Podmaniczky Szilárd: Rájöttem, hogy hosszútávfutó vagyok

A kivételes vendégen kívül az is kivételszámba ment, hogy a Dugonics Társaság előadássorozatát hosszú idő után hagyományos módon tudták megrendezni. A világjárvány miatt időlegesen az online térbe költözött esemény visszatért a nyilvános rendezvények közé kedden Podmaniczky Szilárddal.
Podmaniczky Szilárd: Rájöttem, hogy hosszútávfutó vagyok

Magára valamit is adó szegedi pontosan tudja, ki rejtőzik a név mögött. Nem kizárólag azért, mert páratlanul gazdag az életút, betudhatóan mások mellett annak, hogy közel harminc kötete jelent meg az írónak.

A legszélesebb helyi közönség elsősorban újságíróként emlékezhet Podmaniczky Szilárdra, aki 1989 és 1996 között a Délmagyarország munkatársa volt. Nem egy volt az újságírók között, egy nem akármilyen egyéniségeket felvonultató szerkesztőségben, hanem egészen egyéni hangú tollforgató.

A kedd esti, a városházán megrendezett pódiumbeszélgetésen Csapó Benő, Dugonics Társaság elnöke örömét fejezte ki, hogy újra személyesen találkozhatnak. Ehhez hozzátette, hogy a covid teremtette kényszerűséghez is igyekeztek korábban alkalmazkodni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az online formában megtartott beszélgetés Karikó Katalinnal, amelyen élőben technikai korlátok miatt ötszázan tudtak részt venni, miközben ezren kívül rekedtek. Sokkal örömtelibb, hogy a Szeged Televízió erről készített rögzített adását utóbb 160 ezren(!) láttak a Youtube-on – mondta el Csapó Benő.

Németh T. Enikő, a társaság alelnöke azzal bocsátotta útjára a beszélgetést, hogy az „Írók, költők Szegedről” előadássorozat ötödik állomása Podmaniczky Szilárd és Virág Zoltán bölcsész docens diskurzusa, és ha az első négy jó volt, akkor bizonyára az lesz a soron következő is.

(fotók: Szabó Luca)

– Író, költő, újságíró, dramaturg, forgatókönyvíró, meseíró, könyvkiadó, kulturális portál üzemeltetője egy személyben Podmaniczky Szilárd – sorjáztak a meghatározások az alelnöktől, bemelegítésképpen.

Szokatlanul induló életpálya Podmaniczkyé, aki a Műszaki Egyetem gépészmérnök hallgatójaként indult, majd egy évvel később Szegedre jött és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika–fizika szakos hallgatója lett.

Korán írni kezdett, és ennek kapcsán hangzott el a moderátori megállapítás, hogy ilyen jó névvel könnyebb lehet bekapcsolódni az irodalomba. Podmaniczky Szilárd felidézett egy szentesi író-olvasótalálkozót, ahol arról érdeklődött az egyik látogató, hogy felvett név-e a Podmaniczky. Nem az.

Közismert, hogy a monarchia korának egyik reprezentatív politikusa volt Podmaniczky Frigyes, akiről Mikszáth Kálmán mellett Krúdy Gyula is írt. Utóbbi egész regényt szentelt neki Budapest vőlegénye címmel.

A Cegléden született kortárs írónak nincs köze az említett családhoz, ám ennél érdekesebb, hogy államvizsgája után éppen Cegléden kezdett tanítani, majd egy este összecsomagolt, visszatért Szegedre. Ezzel kezdetét vette itteni újságírói pályája.

– Művészi értelemben is inspiráló környezetbe került. Akkoriban itt tanult Háy János, Darvasi László, Kurdi Fehér Imre. A mára maguknak komoly rangot szerzett írók és költők, akik akkor még szárnyukat bontogatták – hangzott el Virág Zoltánnal folytatott beszélgetésben. Szeged más értelemben is sokfajta lehetőséget teremtett Podmaniczky számára – jelezte Virág Zoltán, mert olyan irodalomtudósok éltek és oktattak annak idején itt, mint Grezsa Ferenc, Ilia Mihály, Szigeti Csaba, Ötvös Péter és Szörényi László.

Szinte valamennyivel kapcsolatba került, de nem feltétlenül törekedett a rangos irodalmi ismeretségekre – hangzott el az esten. Ők és induló pályatársai voltak azok, akik először komolyan vették irodalmi próbálkozásait, tükröt tartottak neki – emlékezett vissza az alkotó.

– Rájöttem, hogy hosszútávfutó vagyok. Vagyis arra, hogy leginkább prózaíró vagyok – vont alkotói mérleget Podmaniczky, akinek szellemi horizontja legfénylőbb csillagai között ott találjuk Albert Einsteint, Samuel Beckettet, Thomas Bernhardot és René Magrittet. – Párbeszédet folytatok velük – fogalmazott ennek kapcsán az író, aki különböző műveibe nem csupán beleszerkesztette az említett személyeket, hanem önálló munkákat is szentelt nekik. Utólag tévedésnek tartja, hogy könyvkiadásra adta a fejét. Íróként szerette volna megérteni a könyvpiacot, a könyvforgalmazást, és ezen keresztül magát az olvasót és a könyvet vásárló embert.

– Egy írónak kizárólag önmagára szabad figyelnie. Ha nem így tesz, akkor alkalmazott művész lesz, ami tévút – reflektált életútja egy lezárult szakaszára az alkotó. Nem meglepő módon ezt követően hét év alkotói csönd, szünet következett. A hallgatást nemrég megjelent könyvével, A másik ember megértésének diadala című regényével törte meg. Podmaniczky Szilárd szerint életükkel egy művet hozunk létre, még akkor is, ha ezt kevesen veszik észre.

– Az alkotás ugyanúgy döntések sorozata, ahogyan az élet. A döntéseink rajzolják meg az életünket és annak milyenségét – vélekedett. Virág Zoltán egy régi írásával szembesítette az est végén az írót.

Ebből kiderült, hogy kedvenc zenekara a Led Zeppelin, kedvenc zenésze Paul Desmond szaxofonos. A komolyzenénében a triász nála: Kodály, Bartók és J. S. Bach, a legkedvesebb verse Kosztolányi Hajnali részegsége, a legkedvesebb regénye Füst Milán A feleségem története.

A három legszeretettebb filmje: Tarkovszkij Sztalker, Török Ferenc Szezon és Dettre Gábor Tabló című alkotásai. A Szezon forgatókönyvét együtt írta Török Ferenccel.

Röviden beszélt az általa üzemeltetett Librarius című kulturális honlapról. Igyekeznek kerülni az itt megjelentetett írásokban a kritikai megmondó attitűdöt, helyette megértéssel és beleérzéssel próbálnak viszonyulni a művészet mindenfajta megnyilvánulása iránt.

Ha minden a tervek szerint alakul, a Dugonics Társaság legközelebbi, november 30-ai rendezvényének vendége Duda Ernő biokémikus lesz.

B. P.

Tovább olvasom