Purhabzsolt élet – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. november 16. 15:40

Purhabzsolt élet – Sinkovics Gábor
jegyzete

„A szeretet éppoly türelmes, mint a gyűlölet...”

 

Albert Camus

 

Havazást ígértek, fiúk. Havazást a hétvégére.

Csak úgy, a hangulat kedvéért. Hogy a tél végre télnek öltözzön, hogy a langyos fűtésből igazi jó meleg fűtés legyen. Sok-sok pénzért. A sárga csekkre írt vagyonkáért. Sétálunk bele a kibírhatatlan időjárásba, az utálom-időjárásba, a nem esik jól időjárásba. Sétálunk bele a saját csapdánkba: bekapcsoljuk-e a gázkonvektort, az elektromos fűtőtestet, begyömöszöljük-e a már eleve nedvesen vásárolt, sebtiben kisteherautóra pakolt fát, avagy vegyünk föl magunkra még három pulóvert és a nagyfatertól örökölt szőrmekabátot? Ez lehetne a téma most fiúk, de ti, mindig gondoskodtok róla, hogy legyen valami kis pikáns, valami bizsergető a levegőben.

 

A szeretetről és a gyűlöletről is beszélgethetnénk.

A tél helyett, a fűtésszámla helyett, a kilátástalanság helyett, a bizonytalan jövőkép helyett. De ti nem hagyjátok. Nem tudtok leállni a gyűlöletkeltéssel, miközben a szeretet harcosaiként beszéltek magatokról. A keresztényi szeretet harcosaiként. Mert azok vagytok. Konzervatívak, keresztények, megbocsátók, segítőkészek, áldozatvállalók. Olvassátok a bibliát, templomba jártok, és ha kell, gyóntok.

 

Sokat, nagyon sokat kellene gyónnotok, fiúk.

 

Nap mint nap.

 

Mert a ti kereszténységetek, az csak egy póz, az csak egy üres, hangzatos duma, az csak egy álarc, ami mögé bújtok. És amögül köpködtök, hánytok, nagy ívben mindenkire, akivel nem szimpatizáltok. A ferencvárosi polgármester megalázása fontos mérföldkő. A kecskét dugok, vagy Krisztinát-megközelítés új, egészen új színfoltja a honi közbeszédnek.

 

Új színfoltja a rohadó Magyarországnak.

Mennyit röhöghettetek ezen. Néztétek a fotóját, vagy valamelyik felvételt róla és egymást túllicitálva gyaláztátok nőiességében, emberi mivoltában.

 

Az úr igéje szerint.

 

Valahogy így.

 

És az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy mit is jelent a konzervativizmusotok, a kereszténységetek, elgondolkodik századszor, ezredszer és nem érti, sehogyan sem érti, kik is vagyok ti valójában. Úgynevezett jobboldaliak. Mit jelent ez bennetek – és mit üzentek a világnak, sőt mit üzentek az országnak. Értem én a hétköznapi óhajt, sóhajt: buzikat ne, azokat aztán tényleg ne. Azok takarodjanak. Komcsiztok is, meg libsiztek, de mindkettő annyira gagyi, annyira idejétmúlt és annyira üres, hogy erre már senki nem kapja fel a fejét. Mert a komcsik... Bocsánat, a buzik, és persze a komcsik ott vannak közöttetek is. Egykori munkásőrök, párttagok, KISZ-tagok, KISS-titkárok. Ott ülnek narancssárga dresszben, a szabadság vándoraiként, hirdetve az eszmét.

 

De milyen eszmét, fiúk?

A főnökötök parancsait. Ez a ti eszmétek. Népünk bölcs vezérének a mondatai. A monológjai, a beszédei, az utasításai. Mert eszerint éltek, gondolkodtok, cselekedtek. Nyomjátok az üres, süket dumát évek óta, egymást túlkiabálva, túllicitálva. És hiába vágtatnak az esztendők, mi, „nézők”, mi, kíváncsiak, mi, tisztaságra, hazafiasságra vágyó emberek sehogyan sem tudjuk kibogozni, milyen világot és milyen országot is szeretnétek. Hiányzik az eszme, az eszmeiség.

 

Milyen üres szavak ezek….

Unalmas, elcsépelt kifejezések. A nyers erő, a modern, a XXI. századi, ebben valóban jók vagytok. Szájkaratéban, világbajnokok vagytok. A kurva anyját mindenkinek, mondja a Zsolti, mondja és írja. Aztán, ha olyanotok van, akkor rondának tituláltok bárkit. És röhögve mondjátok: előbb dugnám meg a kecskét, mint ezt a szerencsétlent.

 

Milyen országot akartok?

Mert a vörös vonal, ha egyáltalán volt ilyen, immár nem létezik. Azt réges-rég túlléptétek. A gyűlölet elburjánzott és immár kiirthatatlan. A gyűlölet, amelyre gyűlölet a válasz. Kecskét dugni, immár szimbólum.

 

És innen csak egy lépés volt az a felirat, egy mozgássérült férfi autóján, amely úgy szólt: „kommunista, féreg, nyomorék”.

 

Ízlelgessétek ezt, fiúk.

 

Ízlelgessétek jó sokáig.

 

Egy W124-es kiszuperált Mercedest épített magának a férfi, aki egyébként kerekesszékkel közlekedik és korábban ellenzéki politikusként vállalt szerepet. Ez a járgány volt a mindene, élete értelme. Pénzt, időt, energiát nem kímélve, építgette, babusgatta szerelmét, a versenyautóvá varázsolt Mercit. Tette mindezt megküzdve a bürokráciával, a folyamatos előítéletekkel, a gúnnyal. Megcsinálom, azért is megcsinálom, ez járt a fejében. Aztán elkészült vele, és néhány napja valaki, vagy valakik purhabbal befújták az utasteret, a motorteret, eltörték a kormányt, gyakorlatilag használhatatlanná tették az autót. És az oldalára ráfújtak valamit.

 

Kommunista, féreg, nyomorék.

Leírom még egyszer fiúk, hogy ízlelgessétek. Jó ezt olvasni, igaz?

  • Ezen is röhögtök?
  • Ez is olyan mint a kecskét dugni egy polgármesterasszony helyett?
  • Hol a vége ennek?
  • Hol a vége a gyűlölködésnek?
  • Az ellenségkép-gyártásnak?
  • Az ország kettéosztottságának?

 

Kommunista, féreg, nyomorék.

Látjátok magatok előtt a férfit, aki kiszolgáltatva a sorsnak, mások segítségének, megharcolva mindennel és mindenkivel, most darab ócskavasként nézni azt, ami talán az egyetlen örömforrása volt az életben. Látjátok magatok előtt a járgányát? Az összefröcskölt, meggyalázott életét?

 

Egyszerű és könnyű kurvaanyázni.

 

Leköpni, megbélyegezni bárkit.

 

Buzizni, komcsizni, libsizni.

 

Egy másik Magyarországról hablatyolni. Másik Magyarországról, ami nem létezik, csak a fejetekben, a gyűlölettel teli lelketekben, ha van olyan nektek.

 

Röhögjétek jól ki magatokat.

Röhögjétek ki azokat is, akik most kétségbeesve próbálnak túlélni.

 

És kiabáljátok nekik, hogy semmi gond, ez a háború miatt van, ez a pénztelenségetek, ez a kilátástalanságba torkollt életetek. Ez a hideg ott a szobátokban, ez a drágaság a közértekben, ez a rosszkedv a hétköznapokban, ez a félelem a lelketekben. Elmúlik. Minden elmúlik majd.

 

Ezt kiabáljátok jó hangosan, fiúk.

 

És ha még odafigyelnek rátok, akkor talán lesz olyan is, aki talán hisz nektek.

 

Csak a kecskepásztorokkal vigyázzatok majd, fiúk, azok tudniillik vigyáznak a jószágra.

De majd jön a karácsony, lám megint itt van, mintha csak tegnapelőtt lett volna. És ti majd ott a fa alatt a családotok körében mosolyogtok, és azt mondjátok: a szeretet, bizony a szeretet a legfontosabb, majd elénekelitek a mennyből az angyalt.

 

És hamis lesz, nagyon hamis lesz az a dallam.

Vélemények

mutasd mind