Zászlófölvonással kezdődött Szeged város ünnepsége a Széchenyi téren: a hagyományoknak megfelelően a Fricsay Ferenc Városi Koncertfúvószenekar térzenével várta az érdeklődőket, majd a Pavane Táncegyüttes fiai hozták ki a városháza udvaráról a nemzeti lobogót.

Miután a Himnusz hangjaira fölvonták a zászlót a zenekar mögött Botka László polgármester vezetésével átvonultak az emlékezők a Rákóczi térre Nagy Imre miniszterelnök szobrához. Itt Rácz Tibor színművész ünnepi moderálása mellett a részvevők előbb meghallgatták Rétfalvi Tamást, ahogy elmondja Márai Sándor Mennyből az angyal című művét.

Ezután a Juhász Gyula általános iskola kórusai következtek.

Majd jött a polgármester ünnepi beszéde. Botka László megemlékezésében többek között azt mondta:

• A szegedi fiataloknak volt elsőként bátorságuk ahhoz, hogy felemeljék hangjukat a zsarnokság és az elnyomás ellen. Ők voltak azok, akik elsőként összefogtak, hogy egységet mutatva álljanak ki az illiberális diktatúrával szemben.
• Mi, szegediek ihlettük meg az ‘56-os forradalom hőseit, akik aztán az egész világ elismerését kiváltották.
• A MEFESZ volt az, amely aztán a megalakulását követő első ülésén, október 20-án megfogalmazta az ‘56-os forradalom legfontosabb követeléseit. Azokat a célokat, amelyek később az egész ország egységes követeléseivé váltak.
• 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben is ugyanazokért a célokért harcolt a nemzet: egy szabad, demokratikus és európai Magyarországért.
• A szegedi diákok azt követelték, hogy a politika hagyja békén az iskolákat.
• Ne a politikusok, hanem a szakma döntse el, hogy melyik iskolára vagy képzésre van szükség és melyikre nincs!
• Azt követelték, hogy a tehetségen és a szorgalmon, ne pedig a politikai kapcsolatokon múljon az előrejutás.
• Felelős politikai vezetőket követeltek. Olyanokat, akik az egész országot és a nemzetet, nem pedig kizárólag saját érdekeiket képviselik a hatalom birtokában.

Ugye, hogy mennyire aktuálisak még ma is ezek a követelések?

Ezután a polgármester hozzátette költői kérdéséhez: „Szeged akkor is a szabadság városa volt, és mind a mai napig is az.”

„A szegediek akkor is készek voltak és ma is készen állnak, hogy megharcoljanak a város, a nemzet szabadságáért.” Kijelentette azt is, „2018-ban, ha szükség lesz rá, mi leszünk azok, akik utolsó leheletünkig védelmezni fogjuk városunkat és a szabad, európai Magyarországot!”

„Éljen a magyar szabadság, éljen Szeged és éljen a haza!” – köszönt el beszéde végén.

Az ünnepi szónoklatot a koszorúk elhelyezése követte: a város nevében a polgármester koszorúzott Solymos László alpolgármesterrel és Mózes Ervin címzetes főjegyzővel közösen. Az egyetem koszorúját Zakar Péter rektorhelyettes helyezte el Nagy Imre szobránál, majd egymást követték a pártok, civil szervezetek.

* * *

Megemlékezések, főhajtások szerte a városban

A városi ünnepség mellett délelőtt számos helyen helyeztek el koszorút ötvenhatos hőseink szegedi emléktábláinál. Fejér Dénes emlékező szavai kíséretében megkoszorúzták a Mars téren a Csillag börtön falán lévő emléktáblát. Koszorúztak a Honvéd téren a nemzetőrség emléktáblájánál, itt Ribizsár Péter beszélt. A Takaréktár utcában Schvarcz Lajos emléktáblájánál Aradi Antal volt a szónok. Danner János emléktáblájánál a Tisza Lajos körúton Papós Péter emlékezett a forradalom hőseire. A Magyar Pieta szobránál a Dóm téren és a Rerrich Béla téren Galiba Ferenc vezetésével emlékeztek. Kiskundorozsmán a Petőfi-művelődési házban Lauer István önkormányzati képviselő volt a szónok, az ünnepségben közreműködtek a Jerney-iskola diákjai. A műsor után a Hősök Ligetében megkoszorúzták az 56-os szobrot.