Radnóti-gimnázium: csatlakoztak a tanárok a polgári engedetlenségi mozgalomhoz (frissítve)

Fél kettőig nem tanítanak, „nem folytatnak oktatási, nevelési tevékenységet”. Azt mondják, ha elégedetlenkedni kell, akkor elégedetlenkednek”.
Bod Péter

2022. február 25. 13:36

Radnóti-gimnázium: csatlakoztak a tanárok a polgári engedetlenségi mozgalomhoz (frissítve)

Önállóan, egyenként döntöttek a részvétel mellett „jogtudatos állampolgárként.” Kiállásuk oka a hitelességük megőrzése és a társadalmi felelősségvállalás.

 

„Arra neveljük a diákokat, hogy álljanak ki a jogaikért és az érdekeikért. Azt is megértetjük velük, hogy e közben néha összeütközést is vállalniuk kell. Olyasmire neveljük őket, amit összefoglalóan polgári magatartásnak nevezünk” 

 

– mondta el a Szeged.hu-nak közvetlenül a péntek reggeli tiltakozóakció után a Radnóti-gimnázium előtt Fiedler Judit, a középiskola tanára, aki polgári engedetlenséget vállalt erre a napra. Hozzátette, ezek után a tanárok akkor felelnek meg az általuk képviselt elveknek, ha azt a mindennapokban is képviselik és gyakorolják – utalva ezzel arra, miért vállalta a gimnázium tanári karának közel fele, hogy tiltakozóakciójával szeretné felhívni a figyelmet az oktatás egyre lehetetlenebb helyzetére.

 

 

A tanárhiány jelenleg is nagy, és ez a helyzet az elkövetkező években csak romlani fog. Nincs előrelépés olyan jogos követelések terén, mint a fizetések és a túlzott óraterhelésé. A helyzet valóban katasztrófa felé közelítő – fogalmazta meg. 

 

Igaz, elismerte, Szegeden, és egy olyan nagyon jó gimnáziumban, amilyen a Radnóti, a diákok színvonala, tanulni akarása valamivel könnyebbé teszi az itt tanítók helyzetét. 

 

A tanárok egy jelentős része tehetetlennek érzi magát a magyar közoktatás jelenlegi állapotai között. Egy olyan háznak igyekeznek tartani a fedelét, amelynek egymás után dőlnek ki az oldalfalai – kaptunk érzékletes képet a jelenleg uralkodó állapotról Fiedler Judittól.

 

– Egyfelől apátiát lát a pedagógusok között, mert sokan kilátástalannak érzik az ágazat helyzetét. Másfelől, az olyan napok, amilyen a pénteki, reménykedésre ad okot, mert jó látni, hogy sokan kiállnak a jogaikért. Jó azt érezni, hogy az ember nincs egyedül – fogalmazott a tanárnő.

 

A radnótis öregdiákok nyilatkozatot tettek közzé, amiben szolidaritást vállalnak az egykori tanáraikkal. A nyilatkozat és az aláírók listája itt olvasható.

 

„Nagyon erős társadalmi szolidaritást érzékelünk” – mondta kérdésünkre Huber Máté, aki ezt azzal támasztotta alá, hogy több száz öreg diák írta alá azt a szolidaritást vállaló levelet, amit a demonstráción olvastak fel. 

 

A radnótis diákok szülei közül többen szolidaritási nyilatkozatot írtak alá, amiben kiállnak a tanárok megmozdulása mellett. A szülők hangsúlyozzák, politikai pártállástól függetlenül támogatják a tanárokat abban, hogy az Alaptörvényben foglaltaknak megfelelően élhessenek a sztrájk megszervezésének és az abban való részvétel jogával. 

 

A kezdő tanár bére nem éri el a garantált bérminimumot. Ilyen körülmények mellett nem lehet családot alapítani, egzisztenciát teremteni – fogalmazott Huber Máté, jelezve, hogy tiltakozóakciójuk korántsem csak a fizetésekről szól. Ám az tény, hogy a végtelenségig nem lehet olyan alacsony összegért dolgoztatni a pedagógusokat, ahogyan az elmúlt években történt.

 

Az állami szférában foglalkoztattak bére is elment a tanári fizetések mellett, nem kizárólag a versenyszféra bére – egészítette ki mondandóját a középiskolai tanár. Szakmai kérdésekre áttérve teljesen túlhaladott nézetnek nevezte azt az oktatási felfogást, ami egyre több tananyagot szeretne beletömni a diákok fejébe – ahogyan ez ma zajlik.

 

„Január óta számolom, hogy egy héten mennyi dolgozom. Nálam ez hatvan órára, sőt még annál is többre jön ki” 

 

– mondta el hírportálunknak Valuska Sára magyar–angol szakos tanár. A kívülállók nem tudják, és nem értik mekkora „láthatatlan munka” áll a tanári munka hátterében. Adminisztráció, a dolgozatok előkészítése és kijavítása, az órákra való felkészülés, a feladatok megtalálása – sorolta a szakember. 

 

„Jó lenne, ha erről is értesülne a társadalom, és fontos mindezt a nyilvánosság előtt elmondani” – magyarázta kijelentését a tanár. Arra hívta fel a figyelmet, hogy nincs rosszabb az oktatásban, mint a munkában kiégett tanár, aki már nem képes élvezetes órákat tartani. Ez persze a túlhajszoltság miatt érthető, de nagyon rossz kísérőjelensége az iskolai munkának. 

 

Valuska Sára szerint az utóbbi tíz-tizenkét évben nem hallották, nem akarták meghallani a pedagógusok hangját. Ezt bizonyítja, hogy lényegében semmilyen eredményt nem sikerült elérni munkafeltételek javításában és a bérek területén.

 

„Ha elégedetlenkedni kell, akkor elégedetlenkedünk” – fogalmazott zárásként.