A privatbankar.hu hónapról hónapra vizsgált árkosara most 36 ezer 135 forint lett, ami mindössze 305 forinttal olcsóbb az előző havihoz képest, mégis van jelentősége, mert egy év után először mértek csökkenést. A privatbankar.hu tizenhat éve minden hónapban megnézi, ha ugyanazt a harminc terméket vesszük meg, akkor hogyan változnak a kiadásaink. Bár az utóbbi években folyamatos volt a drágulás, igazán kiugró emelkedést az elmúlt egy év mutat. Ezalatt csaknem másfélszer annyit költöttünk a családi bevásárlásra, mint korábban. Olyan azonban már tavaly március óta nem fordult elő, hogy a kasszánál kevesebbet kelljen fizetnünk.

Raskó György úgy véli, hogy ez annak a visszarendeződésnek köszönhető részben, ami egész Európában is észlelhető, az olyan élelmiszeripari nyersanyagok mint a búza, a kukorica vagy a növényi olajok ára már hét hónapja folyamatosan csökken a kontinensen, illetve a tej felvásárlási ára is esésnek indult hazánkban az év elejétől. Ezekből a nyersanyagokból olcsóbb késztermékeket lehet Magyarországon is előállítani. A kereskedő így azokat olcsóbban is vásárolja fel, és nem terhel a vásárlókra extra költséget. Mivel a szakértő szerint már nincs az üzleteken sem akkora kényszer az ársapkás termékek árusításából történő veszteség kompenzálására. Valamint a forint erősödése is segíti az infláció lassítását, mivel az erősebb forinttal a kereskedők és az élelmiszeripari szereplők is olcsóbban tudják megvásárolni külföldről az alapanyagokat, termékeket.

A tejföl, a vaj és a sajt azok a termékek, amik árai különösen megemelkedtek az utóbbi évben, azonban nemrégiben ez az áremelkedés visszafordult. Több üzletlánc is úgy döntött, hogy akár huszonöt százalékkal is csökkenti a legnépszerűbb sajtok árát, miután februárban ugyanezt tették a vajjal.

Raskó György a trappista sajtról azt mondta, hogy az egy egyedi eset ebben a tekintetben. Ugyanis az árkorlátozás előtt az emberek az 1,5 százalékos UHT tejet vették jellemzően, azonban a 2,8 százalékosra kiszabott ársapka miatt ez a magasabb zsírtartalmú vált sokkal vonzóbbá, hiszen onnantól ezt vásárolhatták meg jóval olcsóbban. Viszont ez a tejzsír mennyiség kellett volna a sajt, a tejföl és vaj gyártásához. Emiatt óriási űr keletkezett, az alapanyagot külföldről kellett beszerezni, így a magasabb beszerzési árnak volt köszönhető a drasztikus drágulás.

„Ha 2,8-as UHT tejet kivennék az árkorlátozás alól, abban a pillanatban visszaállna az 1,5-ös tej fogyasztása, és így megmaradna a sajt, a tejföl és a vaj gyártására ez a tejzsír.”

Ellenben ez az emelkedő tendencia nem az árkorlátozás megszüntetése miatt fordult vissza, hanem mert ezek a termékek romlandók, és nincs mese, el kell adni – számolt be a szakértő. Ha nem veszik meg az eredetileg tervezett áron, akkor jön a sorozatos akciózás, majd ezeknek a termékeknek tartósan alacsonyabb szintre helyezik az árát. Raskó szerint az a rossz hír, hogy ez csak a tejtermékekre igaz, más alapvető élelmiszerek ára továbbra is emelkedő pályán marad.

Az inflációról és annak jövőbeli alakulásáról a következőket jósolja a mezőgazdasági szakértő:

„Vannak jelek, amik bizonyos termékek esetében az áremelkedés lassulását jelzik, de számos termék esetében ez nem igaz, sőt, az is jó lesz, ha ezen a szinten az árak nagyjából megmaradnak. Az a vágy, hogy hazánkban az éves infláció 15-16 százalékra csökkenjen, ez talán teljesíthető, de az hogy decemberre tíz százalék alá menjen, vagyis egyszámjegyű legyen, szinte elképzelhetetlen.”

A húsfélék tekintetében például egyáltalán nem várható csökkenés, csak növekedés, a sertéshús ára például rekord szinten van. Az agrárközgazdásznak az a véleménye, hogy ennek az egyik fő oka a sertéshúsállomány soha nem látott mélységekbe zuhanása, tavaly decemberben 2,5 millió sertést számolt össze a KSH, ilyen alacsony létszám nem volt még ebben az ágazatban.

Raskó elmondta, hogy a baromfit leszámítva az összes húsféléből importra szorul Magyarország. A háztáji egyéni gazdaságok sorra hagynak fel az állattenyésztéssel. Ez pedig olyan átalakulást hoz, hogy gyakorlatilag néhány éven belül már csak nagyüzemek maradnak, és emellett az állatállomány folyamatosan csökken.

A mezőgazdasági szakember hozzátette, hogy ez a zöldség- és a gyümölcstermesztésre is igaz, itt is folyamatosan csökken az ágazat színvonala.

„Gyümölcsből és zöldségből valaha jóval többet termeltünk, és önellátók voltunk, sőt, jelentős volt az export mértéke is. Ma ott tartunk, hogy a vöröshagymát és a burgonyát is nagymértékben importálni kell, az ország függő helyzetbe került.”

Ennek a hátterében a magyar és az EU-s agrárpolitikát látja a szakértő a legfőbb bűnösnek, hiszen eleve hibás a támogatási rendszerük. A magasabb hozzáadott értékű termékekre, vagyis az állattenyésztésre, és a zöldség-gyümölcstermesztésre azért nem koncentrál a magyar gazdák sokasága, mert ugyanolyan összegben kapnak rá támogatást, mint a szántóföldi növénytermesztésre. Természetesen ezen sokkal nagyobb hasznot tudnak realizálni, kevesebb kockázat mellett. A gazdák elkényelmesedéséről Raskó azt mondta:

Nézze meg (újra) a beszélgetést!