Political Capital: magyarázatok koronavírusra

A koronavírus ma már a mindennapjaink része, rendszeresen olvasunk, hallunk róla, a kezdetektől sokféle magyarázat látott napvilágot a vírusról, annak okairól és kezelési módjairól. Megnéztük, mely narratívák és politikai diskurzusok formálták a magyar, illetve a visegrádi országok közbeszédét a járvánnyal kapcsolatban az első hullám során és azóta.
Political Capital: magyarázatok koronavírusra

A járvány okozta rendkívüli helyzetet világszerte különféle narratívák és politikai diskurzusok övezik a populista és szélsőjobboldali közbeszédben. A Political Capital kutatása ezeket vizsgálta a négy visegrádi országban: Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában.

Politika és koronavírus – a kezdetek

Már 2020 elején érkeztek hírek a koronavírusról és előrejelzések egy várható világjárványról. Ennek ellenére a visegrádi országok kormányai, bár különböző okokból, de az év első hónapjaiban kommunikációjukban szinte egyáltalán nem érintették a témát. Szlovákiában a politikai szereplők kommunikációját és a közbeszédet a február 29-én zajló választások uralták. Lengyelországban a kormány látszólag egyáltalán nem aggódott a vírusjárvány miatt, sőt, a lengyel fejlesztési miniszter február végén még azt nyilatkozta, hogy a járvány jót is tehet a lengyel kis- és középvállalkozásoknak. Csehországban a vírus távoli és absztrakt problémának tűnt, amíg az olasz helyzet fokozódása miatt nem kezdtek aggódni az emberek, hogy a turisták beviszik a betegséget az országba. Itthon, amellett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök még február végén is a nemzetközi migrációt jelölte meg az országra leselkedő fő veszélyként, a magyar kormány kommunikációját ebben az időszakban nagyrészt a tervezett nemzeti konzultáció témáinak megalapozása foglalkoztatta. A nemzeti konzultáció elsősorban a bíróságok függetlenségét lett volna hivatott gyengíteni, így a terítéken lévő témák a börtönperekből gazdagodó ügyvédek, az iskolai szegregáció miatt egyes gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítési ügy, és a bírói korrupció voltak.

A járvány mind a négy országban márciusban vált hangsúlyos témává, amikor a vírus megjelent a határokon belül is, és az ebből fakadó félelem, állampolgári nyomás az államok számára megkerülhetetlenné tette az erről való beszédet. Az első reakciók, mint például a magyar kormány bizonytalansága az iskolák bezárása kapcsán, arra engedtek következtetni, hogy a járvány kezelése felkészületlenül érte a döntéshozókat. Majd márciustól mind a négy visegrádi országban az időben meghozott és kellően szigorú korlátozások és intézkedések, mint például az éttermek, szórakozóhelyek bezárása és a nyilvános események betiltása voltak jellemzők. Ezeknek köszönhetően a járvány első hulláma a V4-eket, pont a lezárások következtében, inkább gazdaságilag, mint egészségügyileg viselte meg.

Nagyítsa ki a Political Capital grafikáját! Kattintson ide!

Az első hullám során a visegrádi országokban a járvánnyal kapcsolatos közbeszédben fellelhető narratívákat két kategóriába lehet sorolni. Az első csoportot nevezhetjük hagyományos összeesküvés-elméletnek, amely szerint egy erős hatalom irányítja az eseményeket a háttérből. A második kategóriába azok sorolhatóak, melyek konkrét politikai szereplőket látnak a járvány mögött, ezáltal e narratívák elterjedése konkrét, gyakorlati politikai következményeket és döntéseket is eredményezhetnek.

Háttérhatalmak, migránsok, globális kontroll

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban több olyan elmélet és narratíva is beazonosítható, melyek valamilyen háttérhatalmi összeesküvést feltételeztek a vírus megjelenése mögött. Ezek közül az egyik a globális kontrol narratívája volt, mely szerint a járvány szándékosan, emberi akarat által jött létre. Eszerint a vírust laboratóriumokban fejlesztették ki és szándékosan szabadították az emberiségre, a lakosság személyes szabadságának felszámolása, és ezáltal az irányítás, a politikai és pénzügyi hatalom megszerzése érdekében. Hogy pontosan ki áll az egész hátterében és miért, az országonként változó volt, de megjelent többek között Bill Gates, Soros György és a WHO neve is.

Ehhez kapcsolódóan, Csehország kivételével, a visegrádi országokban megjelentek a vakcinaellenes hangok is, melyek szerint a járvány a globális ellenőrzés egyik eszköze. A magyarázat szerint a vírust a gyógyszeripar hozta létre, kettős céllal. Egyrészt, hogy a vakcina eladásából termelt profit megszerzéséért, másrészt, hogy az oltással a szervezetbe juttatott nano-chipek segítségével ellenőrizzék és felügyeljék a lakosságot.

Különösen Magyarországon volt erőteljes, de Lengyelország kivételével minden országban jelen volt a migránsellenes narratíva a járvánnyal kapcsolatban. Eszerint az országban a migránsok okozták az járvány megjelenését, mert Európába, és elsősorban a kelet-európai országokba belépő migránsok hozták magukkal a vírust. Ezt a narratívát itthon egyaránt támogatta a kormány és a szélsőjobboldali politikai szereplői is. Csehországban egy olyan változata is megjelent, mely szerint a vírus nem létezik, a világjárvány és az ehhez kapcsolódó intézkedések csupán arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmet az Európa felé irányuló migrációról.

Az első hullám során jellemző volt a járvány relativizálása is, a járványszkeptikus narratíva, elsősorban Lengyelországban és a magyar szélsőjobb szereplőinek kommunikációjában. E narratíva szerint nincs járvány, a Covid-19 nem tekinthető komoly veszélyt jelentő vírusnak, hiszen a következtében bekövetkezett halálozások aránya olyan alacsony, aminél egyéb járványok, mint például az influenza, vagy egyéb betegségek, mint a rák, több életet követelnek évente.

A gyenge EU és a hibásnak kikiáltott ellenzék

Az egyik legerősebb és legegységesebb narratíva volt az első hullám során a visegrádi országokban a nyugati demokráciák és az Európai Unió kudarca a járvány kezelésében. Itt az EU gyenge, kevéssé hatékony szervezetként jelenik meg, mely válság idején képtelen érdemben segíteni tagállamait. Az érvelés az EU mellett általánosan a nyugati demokráciára is kiterjedt, azzal a következtetéssel, hogy e rendszerek és intézményeik képtelenek kezelni a kialakult válságos helyzeteket. Ezzel egyidejűleg jellemző volt a nemzetállamok fontosságának hangsúlyozása.

Majd mintegy ellentételezésként jelent meg a keleti államok magasztalása és dicsőítése az általuk Európa számára nyújtott segítségért. Elsősorban Kína és Oroszország politikai rendszerének, azok hatékony működésének felértékelése volt jellemző. A narratíva szerint egy autoriter rendszer erős vezetővel és engedelmes lakossággal jobban tud kezelni egy járványt, illetve egy ahhoz hasonló válsághelyzetet. Az érvelés szerint Kína és Oroszország támogatása mentette meg és segítette az Európai Uniót a járvány kezelésében az első hullám során. Bár ez a megközelítés is jelen volt mind a négy országban, kiemelendő, hogy Magyarországon és Lengyelországban az egyéni megszólalók mellett a mainstream politikai szereplők kommunikációjában is helyet kapott.

Magyarországon az első hullám során, a visegrádi országok közül egyedüliként, erőteljesen megjelent a politikai diskurzusban egy ellenzékellenes narratíva is. A magyar kormány érvelése szerint válságos időkben nemzeti egységre van szükség, és mivel az ellenzék nem szavazta meg a felhatalmazási törvényt 2020 márciusában, a nemzet érdekeivel szemben cselekedett. Emellett a kormány a vírussal kapcsolatos felelősséget az ellenzéki önkormányzatokra, elsősorban Budapest vezetésére igyekezett hárítani. A kormány érvelése szerint a járvány gócpontjai a fővárosi fenntartású idősotthonok voltak, miközben adatok bizonyították, hogy a gócpontoknak inkább az állami fenntartású kórházak voltak nevezhetőek.

Mi a helyzet a második hullámban?

A koronavírus-járvány második hullámában eddig az figyelhető meg, hogy az EU-ellenes és a keleti, autoriter államokat dicsőítő narratívák eltűnőben vannak, jelenlétük kevésbé hangsúlyos. Úgy tűnik, a vírus mesterséges eredetét hirdető elméletek is háttérbe szorultak.

A koronavírus által okozott megbetegedések és halálozások számának folyamatos növekedése ellenére azonban a második hullámban egyre hangsúlyosabbak a koronavírus-szkeptikus és a vakcinaellenes narratívák. Ez utóbbi népszerűsége és az oltásellenesség a koronavírus-vakcina engedélyeztetésnek közeledtével feltételezhetően egyre inkább erősödnek majd.

Hol tartunk most?

Összességében elmondható, hogy a koronavírus-járvány nagyban hozzájárul a különböző összeesküvés-elméletek megjelenéséhez és széles körű elterjedéséhez. A vírusszkeptikus szólamokat hangoztatók összetétele politikai szempontból változatos, egyaránt megtalálhatóak a szélsőjobbtól a szélsőbalig.

A beazonosított narratívák terjedésének és terjesztésének módjában ketté szakadnak a V4-ek: míg Csehországban és Szlovákiában elsősorban szélsőjobboldali politikai szereplők és dezinformációs platformok terjesztették ezeket, addig Magyarországon és Lengyelországban a mainstream médiában, és politikai közbeszédben, valamint a vezető pártok kommunikációjában is megjelentek.

A káros narratívák, az összeesküvés-elméletek és a bizalmatlanság elleni küzdelemben kulcsfontosságú szerepet játszik a kormányok és döntéshozó szervek proaktív, tényszerű, világos, átlátható kommunikációja és iránymutatása.

Hunyadi Bulcsú–Kelen Zsuzsa

Tovább olvasom