elérhető, helyi élelmiszer, a gazdálkodókkal és termelőkkel való kapcsolat. Fókuszba kerültek olyan alapkérdések, mint a fenntarthatóság, az éttermi szegmens élelmiszer pazarlása, a hatékony gazdálkodás, a közelből való szállítás, az, hogy honnan érkezik a tiszta ennivaló, s vajon megbecsüljük-e eléggé. Fontosabbá vált továbbá a magas nívójú stílusban az éttermi élmény komplexitása, az elvek mentén, valódi szokások és nem a divat szerint válogatott alapanyagok szerepeltetése és a környezet óvása.

 

 

Nagyon igaz, hogy háborúban hallgatnak a múzsák, de a 2022-es évet mégis ezen új tanulások, tapasztalások és friss irányok mentén érdemes tervezni. Az Alkimista biztosan helyben keresi majd a válaszokat, így aki 2022-ben tér be hozzánk, érdekes koncepcióval, ismerős ízekkel, modern, kifejező, Szegedet és a régiót szorosan ölelő felelős szerzői konyhával találkozhat. Boldog, nagy és kíváncsi asztaltársaságot kívánok mindenkinek 2022-re, mert ez azt jelenti: van hajlandóság és egészség. A legfontosabbak. A többit megoldjuk.

 

Kiss Csaba Európa-bajnok vízilabdázó, a Szegedi VE vezetőedzője: Remélem, hogy kevesebb keserű arcot és több mosolygós embert láthatok

– Mozgalmas évem volt, hiszen a nyáron vonultam vissza az aktív játéktól, majd ezt követően lettem vezetőedző felnőttszinten. Ez nagy váltás volt, nagyobb, mint amire gondoltam. Volt, aki azt mondta, nem lesz jelentős a különbség, de én ezt egészen máshogy érzem. Az egri Bitskey Aladár Uszodában ugorhattam utoljára medencébe, mely pályafutásom fontos helyszíne volt. A feleségemnek és a barátaimnak köszönhetően pedig egy megható videós bejátszást is kaptam. Az egész nap eufóriában telt, érzelmes pillanatokkal – furcsa volt megélni, hogy aznap huszonhét szezon zárásaként minden utoljára történik meg velem. Persze, erre is rányomta a bélyegét a járvány: ha az nem lett volna, biztosan többen vannak a lelátón, de így sem lehetett okom panaszra, nincs bennem hiányérzet.

 

 

Hogy mit várok az idei esztendőtől? Ami a szakmai oldalt illeti, remélem, hogy nem törik meg a csapat lendülete, hiszen az őszi szezon a várakozásokon felül sikerült, elégedett lehetek a játékosokkal, a körülményekkel és az eredményekkel is. Szóval bízom benne, hogy ott folytatjuk, ahol az ünnepek előtt abbahagytuk. Ami pedig a hétköznapokat illeti, remélem, hogy 2022-ben kevesebb keserű arcot és több mosolygós embert láthatok majd az utcákon. Sajnos, úgy tapasztaltam, hogy a pandémia sok emberi kapcsolatot megváltoztatott, módosultak a viszonyaink. Bízom benne, hogy az emberek visszatalálnak egymáshoz, és azok a családok, amelyek tagjait a járvány és a problémák távol sodorták egymástól, újra együtt lehetnek. Ennél többre szerintem nem is vágyhatunk.

 

Török László vállalkozó, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, a kézműipari tagozat elnöke, Szegedért emlékérmes: Régóta nem volt ilyen mértékű infláció

– 2021 nem volt a legkedvezőbb évünk. Régóta nem volt olyan mértékű infláció, mint az elmúlt évben. Húsz–harminc százalékos emelkedést is elért több alapvető élelmiszer ára, de a nyersanyagárak emelkedése az építőipari, a bányászati, az olajipari, valamint a mezőgazdasági termékek széles körét is érintette. A kérdés az, hogy ezek az áremelkedések mennyire függtek a koronavírus-járvány miatt kialakult nehézségektől. Szerintem részben függtek a járványtól, ugyanakkor bizonyos termékeknél olyan problémákba ütközött, ütközik a rendszer, amiktől akadoznak az előállítási folyamatok. A szakemberhiánnyal küzdő iparágak pedig további nehézségeket produkálnak. Ezért is fontos, hogy a kamara nagy hangsúlyt fektet a duális képzés fejlesztésére, bővítésére.

 

 

Ebben az embert próbáló időszakban sem szabad elfelejtenünk, hogy mennyire fontos az innováció a vállalkozások életében. Akik felismerik és lépést tartanak a folyamatos technológiai újításokkal, azok versenyképes pozícióban maradnak. Az elmúlt év nagyon megtisztelő kitüntetést hozott a számomra: Szegedért emlékéremmel díjaztak, amit Botka László polgármestertől vehettem át Szeged napján. Ezek az elismerések olyan mérföldkövek az ember életében, amelyek mutatják, hogy jó úton halad. A tendenciákat látva, a 2022-es év sem lesz könnyű. A minimálbér emelése további termelékenység- és hatékonyságnövelésre kényszeríti a vállalkozásokat. Itt van a nyakunkon a technológiaváltás kényszere. Ennek sikeres megugrásához tudásra, tapasztalatcserére, példákra, tényleges támogatásra van szükségük a cégeknek. A gyors alkalmazkodás, az új ötletek bevezetése, a tudatos stratégiai tervezés kulcskérdés lehet a következő esztendőben.

 

Szöveg: Dombai Tünde, Gyúrós István, Rafai Gábor, Szabó C. Szilárd, Vass Imre