Pierre Martin Franciaországban játssza, Szegeden megnézte az Élet-ritmusra darabot

Már kétszázszor játszotta nagy sikerrel franciául az Élet-ritmusra című monodrámát a fura fiúról, Adrienről, aki megszállottja a dobolásnak. A magyar anyanyelvű színész a napokban váratlanul beült megnézni a szegedi előadást. Vele beszélgettünk. A Szegedi Tükör interjúja.
Dombai Tünde

2022. február 27. 14:03

Pierre Martin Franciaországban
játssza, Szegeden megnézte az Élet-ritmusra darabot

– Amire leginkább kíváncsi vagyok, hogy hogyan tetszett a szegedi előadás?

 

– Nagyon tetszett az előadás. Azt elmondanám azért, hogy különleges a kapcsolatom ezzel a darabbal, mert három éve játszom francia nyelven, mivel ott nőttem fel. Különleges dolog volt látni ezt a darabot egy másik színésszel és egy másik nyelven. Nagyon nagy dolog, nagyon tetszett. Más a rendezés, és végül is, mivel más a rendezés és más a színész, más lesz valamennyire maga a darab is.

 

– Miért döntött úgy, hogy eljön Szegedre és megnézi a darabot?

 

– Mert kíváncsi természetű vagyok. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy jóllehet én már kétszázszor előadtam ezt a darabot, hogyan játssza Medveczky Balázs magyarul. Erről egyszerűen nem lehet lemaradni! Láttam már más előadásában, mert maga az író, Cédric Chapuis is szokta játszani. Mindig érdekes látni egy olyan darabot, amit én is játszom, mert más rendezéssel, más színésszel látni egészen különleges tud lenni. És az is volt, nagyon inspirált engem.

 

– Mégis hogyan hat önre?

 

– Ahogy mondtam, más darab lett belőle, attól függetlenül, hogy ugyanaz a mondanivalója. Arról szól, amit én is elmondok, de máshogyan, és más dolgokat hangsúlyoznak Szegeden, és ez kifejezetten inspiráló. Mert kiderül, hányféleképpen lehet látni ugyanazokat a dolgokat, amiket a szerző megfogalmazott, és mennyiféle módon lehet hangsúlyozni olyan gondolatokat, amiket én nem feltétlenül hangsúlyoztam eddig. Nagyon koreografikus lett a szegedi előadás, ami poétikus hozzáállást mutat. Ez érzékletesen magyarázza a történéseket.

 

– Ezek szerint frissíti az ön gondolkodását a darabról?

 

– Igen.

 

 

– Milyen országokban játszotta, játssza Adrien Lepage szerepét?

 

– Eddig Franciaországban, Belgiumban és Svájcban játszottam. Lesznek még előadások ebben a három országban, és jövőre még Marokkóba is megyek.

 

– Előre bejelentkezett a szegedi színházba, vagy csak vett egy jegyet és beült az előadásra, mint egy álruhás királyfi?

 

– Utóbbi, vettem egy jegyet, beültem és megnéztem. Nem akartam szólni, mert ez most nem rólam szólt, hanem Medveczky Balázsról, aki csodálatos színész.

 

– Utána azért találkoztak és beszélgettek?

 

– Igen. Nagy örömmel találkoztam Balázzsal, közös ügyünk ez a darab, ezért olyan ő, mint egy testvér, akit nem ismertem eddig, és egyszer csak rájövök, hogy van egy új testvérem.

 

– Folytatódik az ismerkedés? Mondjuk Balázs elmegy és megnézi az ön előadását?

 

– Beszélgettünk erről, persze, mondtam neki, hogy szeretettel várjuk Franciaországban, nézze meg a darabot. Amúgy sok mindenről beszélgettünk az előadás után, szép pillanat volt.

 

– Hogyhogy akcentus nélkül beszél magyarul?

 

– Édesanyám magyar, vele magyarul beszélgetünk.

 

– Akkor ez kézenfekvő, hiszen az anyanyelve magyar, az apanyelve pedig ezek szerint francia.

 

– Igen, pontosan. A nagyszüleimet szoktam meglátogatni Budapesten. Most is náluk jártam.

 

 

– Ennyire szoros a kapcsolat?

 

– Igen, próbálok minél több időt Magyarországon tölteni.

 

– Milyen szerepet tölt be a zene, a dobolás az életében?

 

– Az életem gyökere.

 

– Akkor ebben is nagyon hasonlítanak az új testvérével.

 

– Igen, ebben is nagyon hasonlítunk.

 

– Cédric Chapuis-vel, az íróval ismerik egymást?

 

– Igen, ismerjük egymást. Cédric Chapuis-tól tanultam meg a színészkedést. Szóval a színpadi létet, ha van ilyen szó.

 

– Ön tanítványa volt Cédric Chapuis-nek? Vagy más formában dolgoztak együtt?

 

– Mondjuk inkább úgy, hogy amikor próbáltuk az Élet-ritmusra darabot, akkor hetekig dolgoztunk együtt. Ő is el szeretne jönni Szegedre.