Puha gesztusok, kemény feltételek – Lakner Zoltán jegyzete

Megtette azt a gesztust Emmanuel Macron, amit Angela Merkeltől hiába vártak sokan: rövid budapesti látogatása során találkozott az ellenzék vezető politikusaival.
Lakner Zoltán

2021. december 16. 11:40

Puha gesztusok, kemény feltételek –
Lakner Zoltán jegyzete

Szimbolikus gesztusként pedig ellátogatott Heller Ágnes sírjához. Emlékezetes, a két éve elhunyt filozófust ordenáré hangon támadta a kormánypárti propaganda, de még halála után is kijut neki a gyalázkodásból. Ha ezek részleteiről nem is feltétlenül tud a francia államfő stábja, a politikai üzenet tartalma így is világos volt.

 

 

Mindettől még Macron fő magyar tárgyalópartnere Orbán, illetve a visegrádi négyek voltak, akiknek a támogatását próbálta megnyerni – de legalábbis a szembeszegülésüket leszerelni – a francia uniós elnökség programjához. Ez a francia köztársasági elnök számára egybeesik az újraválasztásért vívott várhatóan igen kemény kampánnyal. Egyidejűleg kell felmutatnia, hogy mi mindenben különb szélsőjobboldali vetélytársainál – akiket Orbán nemrégiben egymás után fogadott – a demokrácia melletti elkötelezettség terén, és egyúttal eredményeket produkálnia az EU vezető politikusaként. Ehhez viszont kompromisszumokra, de legalábbis a legintenzívebb konfliktuszónák elkerülésére van szüksége.

 

 

Mindez elsősorban amiatt érdekes most a mi szempontunkból, mert Macron arra is utalt a látogatása során, hogy nem számít a magyar jogállamisági helyzet javulására – éspedig teljes joggal –, ebből következően jövő év első felében beindulhat a jogállamisági mechanizmus a magyar (és a lengyel) kormánnyal szemben. Hogy ezt a kását mennyire eszik forrón, azt nehéz megmondani, hiszen az EU nem éppen arról híres, hogy gombnyomásra leállítja a pénzek folyósítását. Valójában egy több hónapos folyamatról van szó – ami az elmúlt tizenkét évhez képest persze csak egy szemvillantás –, amelynek kulcsfontosságú eleme az állam- és kormányfők tanácsában tartott szavazás, amelyen legalább 15, az uniós összlakosság 65 százalékát képviselő országnak kell a jogállami feltételrendszer (kondicionalitás) üzembe helyezésére voksolnia.

 

 

Ez nem lehetetlen.

Mivel a magyar helyreállítási tervet jogállami és tartalmi okokból mindmáig még el sem fogadta az Európai Bizottság, így a helyreállítási alapból egyelőre egyetlen centhez sem jutott a kormány. A hétéves költségvetésből a pénzlehívás eleve nem szokott gyorsan menni, mire eljutnánk odáig, az alatt akár le is futhat a jogállami eljárás. Nem is annyira a földtől elrugaszkodott tehát azt feltételezni, hogy Magyarország jó ideig nem tud uniós pénzeket igénybe venni. Ennek az a következménye, hogy a kormány vagy megszorításokra kényszerül – ami tulajdonképpen el is kezdődött már bizonyos beruházások, bevásárlások elhalasztásával –, vagy csak hitelfelvétellel tudja finanszírozni a választási osztogatást. Ez a tevékenység már úgyszintén folyik.

 

Mindennek távolabbra ható következményei lehetnek, ugyanis az Európai Unió a szigorú költségvetési kritériumrendszert felfüggesztette ugyan a válságra való tekintettel, de 2023-tól a tagállamoknak vissza kell állni a normális működésre. Ekkortól kezdve a túl magas hiány túlzottdeficit-eljáráshoz vezethet, amelynek végső soron ugyancsak pénzügyi szankció a záró akkordja.

 

Ilyen értelemben tehát a kör egyre szűkül Magyarország körül. Mármost csak az a kérdés marad, hogy ez mennyiben érinti a következő évi választást?

 

És a helyzet az, hogy talán semennyire.

A kormány hiteleket vett fel, amiből kipengetheti a beígért adó-visszatérítést, a közmunkabér-emelést, 13. havi nyugdíjat, mindent bevetve a választási győzelemért, s reagálva arra, hogy a felmérések szerint a megélhetési problémák aggasztják a legnagyobb mértékben a magyarokat. Az intézkedések egy része egyszeri csupán, de akkor egyszer, 2022 elején, markáns hatással lehetnek a társadalmi közérzet alakulására.

 

Aztán utánuk az özönvíz.

A Fidesz talán abban reménykedik, hogy ha mindenáron eléri a választás megnyerését, azzal az európai nyomást is csökkentheti: tessék, negyedszer is nyertünk, mi nem szenvedünk, hanem így élünk, felesleges a hepciáskodás, adjátok ide a pénzt.

 

Azután vagy így lesz, vagy nem.

Mert éppenséggel kívülről úgy fog kinézni a dolog, hogy a kormánypárt elveszíti a kétharmadot és csak egy minden korábbinál szorosabb küzdelemben arat győzelmet, amit követően viszont – ez a rendszer természete – nem visszavesz a tekintélyelvű nyomulásból, hanem rátesz egy újabb lapáttal. Meghosszabbítja Bicskéig.

 

Ez elég ok arra, hogy a pénzcsapok egy időre zárva maradjanak.

Ha nyer az ellenzék, akkor viszont itt fog állni az üres kasszával, a költségvetési szigor iránti uniós elvárással, a fideszes árnyékállam aknamezejének kellős közepén. Reménye az lehet, se több, se kevesebb, hogy ha helyre tudja állítani a jogállamot – ez ugyebár egy külön témakör – és szakpolitikai értelemben gatyába tudja rázni a magyar helyreállítási tervet, akkor sok pénzhez juthat, amiből még akár értelmes dolgokat is csinálhat.

 

A magyar jövő latolgatásának háttérzenéje a vékony jég reccsenéseinek hangja.

Tovább olvasom