A dolog könnyen megy, amíg a veszélyek csak a kormánypropagandában léteznek, Orbán simán legyőzi őket. De ez csak akkor működik, ha a krízis fiktív, mert ha ténylegesen fennáll, akkor Orbán és a Fidesz máris nem tudja kezelni a helyzet. Sőt, általában csak ront rajta. („De legalább kormányozni tudnak.”)

Úgy tűnik, minden megtörténik, amivel Orbán Viktor az ellenfeleit gyanúsítja.

• Az ellenzék megszüntetné a rezsicsökkentést? Orbán Viktor maga számolta fel.
• Az ellenzék adót emelne? A Fidesz–KDNP a választási győzelme után azonnal megemelte az élelmiszer-kereskedő adóját, amit természetesen a vásárlók/választók fizetnek ki.
• Mi itt nem fagyunk meg télen? Bezárnak az iskolák, óvodák, egyetemek, uszodák, sportcsarnokok, művházak, hivatalok és posták, mert az állam sem tudja kifizetni a gázárat.

Európa legtöbb országában már nincs áram, olaj és gáz? A helyzet az, hogy mindenhol van mindhárom.

Kivéve természetesen Magyarországot, ahol szintén van áram (csak az árát emelték meg duplájára), van elég gáz is (csak se a középületek, se a családi házak nem tudják megfizetni), viszont kőolaj, illetve annak legfontosabb származéka, a benzin már nincs.

Orbán unortodox gazdaságpolitikája tankönyvszerűen illusztrálja, miért nem működik a populizmus. Egy év kellett hozzá, de a benzin árának korlátozása üzemanyaghiányt idézett elő.

Egy piacgazdaságban az árnak keresletszabályozó szerepe van, és mostanra bebizonyosodott, hogy ez alól Magyarország se kivétel.

• Ha az ár magas, az növeli a kínálatot (mindenki drágán akar eladni), viszont csökkenti a keresletet (kevesen akarnak drágán venni).
• Ha az ár alacsony, az csökkenti a kínálatot (ki akarna olcsón eladni), ellenben növel a keresletet (mindenki olcsón szeret vásárolni).

Ez magától értetődik mindenkinek, kivéve természetesen Orbánt, kormányát és a Fidesz szavazóit.

A hatósági benzinár jelentős szerepet játszott a Fidesz választási győzelmében, mostanra viszont eljutottunk oda, hogy bár a benzin olcsó, kapni, na, azt nem lehet.

A befagyasztás egy év után oda vezetett, hogy a viszonylag alacsony ár miatt nagy a kereslet a benzinre: boldog-boldogtalan kocsival megy mindenhová, emiatt már nincs elég üzemanyag, hozzá kellett nyúlni a vészhelyzeti készlethez, az úgynevezett stratégiai tartalékhoz is.

Előbb a fuvarozókat vették ki a hatósági ár alól, növelve ezzel az inflációt, mert a szállítási költségek nyilván beépülnek a kiskerárakba. Aztán a céges autókat, az eredmény ugyanaz.

Mivel azonban az úrvezetők árához nem nyúltak, a fogyasztás érdemben nem mérséklődött, a vészhelyzeti tartalék negyede már elfogyott. Pedig az arra való, hogy a kínálat átmeneti csökkenését kompenzálja, de a világpiacon eddig még szó se volt hiányról. Az unortodox politikának azonban így is sikerült jelentősen belenyúlnia a tartalékba.

A kereslet csökkentésére most azt találták ki, hogy a kvázi monopolhelyzetben lévő nagykereskedő Mol nem szállít a független benzinkutaknak. Az eredmény?

Sikerül kinyírni egy teljes üzletágat, 200–250 kiskereskedőtől, független benzinkutastól veszik el az egzisztenciáját.

A független kutakon már nem lehet tankolni, de nem lehet a Mol-kutakon sem, mert a kereslet csökkentése ezzel nem történt meg, a forgalom a Molhoz terelődik, az autósok benzint akarnak, amiből viszont nincs elég, kifogyott.

Volt, de Orbán voluntarista gazdaságpolitikája elintézte, hogy már ne legyen. Járni jár, csak nem jut. Olcsó, de nem kapható.

Összeomlott Magyarország üzemanyag-ellátása. Kinek mit intézett a kormánya, ugye.

A hanyatló, haldokló és elbukott Nyugaton meg röhögnek rajtunk, és a populista szélsőjobb eddig mantrájára utalva azt írják a Twitteren, hogy „Köszönjük, Magyarország, hogy létezel”.